Nem a sport ölt, hanem a hülyeség

„Elindultam Frt.hu kupán, de lefújták, elütöttek egy pályabírót, valszeg meghalt.” – írta egy barátom múlt szombat délután. Néhány órával később megjelent a hír, hogy egy versenyző „elgázolta a szombati kiskunlacházai rali egyik rendezőjét, a férfi a helyszínen életét vesztette.” Okkal feltételezhette bárki, hogy Kiskunlacházán valamilyen autóversenyt tartottak május 11-én. A két nappal a baleset után kiadott sajtóközlemény szerint a rendezvényt a szervezők nem autóversenynek, hanem vevőtalálkozónak nevezték.

Igen, vevőtalálkozó. Léteznek ügyfél- és szponzortalálkozók, meganyi olyan autós esemény, amit a külső szemlélő versenynek hinne. Ugyanúgy vannak kategóriák, időmérés, az eredményeket alapvetően a teljesített idők alapján rangsorolják, sőt a végén még pléhköcsögöket is osztanak a leggyorsabbaknak. Akkor mi a különbség a vevőtalálkozók és az (amatőr) autóversenyek között? A nevükön kívül semmi. Itt is a győzelemre hajtanak a versenyzők, szeretnének serleggel hazamenni, sőt a versenykiíráson (pardon, a vevőtalálkozó-kiíráson) kívül mindenki, a szervezők, a résztvevők és a nézők is versenynek hívják a rendezvényt.

A sporttörvény tavaly január elsején hatályba lépett módosítása óta az autó- és motorversenyek megrendezésének feltétele, hogy az országos szövetség írásbeli hozzájárulását beszerezzék a szervezők. Itt kell keresnünk a vevőtalálkozók számának sosem látott mértékű növekedését. Vannak, akik úgy gondolják, hogy attól függ egy rendezvény megítélése, hogy a szervezők minek nevezik. Tamáskodnék. Most nyilván nem arról az esetről van szó, amikor három kisgyerek matchboxozik, és elnevezik a rendezvényüket rali világbajnoki futamnak. Elárulok egy titkot: a vevő- és szponzortalálkozóként meghirdetett rendezvények amatőr autóversenyek, amelyeket nemcsak be kellene jelenteni, hanem a szövetség előzetes írásbeli hozzájárulását is be kellene szerezniük a szervezőknek. Az FRT.hu nagyvonalúan vevőtalálkozó-kupasorozatot is hirdetett, nehogy bárkinek kétsége legyen, miről is van szó.

Persze, kuruc vérünknek a szakszövetségek sem tetszenek, csak a lehúzásról, meg a kitolásról szól az egész engedélyeztetősdi. Holott egyértelműen fogalmaz a sporttörvény: a hozzájárulás nem tagadható meg, ha a sportrendezvény lebonyolítása a sportág hazai és nemzetközi versenyszabályzatában, valamint egyéb szabályzataiban meghatározott biztonsági előírásoknak megfelel, és megtartása a bajnokság működtetését nem veszélyezteti. Az egész módosítás arról szólt, hogy növeljék a versenyek biztonságát.

Nyilván egy ilyen papír nem védi meg a versenyzőket, nézőket, vagy pályabírókat, de nem is arra való. Kedves versenyrendezők, ez előzetes hozzájárulás éppen a ti, és versenyzőitek seggét védené. Ha a szövetség kiadja a hozzájárulást, akkor azt is mondja, hogy a rendezvény megfelel a vonatkozó biztonsági előírásoknak. Ez éppen senkit sem érdekel akkor, amikor rendben lemennek a dolgok. Akkor csak azt érzitek, hogy 27 ezer (raliverseny esetében 75 ezer) forinttal kevesebb marad az amúgy is csökkenő nevezési díjakból. Pedig aki a szövetségből kiadja a hozzájárulást, attól kezdve felel azért, hogy a biztonsági szabályoknak maradéktalanul megfeleljen a verseny előkészítése. Hát nyilván akadékoskodnak, ők ugyanis feltehetőleg nem szeretnék huzamosabb ideig a Hotel BV Baracska vendégei lenni.

Van viszont néhány rossz hírem. Ha úgy rendezünk versenyt, hogy törvényi előírás ellenére sem rendelkezünk a szövetségi hozzájárulással, és más, vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek tesszük ki, vagy testi sértést okozunk, vétséget követünk el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetnek érte. Az eredménytől függően a büntetés jelentősen magasabb lehet, így ha valaki meghal, máris 1-5 év között kaphatunk érte. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés szempontjából lényegtelen, hogyan nevezik a versenyt, vagy magánterületen tartják-e.

Az bosszant igazán, hogy a szövetségi hozzájárulás egy kispénzű versenyző versenyhétvégi költéséhez képest elenyésző költséggel jár (mondjuk két és fél liter benzin ára), és rájuk hivatkozva folytatnak rendezők szabadságharcot. Nem arról van inkább szó, hogy a szövetség által megkívánt biztonsági előírások költségét sokallják? Mentőn, rendezőn, képzett sportbírón, rádiós ponton, biztonsági terven spórolni olyan, mintha megengednénk a versenyzőknek, hogy sisak és öv nélkül induljanak.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!