Működött a bringás lobbi

Én még frissnek, fiatalnak érzem magam, úgy gondolom, nem kell felvarratnom a ráncaimat. Van ősz hajszálam, de nem érzem, hogy festetnem kellene a hajamat. Szerencsére a lábaim is visznek még, legalábbis a pedálok taposására még alkalmasak.

Persze én nem vagyok jogszabály. Ha zsigereim helyett bekezdéseim volnának, gyakorta piszkálnának belém a paragrafusok plasztikai sebészei, a törvényalkotók. Az 1975-ben beharangozott „Új KRESZ” az egységes európai szabályrendszerhez való csatlakozás jegyében íródott, azóta csak kisebb pontosítások, bővítések kerültek bele. Hiába emlegetik szakmai szervezetek évek óta, hogy alapos átgondolásra és újraszövegezésre érdemes a rendelet, hiába harangozzák be minden egyes módosításnál a radikális átalakítást, erre még valószínűleg sokáig várhatunk.

A teljes átszövegezés igen segítené az értelmezést, a tanulást és az alkalmazást is. Emellett eltüntethetné a figyelmetlen toldozgatás nyomait, amelyre akad bőven példa. 2004-ben majdnem legalizálták a 40 km/h felett közlekedő trike-okat azzal, hogy a sebességhatárt csak a teherszállító triciklikre szabták meg. A definíció azonban évek óta nem változott:

II. A közúti járművekkel kapcsolatos fogalmak

k) Motoros tricikli: olyan teherszállítás céljára szolgáló motorkerékpár, amelynek szimmetrikus elhelyezésű három kereke van.”

Tehát, bármely, teherszállítás céljára szolgáló motorkerékpár haladhat 40 km/h-nál gyorsabban, feltéve, hogy nem teherszállítás céljára szolgál. Köszönjük szépen, jól sikerült. Szerencsére a friss változtatások már erre is kitérnek.

Erről jut eszembe, külön fájdalmas, hogy a módosítások több év késéssel követik a világ és a technika kisebb-nagyobb változásait. Emlékszünk, hogy a kézben tartott mobiltelefonok használatát csak 1998-ban sikerült szabályozni?

Az idén napvilágra került módosítások, bár ismét az „Új KRESZ 2010-ben!” jelmondattal harangozzák be már vagy 6-7 hónapja, semmivel sem jobbak, mint az eddigiek. A Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium honlapja ezt írja:

„A módosítás szemléletváltást alapoz meg a hazai közlekedésben, így egyre többek számára jelenthet valódi alternatívát a kerékpározás a tömegközlekedéssel vagy autózással szemben.”

Vajon tényleg történt-e szemléletváltás, vagy csak a nagypapa 35 éves Zaporozsecének rothadó sárvédőíveit gittelgették ki újra a műszaki vizsgára? Jogértelmezésre nem vállalkoznék, hiszen úgyis a kiskapuk hazája vagyunk. Akit a pontos megfogalmazás is érdekel, itt megtalálja az eredeti és a módosított szöveget, indoklással és magyarázattal.

Ezután csak rendszámmal

Az elmúlt évek vitái után végre nevesítve is van, hogy az előírt számú, típusú és elhelyezésű hatósági jelzésekkel kell ellátni a járműveket, ellenőrizni kell meglétüket, olvashatóságukat, és tilos azokat leszerelni, eltakarni. Elvileg megszűnik tehát a kiskapu a traffipax előtt első rendszám nélkül elsuhanó autók és a rendőr elől felnyíló, vagy eltakart rendszámmal meglépő motorosok előtt. A gyakorlatban azonban retorzióra nem számíthat, aki ilyen eszközökkel él, hiszen az „épp most esett le, csak felkaptam az út szélén” kifogással továbbra is élhet a sofőr. Belekerülhetett volna olyan kitétel, miszerint az olvashatatlan, leesett, sérült hatósági jelzést a lehető leggyorsabban helyre kell állítani, vagy a legrövidebb úton bevonulni a jármű telephelyére. Ez egy kézzel fogható rendelkezés volna, e nélkül az egész nagyjából annyit ér, mint a „biztos úr, esküszöm, reggel még volt tompítottam” jól ismert közhelye.

Tárcsával integető civilek

A forgalomirányító rendőr mellől kikerült a határőr, bekerült viszont a katasztrófavédelmi hatóság, így a jövőben az ő jelzéseiknek is engedelmeskednünk kell. A jelzőőr mellett azonban megjelent a polgárőr is, ez talán kevésbé megnyugtató.

Amióta a hatos út félpályás felújításakor a 16 éves, sárgamellényes srác, kezében adóvevővel és tárcsával beengedte velem szemben a  hattengelyes billencset, én meg jobb híján a friss aszfaltra menekültem, tudom, hogy az ő jelzését maximum ajánlásnak, segítségnek vehetem. A polgárőrökbe bizonyára több ész és logika szorult, nekem viszont nem tanították meg sem az iskolában, sem az életben, miről ismerek meg egy polgárőrt. Vajon lesz szép, díszes polgárőr-egyenruha? Vagy ha kis tárcsájával megállít, kiszállok, megkérdezem, ő vajon polgárőr-e, nemleges válasz esetén pedig megköszönöm, visszaszállok, és barátságosan biccentve, középső ujjamat előírásszerűen magasba emelve tovahajtok? Apropó, ha nincs nála tárcsa, sem lámpa, de integet, mi a teendő?

Persze, az is lehet, hogy ezentúl minden önjelölt forgalomirányító jelzését figyelembe veszem majd, hátha polgárőr – beleértve a Nyugati téren némi apróért parkolóhelyet foglaló csöveseket is.

Plazmatévét a pálya fölé!

Végre helyet kaptak a rendeletben a már itthon is nagyjából tíz éve használt, az út felett vagy a közútkezelő járművein elhelyezett információs kijelzők is. Kár, hogy ennyit kellett várni erre, és kár, hogy a használatukat megtanulni újabb hosszú évekbe kerül majd. Nem nekünk, autóvezetőknek, hanem az azt működtetőknek. Hasznos lehet például a kifejezetten a kijelzők kedvéért megjelent „Stau!” tábla, amellyel az előttünk kialakult torlódást jelzik – de csak, amíg a jelzett információk frissek és hasznosak lesznek. Saját magam többször láttam már a klasszikussá vált példát, a tejködben halvány derengésből az utolsó pillanatban betűkké összeálló feliratot: „Vigyázz, köd!” Hiába, a civilizációt tanulni kell.

Sebességhatárok

Több szempontból is átszabták az eddigi általános határokat.  A 2,5-3,5 t közötti tehergépkocsik végre megkapták az őket illető helyet a személyautók és motorkerékpárok között  – január egytől a 130/110/90 szentháromság vonatkozik rájuk is lakott területen kívül. Emellett az általánosnál magasabb maximális sebességet jelző tábla is vonatkozik rájuk.

Érdekes az eddig is csak elméletben létező, kerékpárokra vonatkozó 40 km/h maximális sebesség további pontosítása. Eszerint lakott területen kívül, sisakban és utas nélkül gyorsabban, kerékpárúton vagy gyalog- és kerékpárúton lassabban haladhatnak. Kíváncsi vagyok, ki és hogyan ellenőrzi majd ennek betartását.

Igen örvendetes tény a vasúti átjárókra vonatkozó általános sebességkorlátozás. Januártól nem kell többé harmincra-negyvenre lassítani a tíz éve használaton kívüli, sehonnan sehová sem vezető vasúti átjárókban. Természetesen az adott közút kezelője a továbbiakban kihelyezhet korlátozó táblákat, de reméljük, csínján bánnak a lehetőséggel.

Bringások

Apropó, rendes autós magazinhoz illően itt következne azon változtatások fikázása, amelyek a kerékpárosok közlekedését segítik, néha az autók rovására. A most bevezetett bringabarát módosításokkal azonban alapvetően semmi gond. A tervezet még elég extrém opciókat tartalmazott, a jobbratartási kötelezettség megszüntetése és a kerékpárosok beengedése az egyirányú utcák forgalmával szemben máris elém vetítette az elektromos biciklivel (vö: nyuggertáltos) ellentétes irányban ámokfutó Berci bácsit, ahogy áthasítja a szélvédőmet.

Szerencsére az előkészítés során a láthatóan kerékpárosokra vonatkozó változtatásokon  dolgoztak legtöbbet, a kétkerekű lobbisták jó munkát végeztek. Nagyjából a rendelet harmada tartalmaz rájuk vonatkozó engedményeket és az ezekhez kapcsolódó korrekciókat. Nem csupán új fogalmakat vezettek be, de az ehhez kapcsolódó szükséges módosításokat is végigvitték, egészen a fogalmak definíciójáig.

Leállósáv, forgalom elől elzárt terület

Hétköznapi sofőröknek szinte jelentéktelen részlet, de kiváló kommentvihart indíthat a két változtatás, melyek a leállósáv és a forgalomtól elzárt terület igénybevételéről rendelkeznek. Előbbit ezen túl jogszerűen használhatják az útfenntartó, úttisztító, autószállító, vagy megkülönböztető jelzéseiket használó járművek.

Van azonban itt egy pont, amely a forgalmat ellenőrző járműveket is mentesíti (a feladat elvégzésének idejére). Ne legyenek illúzióink, ez nem a forgalomszámláló autó lesz. Egy másik pontban konkrét mentességet is ad a rendelet az ilyen autók számára a megállási és várakozási tilalom alól. Januártól tehát a traffipaxos autó gyakorlatilag ott áll meg, ahol akar. Nem mondom, hogy ez helytelen, de az biztos, hogy sok vicces kommenttel és körlevéllel leszünk szegényebbek.

Ilyen állat pedig van!

Ha magyar közigazgatás egyszer címerállatot választ, mindenképpen javasolni fogom a mopedautót és a quadot. Ezekkel a kategóriákkal ugyanis sok-sok éve nem tud mit kezdeni a jogalkotás. Bár minta volna bőven, mégis saját kútfőből próbáljuk meg létrehozni a spanyolviasz kicsi és keserű magyar megfelelőjét. Szép eredményként mára eljutottunk odáig, hogy a januártól érvényes módosítás legalább definiálja a két kategóriát, ám sajnos semmilyen más vonatkozásban nem foglalkozik vele. Érezd a törődést, de valójában érdemi lépést nem teszünk. A quadok ugyanis továbbra is segédmotoros kerékpárnak vagy motorkerékpárnak, a mopedautók pedig segédmotoros kerékpárnak minősülnek a KRESZ szerint. Úgy tűnik, az érdekérvényesítő képesség fordítottan arányos a gördülő kerekek számával.

Szemléletváltozás

Történt tehát szemléletváltozás? Ha a kerékpárosok szempontjából nézzük, feltétlenül. Az eddig csupán tűrt, de nem támogatott zöld közlekedési forma térnyerésén és kézzelfogható támogatásán érezhető a hangsúly áthelyezése. Szintén meglepő fejlemény, hogy egészen értelmes enyhítések is bekerültek egy olyan szabályrendszerbe, amely alapvetően a közlekedők megregulázásáról szól.

Nincs azonban szemléletváltás a jogalkotás folyamatában. A közelgő választások idején néhány kerékpáros valószínűleg emlékezni fog még, ki hozta el a kánaánt. Talán néhány fehér furgon hátulján is lecserélik majd a Nagy-Magyarország matricát szegfűsre, az önfeledt száguldás feletti öröm hatására.

A könnyen tanulható, értelmezhető és modern KRESZ-re azonban még nagyon sokat kell várnunk. Addig pedig érjük be a nem valódi kérdésekre adott nem valódi válaszokkal, és a nagypapa gittelt sárvédőívével.