Régen minden jobb volt. Naná, hogy az autózás is. Fillérekért lehetett hátul kaparós autókhoz jutni, a benzint szinte ingyen adták, és csak néha kellett egy kicsit henkölni a haverokkal az út szélén, de az is csak jobban összehozta a brigádot. Erre a mai fiatalok? Csak nyomkodják a telefonjukat meg a tabletet, nem érdeklik őket az autók. Ha mégis, akkor hibridet vennének, vagy valami kis fogyasztású dízelt. Hogy jutottunk idáig?
A rendszerváltás előtt, a hiánygazdaságban igen korlátozott lehetőségek voltak a nehezen összespórolt forintok elköltésére. A csábító Nyugatra csak több évente lehetett eljutni, ahol a kiutalt néhány dollár szinte semmire sem volt elég. Maradtak a belföldi üdülők, esetleg egy balatoni kert, vagy a remény, hogy hozzájut az ember egy Trabanthoz vagy Zsigulihoz. Érthető módon vált az autó komoly státusszimbólummá.
A sok éven át áhított Volkswagenek, Opelek és Renault-k ellepték az országot. Persze nagyrészt használtan, mert a forintok értéke nem nőtt meg a köztársaság kikiáltásától. A szocialista éra gyártmányai leértékelődtek, így váltak elérhetővé a 120-as Škodák, Ladák és Kispókok az autó után sóvárgó fiatalok számára is.
De ahogy megnyíltak a lehetőségek és fejlődött a világ, a vágyak tárgyai is sokasodtak. Gondoljunk csak a mobiltelefonokra. A kilencvenes években csak a nagyon fontos, vagy magukat nagyon fontosnak tartó emberek engedhették meg maguknak a mai szemmel hatalmas gépeket, ma pedig teljesen normális, hogy már egy általános iskolás gyereknek is van mobilja. Ennek megfelelően komoly státusszimbólum szerepe lett a mobiloknak, nem véletlenül szerepelnek az árlistákon 2-300 ezer forintos készülékek. És az mindig ott van a zsebben, bármikor lehet villantani vele. Sőt, a lány a bárpultnál is előbb tud elhelyezni a koordináta-rendszerében egy farzsebből kivillanó Iphone 6S-t, mint egy megkopott BMW-kulcsot.
Persze a fiatalokban is megvan a mobilitás természetes vágya, de ennek leküzdésére sokkal kevésbé van szükség saját autóra. Pár tízezer forintból eljutunk bármelyik európai nagyvárosba egy fapados repülőtársasággal, csupán néhány óra alatt. Ha valaki fél a repüléstől, választhatja a buszt vagy a vonatot is, amin alhat, olvashat vagy zenét hallgathat, sokszor még ingyen wifit is kap. Sőt, itt a modern kori stoppolás, a telekocsi is.
Budapestiként ugyan csak az itteni viszonyokat ismerem, de ki merem jelenteni, hogy városon belüli közlekedéshez a legritkább esetekben van szükség autóra. A sokat szidott BKV-val szinte bárhova el lehet jutni, diákként ráadásul csak 3450 forint egy havi bérlet. Az éjszakai járataink számát és sűrűségét sok nyugat-európai nagyváros megirigyelheti. Ezek mellett pedig ott a bicikli vagy a robogó, aminek nagy a menőségi faktora is. Ha pár alkalommal mégis autóba kényszerül valaki, nyugodtan meg lehet oldani taxival, carsharinggel, Uberrel vagy Wundercarral. Utóbbi megoldások egyébként 2-3 fő közös utazása esetén sokszor jobban megérik, mint BKV-jegyeket venni azonos távokra.
Rali régen és most
Régen még érdekelte az embereket a rali. Tömve voltak a kanyarok nézőkkel. Úgy ugráltunk el, ha jöttek kilinccsel előre a Ladák... Ezek is olyan mondások, amiket gyakran hall az ember autós körökben. Nem értek a ralihoz, sosem követtem, azt viszont tudom, hogy pár kattintással elérhetők akár a belső kamerás felvételek is, a világ szinte bármelyik versenyéről. Ki akarna így egész álló nap egy domboldalban ácsorogni? Persze így nincs romantika.Bulizni bezzeg van pénzük - halljuk gyakran az idősebb generációktól. Nem vitás, a viszonylag kis alapterület ellenére az elmúlt években a fesztiválok országa lettünk. Hogy drágák? Javarészt igen, de kapunk ellenszolgáltatást. A koncertek és az egyéb programok sokasága egy helyen, adott időben a közösségi szórakozás hiperintenzív formája. Ha csak adrenalin kell, akkor is végtelen a lehetőségek tárháza. Bungee-jumping, vadvízi evezés, paintball, kite-szörf. Mind olyan extrém sportok, amelyeket alkalmanként űzhetünk, ha épp kedvünk tartja, és lehetőségünk van rá.
Nem (csak) az egyszeri beruházás a sok, hiszen a használtautó-piacon mindenki megtalálja az ársávot, amit még kibír a pénztárcája. De az autót a nevünkre kell venni, tankolni, biztosítást és adókat fizetni, és szerelőhöz vinni, ha másra nem, olaj- és szűrőcserére - ráadásul küszöbön a dugódíj, a fővárosból ki- és bevezető főutak fizetősek lettek, mindenhol méregdrága parkolási zónák vannak. Ezek pedig tízezres tételek. Próbálhatjuk szépíteni, de autót tartani drága mulatság, és komoly elköteleződés. És ez még csak az autókra, mint közlekedési eszközökre vonatkozik, a hobbiautókba a világ minden pénzét bele lehet locsolni.
Ez csak néhány példa volt, hogy mik azok, amik miatt háttérbe szorul az autózás a fiatalok körében. Ezeknek fényében logikus tehát, hogy az autókérdés inkább a családalapítással válik aktuálissá, vagy ha már korábban, akkor is logikus érvek mentén választanak a fiatalok. Persze mindig lesznek, akik minden mást félrerakva az autózás mellett döntenek, és ez így is van rendjén, de ne csodálkozzunk, hogy a többség nem hidrós kézifékről és sodrós kanyarokról álmodozik.
Kommentelne? Vagy csak elolvasná, hogy mit gondolnak mások? Kicsit lejjebb, a piros téglalapokra kattintva megteheti!
