Éjjel? Csakis százzal a városban!

Nagy adomány az a pár útszakasz, ahol akár hetvennel is mehetünk: a Hungária körgyűrű, a Váci út bizonyos szakaszai, a Szentendrei út, a Nagykőrösi út, az M3 bevezető szakasza (itt 80!) vagy épp az M1-M7 bevezető szakasza.

Szinte túl jó dolgunk van, én mondom, ilyesmi más nagyvárosokban mindenféle magas vagy föld alá bújtatott utakon működik, nálunk meg lámpákkal, kereszteződésekkel is. Többnyire. De a többnyire máshol is ott van, tessék elhinni.

A lámpák hangolása is egész jó mifelénk. Akárhol járok a városban, és mondjuk elbambulok a pirosnál, tudom, mennyi idő múlva vált zöldre. Budapesten van egyfajta pergő ritmusa az egésznek, és ez szinte mindenhol működik.

Ha netán valaki nem értékelné a budapesti lámpaváltások ritmusát, menjen csak vidékre. Szétunja az életét egy pirosnál, és ha pont nincs csúcsforgalom, általában azt látja, áll pár autó a lámpáknál, keresztben meg nem jön senki. Ez persze kis túlzás, de Budapesthez képest lényegesen álmosabbak a vidéki városok lámpaváltásai. Nem baj ez, de egy fővárosi tuloknak szoknia kell a pesti pörgés után.

Nagy híve vagyok a városi sebességkorlátozások betartásának, részben pont azért, mert Budapesten meglehetősen jól tolják felfelé a határokat. Másrészt, legyünk őszinték: gyorshajtani vidéken kell, kanyargós, nyolcadrangú kis semmi utakon. Az élvezhető, mégis kevés a rendőr, és ha valamit el is rontasz, nincs ott egy buszmegálló, ahol megölhetsz nyolc embert, amiből három gyerek. Városban közlekedik az ember, és slussz.

Mi az előnye a sebességhatárok betartásának? Például erre hangolják a lámpákat. Persze mindenhol van pár ökör – jellemzően turbódízel autóban, céges üzemanyagkártyával –, aki ezt nem vette észre, és minden nap ugyanazt csinálja munkába menet: nyélgázon tör előre a piros lámpához, ahol leparkol. Az ilyen marhákon akad fenn aztán a zöldhulám. Amúgy tök jól lehet haladni, ha kevés ilyet fogsz ki.

Pláne, ha ismered a lámpákat. Normál forgalom mellett végig lehet nyomni a Hungária körutat az M3-astól a Lágymányosi hídig, ami cirka hét kilométer, és ezer lámpa. Oké, nem vasárnap, amikor útzárat képeznek a negyvennel cirkáló nagypapák, és nem is hétfő reggel. De csúcsidőn kívül, kis szerencsével megcsinálom fogadásból.

Ahogy a Soroksári utat is. A múlt héten, egyik délután a Haller utcától indultam a lámpától, és Soroksár felsőig nyomtam a zölddel; azért csak idáig, mert pechem volt. Amúgy a soroksári főtérig is ment volna. A vidékieknek elárulom, ez is vagy nyolc kilométer, jól belámpázva. Annyi a titka, hogy a megengedett sebességgel kell menni, a lassabban haladókat meg ki kell kerülni. Gyorsabban menni nem szabad, mert ha kifogunk egy pirosat, utána állórajttal már lekéshetjük a következő zöldet. Ennyi, meg egy kis szerencse.

Aztán leszáll az éj Budapestre, és valami átkozott, gonosz éjszakai műszak veszi át a közlekedési rendszereket.

Már többször megfigyeltem, hogy ha sokáig dolgozom, a Soroksárin valami olyan elcseszett lámpaváltások lesznek, hogy szinte minden lámpánál pirosat kapok. Még annál a zebránál is fix a piros, ahol nappal még gombnyomásra sem nagyon engedi át a lámpa a gyalogosokat. Tudom, türelmetlen barom vagyok. Ám ha valaki nem ismerné az utat, hadd tegyem hozzá: itt gyakorlatilag semmilyen keresztforgalom sincs, amit el kellene engedni, csak piszlicsáré kis utcák torkollanak az útba, ahonnan szökőévente sem fordul ki senki. Az egyetlen kivétel a Határ út, de az sem nagy tétel.

Oké, azt a pár lámpát még tizennégy óra meló után is ki lehet bírni. A baj inkább az, hogy az ember pont odaérne, amikor az orra előtt pirosra vált. Talán túl kispolgár vagyok, de én a pirosat tiszteletben tartom. Ám sokan nem. Láttam már olyat, hogy valaki megállt a szemmel láthatóan értelmetlenül piros lámpánál. Aztán megunta, és átment. Nem tévedésből, szándékosan. És nem egyszer látni ilyet.

A másik megoldás a gyorshajtás. Egészen demoralizáló, hogy a normálisan haladókat megszívatják, de aki százzal-százhússzal megy, annak tökéletes zöldhulláma van Alsónémediig. Kísérleteztem, hogy egészen brutális gyorsítással érjem el a hetvenet, és úgy még el lehetett eleinte csípni a lámpákat, de a lámpahangolók bekeményítettek: ma már így sem megy. Hacsak nem veszek egy Lambót.

Lehet, hogy a forgalom lassítása lenne a céljuk, ám a valóság az, hogy az autók fele legalább százzal közlekedik – beleértve a teherautókat is. Mindenkinek tele van már a bránere, menne haza, csoda, hogy tesznek mindenre? A lúzerek meg ott égetik az üzemanyagot az ácsorgással, gyorsítgatással.

Ami még nem lenne akkora baj, ha lenne értelme. Mondjuk lakóövezet lenne kétoldalt és a forgalom zaját akarják csökkenteni. De nem. Balra vasút, jobbra ipartelepek. Amúgy a százzal menő autó vagy az álló helyzetből gyorsító is hangosabb az egyenletesen hetvennel menőnél.

Vagy legalább lenne valami felsőbbrendű forgalomszervezési érdek. Mondjuk, ez a hangolás jó a buszoknak. De itt olyan ritka a busz, hogy ha valaki éjjel kifekszik a buszsávra, könnyen megéri a reggelt. Ezen az úton inkább az összes lámpát villogó sárgára kellene állítani este, nemhogy végigszívatni pont azokat, akik éjjel normálisan közlekednének. Vagy úgy vannak vele, hogy néha lehet jó a boy-racereknek is?

Ja, és még egy dolog: nem mindennap van ám így. Néha, a bónusz éjszakákon ugyanúgy lehet haladni, mint nappal. A másik, hogy szaladtam már bele hasonló éjszakai piroshullámba máshol is, ahol nappal úgy hasít az ember, mint kés a vajban.

Elvonatkoztatva a konkrét úttól meg merem kockáztatni, hogy szakembereink erősen túllihegik az éjszakai forgalomszervezést. A lámpák felét simán sárga villogóra állíthatnák a városban. Igaz, Budapesten a nagyobb utakon viszonylag jelentős a forgalom éjszaka, de nincs akkora, hogy ne lehetne drasztikusabban lekapcsolni a közlekedési lámpákat. És kevesebb embernek durranna el az agya a tizedik néptelen kereszteződésnél ácsorogva.

A másik dolog. A sok lámpa eszi az üzemanyagot, tessék csak megnézni a taxisokat, akik egészen komoly kerülőkre is hajlandóak, csak hogy minél kevesebbszer kelljen megállniuk-elindulniuk. Ha manapság ez ennyire fontos, miért tolnak ki az autósokkal?