Remek ötlet, csak embereket ne engedjetek oda!
Ez az Érd határában fekvő kereszteződés az elmúlt húsz-harminc évben a Balaton felé tartó forgalom jelentős részét viselte. Az autópályázni nem kívánó autósok ugyanis a régi hetes úton kifelé Diósdon keresztül és Érd érintésével célozták meg a martonvásári lámpát, hogy péntek délutánonként ott sorakozzanak véget nem érő dugóban. Vasárnap este persze ugyanez következett hazafelé.
A Google Earth-ben még megtalálható a régi, lámpás kereszteződés is. Sokak szerint jobb megoldás volt, de aki akkoriban próbált nyári hétvégén eljutni Érdre, pokolba kívánta a kereszteződést az összes fürdőzni vágyóval együtt.
Ha jól emlékszem, talán 2005-ben adták át az új, kétsávos körforgalmú csomópontot. Volt nagy dudálás, fékek-fogak csikorgatása. Tisztán látszott, hogy a magyar autósok itt előforduló halmaza nagyrészt nincs tisztában a többsávos körforgalmakra érvényes szabályokkal, olvasni meg nem szeret. Mert már akkor is tisztességesen ki volt ám táblázva a behajtóknál, melyik irányhoz hová kell sorolni. A színek kavalkádja, betűk orgiája azonban még akkor sem kelti fel az egységsugarú sofőr figyelmét, ha egyébként betétlap-cserét (jó, tudom, baleseti bejelentő!) és biztosítási ügyintézést lehet elkerülni a harminc karakter a feldolgozásával…
Azóta eltelt nagyjából öt év, és komolyan megritkultak a konfliktusok. Részben mert az erre közlekedők szép lassan megtanulták használni a két sávot – vagy csak óvatosabbak a többi autóval szemben –, részben pedig az M6 városi szakaszának átadása miatt. Utóbbival ugyanis a forgalom jelentős része áthelyeződött az M0-sra, illetve a Harbor-parki autópálya-lehajtóra. Azért nem volt felhőtlen az érdiek boldogsága, ebben az állapotában a csak anyagi káros balesetek száma havi átlag 10 volt. Ez borzasztóan sok, valószínűleg országos rekord.
A kialakult veszélyhelyzetek fő oka – a még mindig komoly terhelés mellett – a furcsa, német mintájú kialakítás volt. Az öt ágból három esetében két belépő sáv is van, ám a körforgalmat elhagyni minden irányban csak egyetlen sávon lehet. Ez odakint sem vált be igazán, és itthon sem lett sikeres konstrukció. Bár Érd irányából a belső sáv kihasználtsága majdnem 30%-os volt (valószínűleg az odavezető, eleve kétsávos út miatt), szemből érkezve az autósok alig több, mint 10%-a mert, vagy volt hajlandó belülre húzódni. Így a kétsávos kapacitás gyakorlatilag kihasználatlan maradt, viszont a folyamatos konfliktusok sem szűntek.
Körforgalom – modern firlefranc?
A ma ismert körforgalom 1966-ban, Angliában született. Ekkor foglalták először a helyi KRESZ szabályai közé az itt alkalmazandó elsőbbségadási szabályokat. Egészen eddig ugyanis az ilyen kereszteződésekben szimpla jobbkéz-szabály volt érvényes. Második alkalmazóként Franciaország vette át a rendszert 1983-ban, majd a kilencvenes évekre szinte egész Európában robbanásszerűen kezdtek el terjedni az ilyen csomópontok. A kék táblán körbefutó nyilak ekkor kezdtek rohamosan terjedni Magyarországon is.
Nálunk egyébként a mai napig nincs nevesített elsőbbsége a körforgalomban érkezőknek, még ha ezt is tanítják a tanfolyamokon. A körforgalmat jelző tábla, bár önálló közúti jelzés, minden esetben elsőbbséget szabályzó táblával (mackósajt vagy STOP) együtt van kihelyezve, és csupán ez biztosítja a kereszteződésbe érkezők elsőbbségadási kötelezettségét.
Az autósok többségének félelme a körforgalmaktól valószínűleg éppen annak köszönhető, hogy idehaza a kilencvenes évek végéig félvállról vették az itt alkalmazandó szabályokat. Pontosan emlékszem az oktatóm szavaira, aki ezt mondta:
– Tudni kell a vizsgára, de a gyakorlatban nincs jelentősége. Budapesten összesen két körforgalom van. Az egyik a Wekerle-telepen, a másik a Lánchíd budai hídfőjében, de az nem is körforgalom.
Utóbbi egyébként 2006 óta teljes értékű körforgalom, jól megzavarva ezzel azokat, akik fejébe 30 éve az ellenkezőjét sulykolják.
Az autók számának növekedésével persze az újonnan épült körforgalmak teljesítőképességük határára értek. Barkács megoldásként a meglévő csomópontokat többsávosra építették, de hamar kiderült, hogy az emberi tényező a leggyengébb láncszem. Hiába szabályozza a KRESZ egészen pontosan a többsávos körforgalmak használatát, a megoldás elképesztő baleseti számokat produkált. Német statisztikák szerint a többsávos körforgalmakban történt balesetek száma és az okozott kár nagysága egyaránt több, mint négyszeresére emelkedett az egysávoshoz képest.
Ezek a balesetek konfliktusos helyzetekben – tehát ki- és behajtásnál, illetve sávváltásnál alakulnak ki. Kézenfekvő tehát a megoldás: olyan konstrukciót kell alkotni, ahol az ilyen helyzetek előfordulása a minimumra csökkenthető. Erre két megoldás létezik. Az egyik az átmérő növelése, ez esetben a becsatlakozó ágak távolabbra kerülhetnek egymástól. A másik a sávok spirális vonalvezetése, amely a belső sávon érkezőt egyszerűen kitereli a megfelelő kihajtóra.
Megszületett tehát a spirális vonalvezetésű, „turbó" körforgalom. Jó lesz, ha megismerkedünk vele, hiszen egyre több ilyenbe botlunk majd idehaza is. Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Siófokon, Kaposváron, és most már Érden is meg kell tanulnunk ezekben közlekedni. Nem egy nehéz lecke, mindjárt meglátjuk.
Érd kapuja új ötletre várt. A forgalomszámlálás és a jövőbeni forgalombecslés alapján az úgynevezett „turbó" körforgalom tűnt megfelelő megoldásnak. Óriási előnye, hogy a rendelkezésre álló területen belül megvalósítható, és – minden egyéb verzióval szemben – határozottan, fizikailag is elválasztja a különböző irányokba közlekedő autókat.
A kivitelezés gyorsan és meglepően zökkenőmentesen lezajlott. Az arra járók csak a sávok között megjelenő betonciciken lepődtek meg, és aggódva várták, mivel szívatják meg őket ismét az útépítők. Az érdi turbó azonban meglepően jól sikerült.
