Clarkson egy hülye, há' nem?! Nem

2015.03.11. 17:00 Módosítva: 2015-03-11 18:45:09
0 hozzászólás

Nehéz lesz ezt megértetni az olvasókkal. Valószínűleg éppen azért, mert az olvasók túlnyomó többsége a világon mindenütt ugyanolyan. Ugyanolyan Nagy-Britanniában, ugyanolyan Magyarországon, és Bangladesben is. Elsősorban olvas, de nem ért. Átfutja a szöveget, de nem értelmezi, mert gyorsan habzsolja, és jó eséllyel már akkor van véleménye bármiről, mielőtt még elolvasná a cikket. És ettől nem fogja eltántorítani az sem, hogy a cikkíró véleménye nem egyezik az övével.

Az sem számít, ha a cikkíró esetleg sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint ő. Egy hegesztőmunkáshoz nem megyünk oda az utcán, és mondjuk el, hogy mit csinál rosszul, mert hegeszteni nem mindenki tud, autót annál többen vezetnek. És persze fociztak is régen, meg csajuk is volt. Ezért úgy gondolják, hogy értenek hozzá. Érdekes módon Ron Jeremyt senki nem akarja kioktatni dugásból, de egy José Mourinhót már ekéznek, és persze az autós újságírót is, mert nem azt írja, amit olvasni szeretnének.

Hanem a saját véleményét. És addig jó önöknek, olvasóknak, amíg a saját véleményét írja. A trollok előszeretettel kapaszkodnak az objektív újságírás fogalmába, ami egész egyszerűen nem létezik. Annak idején Dávid Sándor is ezzel kezdte egyik kötetét, mert ő már akkor tudta, hogy ebben a szakmában maximum egy-egy közéleti témát lehet objektíven szervírozni, de különálló (nem összehasonlító) tesztet nem. Egyszerűen azért nem, mert az emberek nem arra kíváncsiak.

Tudják, mi lenne vélemény nélkül egy autóteszt? Egy adathalmaz. Elolvasná? Nem. Ha mégis erre kíváncsi, tessék, böngéssze az adatokat a neten, ott vannak, és semmit, de semmit nem mondanak el. Hiszen ha mondanának, akkor 2-3 autótípussal járna a világon mindenki, és nem menne ölre a BMW-s az Alfással és a Hondással elvi okokból. Objektív autós újságírás? Ne nevettessék ki magukat, és ne hozzák fel a nagy, német lapot, ahol látszólag minden meg van mérve (és a végén a Golf nyer).

Kenyeret sem tudunk sütni, mégis érezzük az izén, hogy melyik a jó? Akkor próbáljanak beleharapni egy autóba.

Na igen, akkor próbáljanak beleharapni egy autóba.

Nem fog menni. Nagyon kevesek képesek elfogadni, hogy már egy átlagos autós újságírónak is, akinek esetleg nincs istenadta tehetsége a szakmához, már annak is kialakult egy olyan (és ez benne a paradox) objektív összehasonlítási-halmaza, amelyhez az adott típust viszonyítani tudja. Ebből a szempontból ugyanolyan, mint a középszerű autóversenyző, aki tehetség nélkül, de kitartó gyakorlással súlyos másodpercekkel gyorsabb egy versenypályán, mint a laikus, aki persze bőszen szarozza őt, és valószínűleg zokogva könyörögne kegyelemért egy semmibe vett, huszadrangú Forma-1-es tesztpilóta mellett is. De az újságírót könnyebb részrehajlással vádolni, mint elfogadni a véleményét. És ez még nem jelenti okvetlenül, hogy azonosulni kell vele, csupán tolerálni. Még akkor is, ha gyermekkorunk bálványait dönti le sorban. Leírok egy példát és figyeljenek, ki és hogyan ugrik rá:

a Subaru Impreza WRX STi a fasorban sincs a Mitsubishi EVO-hoz képest.

Na ez egy tipikusan olyan mondat, melynek után a friss STi-tulajdonosok hörögve verik az asztalt, ellenben akinek volt már mindkettő, és nem csak belvárosi pávázásra használta, hanem mondjuk versenyzett vagy pályanapozott, netán havat járt velük, az csak bólint. Önök szerint kik vannak többen? Ha netán eddig elolvasva értette, mire is mutat rá ez a pár sor, akkor gratulálok: ön az igazán hasznos olvasó, aki megérti, hogy a vélemény egy dolog, és nem kell vele egyetérteni, viszont elvitatni sem lehet, hiszen nem vagyunk egyformák, és bizonyos tények sokszor a cikkírót igazolják.

Borítékok? Lobbi? Lefizetés? Térjenek már észhez, ebben az országban arra nincs sokszor pénzük az importőröknek, hogy saját tesztautó-flottájuk legyen, nem hogy pénzzel tömjék az újságírók zsebeit. Ráadásul sokkal nagyobb sztori az, hogy megpróbálnak megvesztegetni, mint hogy éppen jót írunk egy adott tesztautóról, akár véleményünk ellenére is.

Ezért inkább meg sem próbálják. Nem mondom, hogy nem tesznek finom utalásokat soha, de 15 év alatt kiálltunk már sok próbát és még mindig itt vagyunk. Itt zsarolni egyedül a külföldi utakkal és a tesztautókkal lehet, és tagadhatatlan, hogy a hazai társadalomba mélyen gyökeret vert szervilizmus ebben a szakmában is ugyanúgy megvan, mint bármelyik másikban.

Valószínűleg a Totalcarnál ilyet nem találnak, és jó eséllyel ezért is olvasnak minket naponta több mint százezren, mert tudják, hogy nem is fognak. Mert nekünk ez nem csak szakma, hanem szórakozás is. És ezt a felfogástleginkább az az ember terjesztette el – nem csak az angolszász sajtóban - , akit most és a múltban is sokan hülyéznek. Igen, sokszor magam sem értek vele egyet, le is öregbuziztam egyszer, na és? Ettől még én innen ugatok, ő pedig a BBC évek óta legtöbbet kereső és legsikeresebb műsorát támasztotta fel a semmiből.

Jeremy Clarkson sem volt soha objektív. Jeremy Clarksont egyedül a Top Gear című autós show-műsorból megítélni pedig erős szűklátókörűségre utal.

Legyen ez a felütés.

Pláne úgy, hogy sokan nem értik, hogy a közszereplő összetett szó és a második szava a szereplő. Amit pedig Jeremy Clarkson az általa felfuttatott műsorban csinál másik két társával egyetemben, az egy szerep. Amelyet olyan jól játszik el, hogy sokan elhitték neki. Görbe tükröt mutat, felforgat, felháborít és felráz, felkavar, tökéletes. Dohányzik? Igen. Iszik? Naná. Fúúúj, micsoda gyökér, annyira undorító, hogy nézni kell.

Mert Clarkson egy zseni és remekül ki lett találva a szerepe a Top Gearen belül. May a finom ember (aki burkoltan szól oda sokszor durvábban, mint Clarkson), Hammond az izgága, remekül vezető, bevállalós figura, akin mindig csattanhat az ostor, Clarkson viszont az, aki kiáll a tűzvonalba és sokszor nem csak két kollégája, hanem az egész társadalom nevében fogalmaz meg dolgokat világosan. Nem mindig, de sokszor. És ezért szeretik. Na meg utálják is.

Előtte is léteztek szókimondó autós újságírók, de azok soha nem kaptak ekkora színpadot és soha nem váltak ennyire megkerülhetetlenné. Clarkson megmutatta, hogy nem csak így lehet, hanem így is kell csinálni, mert a szubjektivitás sokszor objektívebb, mint a konfliktuskerülő hozzáállás. Bizony ám.

Persze, könnyű azt mondani, hogy Clarkson egy bunkó paraszt, mert annak, aki nem érti a nyelvi fordulatokat, mert nem beszéli a nyelvet, vagy néhanapján fut csak bele egy-egy műsorba, annak ennyi jöhet csak le és nem több. Ők azok, akik azt mondják, hogy mindent alárendelnek a nézettségnek és szakmai szemmel micsoda megalapozatlan egy autós műsor a Top Gear.

Igen, ez akár igaz is lehetne, ha nem lenne világos, hogy a Top Gear elsősorban egy szórakoztató műsor, ezért nézik annyian, ezért termel rengeteg pénzt és ezért vigyázza a BBC úgy, mint az aranytojást tojó tyúkot. Szakmai műsort akarnak? Nézzenek mást vagy regisztráljanak a mérnöki fórumba és buzuljanak a legördülési sugarakon ott, a hétköznapi embert pont ez nem érdekli. És a mérnöktársadalom egyik gyakori, nagy hibája, hogy hajlamos hülyének nézni azt, aki nem tartozik közéjük. Pedig vannak páran, akik sokra vitték mérnöki diploma nélkül is. Itt vezetni kell az autókat és benyomásokat, olykor adatokat közölni, ebből a laikus sokkal többet megtud.

Léteznek a TopGearnél szakmailag alaposabb sorozatok is. A kutya nem nézi őket, a nézők ideje drága, szórakozni akarnak.

Léteznek a TG-nél szakmailag alaposabb sorozatok is. Például ott van a zseniális Chris Harris-féle produkció. Harris remekül vezet, jók a meglátásai, sokszor alaposan megmutatja a műszaki oldalát is a dolgoknak. Ugyanakkor projektjei rendre megbuknak és évek óta próbál talpon maradni, hiába csinálja az egyik legjobb tesztautós-sorozatot a világon. Miért? Egyrészt csak egy szűk réteg számára szórakoztató, másrészt pedig ritkán és szőrmentén fogalmaz meg kritikát még akkor is, amikor nem kéne óvatoskodnia, mert nyilvánvaló a helyzet. És Harris sem mérnök.

Ahhoz viszont, hogy egy autót egy olyan hatalmas tapasztalattal rendelkező ember, mint amilyen Jeremy Clarkson is, aki 1984-ben alapította meg az MPA (Motoring Press Agency) nevű szervezetet és aki – jó eséllyel – mindent próbált már földön-vízen-levegőben, megítéljen nem kell más, csak rengeteg tapasztalat. És még több tehetség, hogy mindezt megértesse és átadja azoknak, akik a száraz mérnöki szöveget nem értik. És itt jön képbe az a tényező, hogy a világ autós újságíróinak a többsége elképesztően irigyli a Top Gear sikerét és meg vannak róla győződve, hogy jobban tudnák csinálni, ha ott lennének.

Engedelmükkel: lófaszt tudnának jobban csinálni.

Tudják, mennyi munka, mennyi aprólékosan megtervezett részlet, hónapok-évek alatt csiszolódott apróság kell ahhoz, hogy egy ilyen produkció ennyire sikeres legyen?

Nem véletlen, hogy 2002-ben meg kellett újítani az egész formátumot és nem véletlen, hogy éppen ezzel a három emberrel. És hogy igazán fájjon: Clarkson ráadásul remekül is vezet. És kőgazdag. Tessék utána csinálni, nem a partvonalról köpködni.

Mára már kinőtte magát a műsor, na de ezt valakinek ki kellett találnia, nem csak a formátumot, hanem azt is, hogy akkor most beleállnak és megmondják, kiteregetik a szennyest akkor is, ha a Ferrariról vagy McLarenről van szó, bemutatnak egy bravúros fricskát akkor, amikor a Falklandi háborúra emlékeztető rendszámtáblával mennek Argentínába, amit a világ politikailag korrekt része persze botrányosnak tart, de ne gondolják, hogy mindenki annyira PC, mint amennyire mutatja magát: 1982 nem volt olyan régen és a brit nemzetközösségiekben is van bőven hazafias gőg, hogy titokban ugyan, de imádják ezt a megmozdulást. Mégis csak arról volt szó, hogy hazazavarták az argentinokat, akik hadüzenet nélkül foglalták el azt a három, kopár brit sziklát, amit a Malvinas (Falkland)-szigetek néven ismerünk. Erősnek erős provokáció, de vajon nem ugyanaz-e, ha mondjuk fehér lovon belovagolnék Kassára egy tévéstábbal? A társadalom egyik részében azonnal jobbos barommá válnék, de a többség csak jót nevetne rajta, hiszen semmi tétje nincs a fricskán kívül. Ja, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy Clarkson találta ki az argentin poént, lehetett az bárki: producer, forgatókönyv-író, mindegy, kellett ember, aki bevállalja és megcsinálja.

Ez az egyik oldal, ugyanakkor bevállalták azt is, hogy megmutassák, hogyan estek ki a fűre a Koenigseggel, mert túl sok volt nekik az autó. És annak a felvételnek nem kellett volna adásba kerülnie, mert a néző azt látja, amit megmutatnak neki. De ők megmutatták, hogy van, ami még a szuperlicenszes Stig-nek is sok. És tudják, kik mutatják be csak a hibáikat nyilvánosan? A legnagyobbak.

Nem biztos, hogy Clarkson mindennel egyetért, amit a produkció megkövetel tőle és ez persze szülhet olyan feszültséget, amelyhez már csak egy szikra is elég az elkésett vacsora formájában és bumm, elsül Clarkson keze. Megértem, mert üvöltöztem már én is gyártásvezetővel egy 14 órás forgatási nap végén, amikor sehol nem volt egy pohár víz, vagy amikor hetvenkettedszer kellett hanyatt esnem egy futópadon. És akkor mi van? Az a producer sem lehet egy észlény, aki ennyire képtelen kiismerni egy ennyire jól ismert embert, hogy tudja: Clarkson önfejű és meg is van minden oka arra, hogy ilyen legyen.

A bónusz csavar az egészben, hogy a Clarksonnak felrótt megnyilvánulások többsége soha nem hangzott el műsorban. Önök soha nem zsidóznak vagy cigányoznak egyet viccből? Soha? Nem? Önök rendkívül PC emberek és gratulálhatnak maguknak, mert az emberiség elhanyagolható ezrelékéhez tartoznak. És nem attól lesz rosszabb hely a világ, hogy valaki poénból, műsoron kívül elereszt egy-egy vaskos tréfát, hanem attól, ha tényleg úgy is gondolja. Nem mellesleg a John Cleese nevével fémjelzett Monty Python-formáció százszor vaskosabb beszólásokat is megengedett magának, aztán mégsem lettek bunkóknak titulálva.

Igen, beszólt a magyar forgatáson egyszer nekünk is, de ez pontosan az a szarkasztikus valóságlátás, ami belőlünk, magyarokból hiányzik. Mert rohadtul nincs humorérzékünk és ha valaki megjegyzi, hogy a magyar nők segge nagy, akkor az csak népellenség lehet, hiszen az én feleségemet is kritizálja, bitóra vele! Itt ne vicceljen csak ilyesmivel, mert értjük mi a humort, Sas-kabarén és Maksa híradón nőttünk fel az Irigy Hónaljmirigy meg milyen jó már, de ez már azért sok, nem? Azt hallotta már, hogy két rabbi megy a sivatagban...?

Az álszent prüdéria korában szívesen emelik most ki sokan Clarksont, pedig a prüdéria kevés nemzetnek áll jól. Nekünk sem, de a világ felét annak idején erőszakkal gyarmatosító Nagy-Britanniának sem. Röhej.

...a prüdéria kevés nemzetnek áll jól.

Most írhatnak felháborodott leveleket nyugodtan, ettől függetlenül pontosan tudjuk, hogy a szarkazmushoz és iróniához való érzék nagyon keveseknek adatott meg olvasóink közül is. Akinek igen, az ritkán kommentel vagy ír levelet. De vannak azok, akik képtelenek a sorok között olvasni és hiszik vagy sem, a Top Gear őket is kiszolgálja, pontosan azzal, hogy a műsorvezetője sokak szerint egy fasz.

Pedig Jeremy Clarkson nem az, csak nem ismerik rendesen azok, akik kritizálják. Akik nem veszik észre, milyen elképesztően jól reagál élő műsorban a meg nem írt helyzetekre, milyen jól tudja egyenrangú félként kezelni az egyes világsztárokat és mennyire tisztában van azzal, hogy egy-egy beszélgetésben meddig mehet el. Mert nem olvasták egyik könyvét sem, egyik cikkét sem a Sun-ban vagy a The Sunday Times-ban, sőt, egyáltalán nem olvastak tőle semmit, mert magyarra lefordítani lehetetlen, ami pedig nem úgy van, az nem létezik. Létezik viszont a hír, hogy megütötte a producerét a BBC pedig felfüggesztette őt is és a hátralévő három adást is.

És tudják, hogy ez a legkevésbé kit izgat? Jeremy Clarksont. Aki a könyveivel, a DVD-ivel és a többi műsorával másfél millió fontot keres évente a TG gázsin felül.

A Top Gear 150 millió fontot hoz évente a BBC-nek. Annak a BBC-nek, amely az utóbbi két évben megpróbálta politikailag korrektnek mutatni ezt a műsort, csak megfeledkeznek arról, hogy ezt a 150 milliót pontosan az hozza, hogy a Jezza becenevű műsorvezető és újságíró nem az. És lehet álszentet játszani, na meg maximálisan korrektnek tűnni, de a sok yuppie producer hajlamos megfeledkezni arról, hogy a világ manapság minden, csak nem az.

A nézők pedig nem az álszent dádára kíváncsiak, miközben megnézik, ahogy egy benarkózott arab fanatikus éppen fejet nyiszatol a Youtube-on vagy agyonlőnek egy rendszerkritikus újságírót Oroszországban, hanem elvárják, hogy legalább valaki kimondja, amit valójában gondol.

Mert az őszinteség a valóban független újságíró legfontosabb erénye. Ennek pedig teret adni az igazi kiadói bevállalás. És ezt bizony sokan szeretik és ezért is lett a BBC a BBC.

Nem tudni, mi vezetett odáig, hogy Clarkson megüsse (mert eddig csak a BBC közleményére hagyatkozhatunk, az pedig csak az egyik oldal) az adott embert, de az is hülye, aki azt hiszi, hogy:
- ez nem egy szokásos TG-reklámcsapda,
- soha nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ez vele is előforduljon,
- a BBC kidob majd évi 150 millió fontot az ablakon (és akkor ez még csak a TV-műsor).

Mert ha Clarkson megy, akkor megy May és Hammond is. És mennek a nézők is. Bárhová, ahová csak akarnak, mindenütt tárt karokkal várják őket.

Ön szerint

  • 4412
    Zseni
  • 3981
    Ez csak a szokásos, éves TG-botrány
  • 3402
    Az a fehér lovas trollkodás nem rossz...
  • 1093
    Ez egy ostoba fasz