Végleg bealkonyult a harcjárművekkel vívott háborúknak
Ami Ukrajnában zajlik, a történelemkönyvek mellett a hadászati szakkönyvekbe is be fog kerülni. A modern Európa eddigi legsúlyosabb háborúja zajlik a szomszédban, tönkretéve milliók életét, és ezzel együtt a hadviselés is fordulóponthoz ért.
Villámháború helyett kínlódás?
Mára egyértelmű, hogy az oroszok villámháborút terveztek Ukrajna ellen. Az orosz katonai vezérkar azonban hibát-hibára halmozott, ezek közül a három legfontosabbat érdemes kiemelni. Egyrészt az orosz hadvezetés még a Varsói Szerződés korszakában szocializálódott. Az orosz hadsereg ugyan sokat fejlődött az elmúlt években, de nem sikerült alapvetően megváltoztatni a Szovjetuniótól örökölt hadászati beidegződéseket. Az elmúlt években, főként a sok újfajta modern orosz fegyver bemutatásának köszönhetően, folyamatosan nőtt az orosz hadsereg nimbusza. Mégsem tudtak olyan nagy hadügyi reformokat végrehajtani, mint például a lengyelek vagy a csehek. Így eshetett meg, hogy kifogyott az orosz harcjárművekből az üzemanyag. Sárba ragadtak az inváziós erők gerincét alkotó eszközök, még az olyan elpusztíthatatlannak hitt monstrumok is, mint az URAL-4320-asok.
Úgy látszik, hogy Putyin és a vezérkara is elhitte azt, amit a Győzelem napi ünnepségeken látott. Miszerint az orosz hadsereg elpusztíthatatlan, és minden egysége szupermodern fegyverekkel rendelkezik. Ehhez képest a háborúról szóló képeken és videóanyagokban alig látni valamit az újabb orosz haditechnikai eszközökből. Azokat a korszerű hadászati járműveket, amelyek mégis arra tévedtek, hamar kiütötte az ukrán hadsereg. Így fordulhatott elő, hogy az invázió első napján lelőttek az ukránok két Ka-52 -es harci helikoptert, (azóta legalább újabb hat Kamov esett áldozatául az ukrán légvédelemnek ) és még aznap megsemmisítettek több Kamaz alvázas Pancir Sz1 légvédelmi üteget is.
Harmadrészt pedig az orosz erők harci morálja valahol a béka hátsófertálya alatt van. Ezt bizonyítja az internetet ellepő fotók tanúsága, amelyek szerint sértetlen harcjárműveket hagynak hátra az orosz katonák, akiknek egy része nagy valószínűség szerint már Oroszországban bujkál valahol. Sok orosz katona megadja magát, még akkor is, ha ők voltak túlerőben. De sokan szabotálják a hadműveleteket is, szándékosan eltévednek, vagy a szántóföldekre engedik a harcjárműveik üzemanyagát, majd otthagyva a drága technikát elmenekülnek.
Javelin, Bayraktar és Stinger, az ukránok csodafegyverei?
A 2014-es krími orosz megszállást az ukrán hadsereg gyakorlatilag tétlenül nézte, hiszen akkor, egykori szovjet utódállamként még ők is a megcsontosodott pártállami hadsereg-szervezési elveket követték. Hatalmas vereséget szenvedtek ott az ukránok, azonban az elmúlt nyolc évben átszervezték az ukrán hadsereget. Szervezetebbé tették, és sokkal jobb fegyverzettel látták el. Az ukrán vezetés elsősorban a harckocsielhárító rakétafegyverekben (ATGM-ekben) látta a megoldást. Elsőként az Egyesült Államoktól kaptak több száz Javelin rakétát, majd 2021-ben további több mint száz darabot kaptak az USA és Észtország jóvoltából. Ez év elején pedig az angoloktól kapott néhány tucat új fejlesztésű ATGM-et az ukrán hadsereg. Másrészt 2019-ben Ukrajna hadrendbe állította a török Bayraktar TB-2-es harci drónt, amelyből összesen 30 darabot vásároltak, több száz páncéltörő rakétával együtt. Szintén több ország összefogásával több mint száz Stinger légvédelmi rakétát is beszerzett az ukrán honvédség. Ez utóbbiakból a lengyel hadsereg segítségével újabb több száz darabot szállítanak Ukrajnába a nyugati országok.
Persze nem csak a korszerű fegyverekben rejlenek az ukrán honvédők eddigi sikerei. Az ukrajnai hadvezetés minden jel szerint másodpercre pontosan tudja az orosz hadoszlopok pontos helyét, ugyanis nagy valószínűség szerint a NATO országok és főként az Egyesült Államok valós időben osztja meg az ukrán vezérkarral a legfrissebb felderítési információkat. Így a kisebb orosz hadoszlopokat könnyen megtámadhatták ATGM-ekkel a földről, vagy a drónokkal a levegőből. Az ukránok mellett van az időjárás is. A kora tavaszi időben sártengerré változott minden alternatív útvonal, amibe igen sokszor úgy beleragadnak a harcjárművek, hogy végül teljesen mozgásképtelenné válnak.
Videó: A Javelinek ellen nincs hatásos védelem. Az utolsó képkockán jól látszik, hogy nem sokat ér az ad-hoc jelleggel eszkábált Javelin-rács sem. Az amerikai páncéltörő rakéta ugyanis felülről csapódik a célba, így a képeken látható orosz harcjárművek személyzetének esélye sem volt, hogy kivédje a támadást.
Felesleges a harcjárművek fejlesztésébe önteni a milliárdokat?
Egy-egy korszerű harcjármű rettenetesen sok pénzbe kerül. Például a Magyar Honvédség által választott Lynx KF-41 típusú harcjárművek darabját mi 9,1 millió eurós, azaz nagyjából 3,3 milliárd forintos áron kapjuk. Ehhez képest egy Javelin indító rendszer 20 000 dollár, nagyjából 6,6 millió forint, egy-egy rakéta pedig körülbelül 3000 dollár, azaz nagyjából egymillió forint (ezt a szerző valószínűleg benézte, a Javelin rakéták darabját 68 ezer dollárra, azaz 24 millió forintra, a szettét pedig 175 ezer dollárra, körülbelül 62 millióra teszik az egyes források). Ilyen nagy járművekkel nehéz elbújni a műholdak és felderítő drónok elől, így könnyű célpontjaivá válhatnak a drónoknak, és a néhány fős, Javelinekkel felszerelt kisebb alakulatoknak.
Így nem véletlen, hogy az orosz haderő nem vetette be a rettegett T-14 Armata harckocsit, de alig egy-két fotón volt felfedezhető a Kurganyec-25 gyalogsági harcjármű is. Nem csak borzasztó drágák ezek a járművek, de bizonyára nem tenne jót az orosz hadiiparnak az sem, ha legfrissebb beszerzéseiket úgy mutogatna az ukrán propaganda, hogy azok egy-egy Javelin áldozatává váltak. Az orosz hadsereg harc nélkül is sorra veszíti el a drága haditechnikai eszközeit. Nemrég ukrán földművesek egy hátrahagyott, nyolcmilliárd forintot érő TOR M2-es légvédelmi rakétakomplexumot vontattak el a termőföldről. Az ilyen viszonylag új és borzasztó drága eszközök elvesztése óriási pénzügyi érvágás az orosz hadigazdaságnak, de bizonyára nem erősítik a harci kedvet sem. Talán most már kijelenthető, hogy az ukránok a várakozásoknál jobban, az oroszok pedig sokkal rosszabbul teljesítenek. Ha végül győznek is az oroszok, a haderő nimbuszának újjáépítése nagyon hosszú időt fog igénybe venni.
Jó irányba megy a Magyar Honvédség?
A Magyar Honvédség (MH) 2017-ben indította útjára a Zrínyi 2026 programot, amelyben a kitűzött célok eléréséhez tíz évet irányoztak elő. A ma már inkább Zrínyi 2030-nak nevezett program legnagyobb és legdrágább beszerzései is a harcjárművekhez kapcsolódnak. Többek között 56 darab Leopard harckocsit, 218 Lynx lövészpáncélost, 300 török Ejder Yalcin páncélozott terepjárót és 24 darab PZH 2000-es önjáró löveget terveznek rendszerbe állítani. Egyébként ez utóbbi eszközbe egyetlen, hagyományos repeszromboló lövedék körülbelül egymillió forintba kerül. Ezeknek az eszközöknek nem csak a beszerzése, de a harckészültségben tartása is óriási összegeket emészthet fel. Velük szemben pedig nagyon hatékonyak a hozzájuk képest aprópénzbe kerülő korszerű páncéltörő eszközök.
Bár az MH vásárolt nemrég pár tucat svéd ATGM-et, és persze mi nem hódító, hanem inkább védekező háborúra rendezkedtünk be, de jól látható, hogy semmit sem értek az örmény védekező páncéloserők az azeriak által bevetett Bayraktarok ellen. Így a jövőben nálunk is erősíteni kellene a páncéloselhárítási képességet, amelyet a Honvédség már elkezdett az említett svéd Karl Gustaf rakétavetőkkel, illetve új harci helikopterek beszerzésével. Évek óta szó van a Bayraktarok honvédségi beszerzéséről is, de egyelőre szerződést még nem kötöttünk a törökökkel.
Tényleg vége lehet a hagyományos harcjárművek korszakának?
A napjainkban zajló orosz-ukrán háború bizonyára részletesen bekerül majd a történelemkönyvekbe. Már csak azért is, mert a világ egyik legnagyobb és legerősebb reguláris hadseregét a dolgok jelenlegi állása szerint fel tudja tartóztatni egy szegény ország maroknyi hadserege. Meg persze az orosz/ukrán időjárás, a saját csapatainak harci morálja, a korszerű és fejlett páncéloselhárító fegyverek és a szovjet időkből megmaradt, elavult hadászati szemlélet. A minap Puytin személyesen váltotta le a vezérkari főnököt, így az elrontott orosz stratégia felelőse megvan, de bárhogy is alakul a háború végkifejlete, az már bizonyos, hogy az orosz hadsereg nem lehet büszke a teljesítményére.
Valószínű, hogy az egyik utolsó, hús-vér emberek által vezetett, harcjárművekkel vívott háború zajlik most a szemünk előtt. A jövő csatáit már a földön, vízen és levegőben is bizonyosan drónok vívják majd. Persze, ha addig valaki meg nem nyomja azt a bizonyos piros gombot.
