Kétség sem férhet hozzá, Sebastian Vettel volt 2011-ben a kakas a baromfiudvaron. Megtépett mindenkit, és magasan dominált a mezőnyben. Vezetési tudása megkérdőjelezhetetlen, formája kirobbanó, de minden sikere mellett se feledkezzünk meg arról, hogy a munka legalább fele a csapatnak és a bajnokcsináló főkonstruktőrnek, Adrian Newey-nak köszönhető.
Annak az idén (dec.26) 53 éves brit mérnöknek, aki Dietrich Mateschitz pénzén ismét egy olyan autót épített, melynek párja nem volt. A Red Bull Racing hibátlan és pontos munkája volt a löket, mely utcahossznyi előnnyel tolta át őket a célvonalon.
Ezúttal Vettelnek nem jött össze, pedig a rajt után borítékolható volt a rajt-cél győzelem. Az évad utolsó versenyén azonban váltóhiba jelentkezett nála, óriási szerencsével akkor, amikor már a bajnokság szempontjából nem számított, befejezi a versenyt vagy sem. És ezek után következett, ami egy kicsit szöget üthetett a nézők fejébe. Vettel ugyanis – minden csapatutasítás ellenére – nem igazán kímélte az autót. Még azok után sem, hogy meglehetősen nyomatékosan kérték, ne forgassa ki a második-harmadik fokozatot, mert komoly probléma van a váltóval. (Feltéve, ha tényleg az volt, nem pedig virágnyelven közölt utasítás, hogy hagyja nyerni Webbert. Ez esetben Vettel vérprofi módon altatta a nagyérdeműt.)
Ő ennek ellenére nyomta, megfutotta a leggyorsabb kört, és ki tudja, hányadik felszólításra (minden rádióadást nem hallottunk) vett csak vissza a tempóból. Egyes számú szakkomentátorunkkal ellentétben nem hinném, hogy csapatutasítást követett volna (bár felmerülhetnek kétségek), amikor elengedte Mark Webbert, hiszen láthatta, hogy jön mögötte az ausztrál, és az ő váltója tökéletesen működik. Egyszerűen elengedte, és bölcsen tette, bár a továbbiakban még – érzésem szerint – így is jobban hajtott, mint kellett volna. Meg is futott egy újabb leggyorsabb kört.
Kicsit tán makrancosnak tűnt, mintha elszaladt volna vele egy picit a ló, főleg amikor beszólt rádión, hogy úgy érzi magát, mint Senna 91-ben. Eltartott egy darabig, amíg ezt élőben dekódolta Czollner kolléga, de ez a mondat újfent sok néző fülét megüthette, mert az előbbiekkel együttvéve talán Vettel egyedüli gyenge pontjára mutatott rá: hihetetlen önbizalmára és becsvágyára.
Mi történt 1991-ben?
Vettel picit merész Sennához való hasonlítása akár még helyénvaló is lehetett volna, ha nem tudnánk, hogy Ayrton Senna 1991-ben finoman szólva is kicsit nehezebb helyzetben volt, mint az ifjú német. McLaren MP4/6-ja ugyanis klasszikus, H-sémás kéziváltóval volt szerelve (91-ben egyedül a Ferrari és a Williams alkalmazott félautomata váltót). Nem beszélve arról, hogy a kornak megfelelően sokkal kezelhetetlenebb és nyersebb autóval küzdött.
A 60. körben elvesztette a negyedik fokozatot, pár perccel később a harmadikat és ötödiket is. Hogy megőrizze vezető helyét a gyorsan közeledő Ricardo Patresével szemben, Senna végig hatodik fokozatban tartotta a váltót de ez egyben azt is jelentette, hogy a lassú és közepesen gyors kanyarokban folyamatosan öblögetnie kellett, rugdalnia a gázt, az utolsó pár körben pedig nem egyszer fél kézzel tartania a váltókart, mert néha kidobálta az az egyetlen használható fokozatot is.
2,9 másodperccel nyert Patrese előtt, de olyan iszonyúan kimerült volt, hogy az ünneplő hazai közönségnek szinte integetni sem tudott, megállt a pályán és az orvosi autóval szállították be a boxba. A pódiumon pedig óriási erőfeszítéssel tudta csak feje fölé emelni a győzelmi serleget. Felemelő pillanat volt a Forma-1 nagy könyvében. És bármennyire is tehetséges és gyors Vettel, azért Ayrton Senna egy legenda, ő pedig (még) nem.
Persze Vettel nyerő szériában van, és bizonyítási vágya csak megnőtt, miután megnyerte a világbajnoki címet. Azonban nem csodálkoznék, ha Christian Horner intőn felemelné kezét, mint Serédy Zsófia holtában, és minden bizonnyal így tennének azok is, akik sok gyors felemelkedést és nagy bukást láttak már a Forma-1-ben: egy pilóta elsősorban a csapatnak dolgozik. Schumacher hét világbajnoki címmel a zsebében biztosan nem így viselkedett volna.
De spongyát rá, mert tulajdonképpen mindegy. A Red Bull idén akkora előnyre tett szert, hogy ha ezt sikerült átmenteniük a jövő évi autó tervezésébe, a Vettel-Newey duó ismét verhetetlen lesz. De legalábbis erős esélyesek. Csapattársa, Mark Webber végre-valahára kiléphetett az árnyékból, bár örömét biztosan árnyalja a tény, hogy technikai hiba kellett, hogy Vettel előtt végezhessen.
Jenson Button, akit lassan csak Kalocsai Gombosként emlegetünk, odaért a harmadik helyre, amikor jó taktikával és érzékkel, ismét egy kvázi hibátlan versenyt futva a végén előzte meg a tapadással küzdő Fernando Alonsót, aki így a negyedik lett. Lewis Hamilton sajnos váltóhiba miatt kiesett, pedig hogy, hogy nem, megint egymásra akadtak az idén századik futamát letudó, újabban vashiánnyal és vérszegénységgel küzdő Felipe Massával.
A brazil fellélegezhetett, Hamilton kiesett, így nyugodtan beautózhatott az ötödik helyen, értékes pontokat hozva a Ferrarinak, de dobogóra ezúttal sem állt. Ahogy idén még egyszer sem.
A brazilok ezen a hétvégén különben sem teljesítettek valami fényesen hazai versenyükön. Barrichello még a cipőjét fűzte, mikor a többiek már elrajtoltak, így iszonyatosan visszaesett, és csak a 14. helyig tudta felküzdeni magát. Bruno Senna pedig összeakadt Michael Schumacherrel, aki – rá nem jellemző módon – azt feltételezte, hogy Brazíliában csak úgy körbeautózhat a pályán bárkit, akit Sennának hívnak. Hát nem. Ráfaragtak mindketten, Senna jogos büntetése miatt 17. lett, de Schumacher jól induló futama is elúszott, defektje után csak Barichello mögött ért célba.
És hogy mégis, kiket illet így, a szezon végén a legnagyobb dicséret? Talán meg fognak lepődni, de ha szavazni lehetne az év kellemes meglepetésére, akkor egyértelműen a Force India csapatra voksolnék. A szezon második fele óta folyamatosan és gyorsan javuló formát mutattak, Paul di Resta, de főleg Adrian Sutil a névtelenség homályából foggal-körömmel küzdötték el magukat a stabil pontszerző helyekig, és végtelenül szimpatikus, hogy szinte újonc csapatként bármikor képesek jobb eredményeket hozni, mint az élmenők. Sutil ezúttal szép versenyzéssel a hatodik, di Resta a nyolcadik helyen ért célba.
Érdekességképpen még így a végére talán meg lehetne említeni a tényt, hogy hosszú idő után úgy ér véget az idei Forma-1-szezon, hogy sok pilóta helye még egyáltalán nem biztos, ahogy az sem, ki melyik csapatban folytatja, vagy hagyja abba örökre. Nagyon úgy néz ki, hogy Kubica nem tér vissza, de talán Raikkönennel teljes lesz a létszám. Egész jó szezon volt, mit gondolnak?
