Jobb is, vagy csak más? – Parkside kárpittisztítók tesztje
Mint szülők az évenkénti fa gyerekkonyha-akció idején: a Lidlből púposra rakott bevásárlókocsival szerencsétlenkedtem ki a parkolóban álló autóm felé. Csak nálam nem egyforma termékekből volt kereskedelmi mennyiség, még ha elsőre úgy is nézhettem ki. Két majdnem ugyanolyan dobozon két teljesen különböző cikkszám, más fotó, más felirat. Pedig ugyanannyiért adták mindkét kárpittisztítót, de szerencsére kiszúrtam a két külön gondolába rakásolt kartonokon. Itt valami titok lappang! Márpedig az ilyen lappangásnak utána kell nézni, úgyhogy mindkettőt elhoztam faggatni.
Kakuszival szinkronban rángattuk ki a dobozokból a két mutáns, orrmányos droidot. Közben a dobozra nyomtatott adatokat nézegettük, ami alapján ugyanazt kellene tudnia mindkettőnek, sőt, a régebbi, fekete-sárga dizájnú gép is ugyanezekkel a paraméterekkel bírt. Egyre kíváncsibbak voltunk, hogy az R-sorozatú droidok távoli rokonai tényleg titkokat rejtenek-e, vagy csak valami titokzatos okból el akarták hitetni a gyanútlan nézelődőkkel, hogy a két egyforma gép nem is egyforma? Elspojlerezem: hiába piszkáltuk őket, egyikből sem ugrott elő Leia Organa hercegnő hologramja, de más meglepő fordulat sem történt a kicsomagolás közben. Az adattáblákon természetesen nem az Industrial Automaton neve szerepelt, hanem a Grizzly Tools GmbH & Co KG, meg a Parkside neve. PWS20C2 a típus mindkettőnél, de az IAN számuk teljesen más. És a két gép gyártása közt pont egy év telt el: az egyik 2022, a másik 2023 márciusi. Ha a kartondobozaik közti durván hét milliméteres méretkülönbséget, meg a dobozok és a kezelési könyvek dizájn-differenciáját nem vesszük, ezek kiköpött ugyanazok. Még a tartozékokban sincs különbség a két új gép közt.
De a régivel nem lehet összekeverni, a sárga-feketét még egy olyan gyakorló színtévesztő, mint én, se keveri össze a zöld-feketékkel. Ugyanakkor a színváltozáson kívül van más, azonnal észrevehető evolúció is. Az újabb gépeken egy piros, letekerhető zárófedelű leeresztőnyílás is van, így anélkül szabadulhatunk meg a felszippantott 20 liternyi folyadéktól, hogy a mosószer tartály tartalmával együtt bő 25 kilónyi tömeggel kellene akrobatikázni. Csak letekeri az ember a fedelet és akár egyenesen a padlóösszefolyóba engedheti a lét. Ami már csak azért is jó, mert a sárga gépnél megtapasztaltam, mennyire rosszul tudja viselni, ha megterhelt tartállyal, a kelleténél egy kicsit lendületesebben és féloldalasan teszi le az ember a gépet. Kitörnek a lábai, az történik. És csak nem túl elegánsan lehet megjavítani az alkatrészeket, mert se a ragasztás, se a műanyaghegesztés nem oldotta meg a problémát. Két-két facsavarral viszont erőszakosan egymáshoz kötöttem az elvált részeket, igaz, így már nem lehet a lábakon kialakított fej- és csőtartókat megfelelően használni. De inkább ez, mint a lábatlanság/keréktelenség, meg a földön cibálás.
Az, hogy ezeket a gépeket hogyan lehet kárpittisztításra használni, egy korábbi tesztből már kiderült, illetve az is, hogy például biztonsági öv takarításkor mire érdemes figyelni. Most inkább arra voltunk kíváncsiak, szívóteljesítményben van-e különbség a két új, meg a régi közt. Illetve, hogy jobbak-e egy hasonló teljesítményű Parkside száraz-nedves porszívónál. Ehhez bántóan primitív módszert választottam: egy leharcolt diszperzites vödörből kellett időre kiszippantani a vizet. Ennyi. A vödör a gépekkel egy magasságban volt, nem foglalkoztunk azzal, hogy a porszívónak minimum kétszer olyan hosszú a csöve, mint a kárpittisztítóknak. Csak annyira figyeltünk, hogy mindnél ugyanazt a szívófejet használjuk, ugyanúgy tartva. Ha nagy a különbség, az gyorsan kiderül.
Gyorsan ki is derült: nincs óriási különbség. A kárpittisztítók közti difi is kicsike volt, és a porszívó sem volt szembetűnően lassabb a többinél. De azt meg kell mondjam, ez utóbbi kicsit meglepett, mert manuális-bőrszenzoros érzékeléssel azt tapasztaltam, hogy a kárpittisztítók erősebben szívnak. Mutogattam is Kakuszinak, hogy tessék, nézd, ez itt jobban meghúzza a bőrt a tenyereden, az meg nem, de az átkozott mérnökjét ez nem hatotta meg. Aszonta, ez így szubjektív, és ha jegyzőkönyveznénk, ő ezt bizony nem írná alá. Esetleg, ha egy rugós erőmérőre kötött lapot emelnénk. Vagy egy átlátszó, vízszintes csőben egymással szembe állítva a két szívócsonkot néznénk, melyik szívja be a vizet vagy a teniszlabdát. Ó, te kérges szívű méréstechnikus, te, honnan akasszunk most le ilyesmit, he? Ha valakit érdekel, hogyan is sikerült mégis, szinte azonnal, még a Kakuszi számára is (kis kelletlenkedéssel ugyan, de) elfogadhatóan igazolnom az állításomat, az nézze meg a videót.
És hogy mi lett a teszt eredménye? Az új gépek nem erősebbek, nem tudnak sokkal többet, mint a régi, de a leeresztőnyílás mindenképpen egy hasznos evolúciós lépés. De ilyen leeresztő a bő nyolcéves száraz-nedves gépen is volt. Tehát ha legközelebb ilyen zöld-fekete kárpittisztítót láttok a Lidlben, de van már egy sárga-fekete, ne szomorkodjatok, nem jobb annyival az új. Ha van már egy jófajta száraz-nedves porszívótok és nem akartok túl gyakran szőnyeget, meg kárpitot takarítani a kutyamacskagyerek után, egy kicsit macerásabban igaz, de meg lehet oldani a dolgot azzal is. Ha viszont nincs még kárpittisztítótok, de szeretnétek, ez(eke)t az úja(ka)t is megvehetitek, egész hatékonyan dolgoznak. Csak a lábaira vigyázzatok, mert az ugyanolyan vékony műanyagból van fröccsöntve, mint az elődé.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
