Ha te vagy az a csávó, aki értetlenül pislogott rám, amikor megkértem, hogy kösse be magát mögöttem, ezt a cikked neked írom. Ha te vagy a csaj, aki csak az iskoláig gurulva nem csatoltatod be magát a gyerekkel, ezt a cikked neked írom. Ha te vagy bármelyik kortársam, aki hülyén érzi magát, ha beköti magát hátul, miután az egész gyerekkorát végigugrálta a Zsiguli hátsó ülésén, ezt a cikket neked írom.
Rég feladtam, hogy embereket arról akarjak észérvekkel meggyőzni, hogy bekössék magukat elöl. Majdnem mindenki amúgy is megcsinálja mostanra, hála istennek, aki meg nem, ott olyan sűrű a bigottság köde a tudomány világossága előtt, hogy én öreg és fáradt vagyok nekiállni eloszlatni.
Viszont rengeteg jóravaló, intelligens, családszerető embert ismerek, aki nem használ és nem használtat biztonsági övet hátul, mert az hiszi, nem fontos (vagy kötelező). Mivel ezek az emberek és családtagjaik jóhiszeműek, duplán nem érdemlik meg, hogy gyászolniuk kelljen.
Van pár alapvető mód, ahogy megsérülhetünk egy balesetben. Az első az, hogy annyira összeroncsolódik a karosszéria, hogy az sérülést okoz. Ez a modern autók nagyon merev biztonsági utascellája mellett egyre ritkább. A második az, hogy bekötetlenül kirepülünk, és a becsapódástól bajunk esik.
A harmadik az, hogy nem vagyunk bekötve, ezért az autó eredeti haladási sebességével felkenődünk a karambolban hirtelen megálló kocsitest belsejében valami keményre.
Múlt heti cikkünkben megvizsgáltuk, milyen hirtelen áll meg egy becsapódó autó egy balesetben - nagyjából egy szempillantás, vagyis egy tizedmásodperc alatt lesz a főútvonalon hetvennel haladó kocsiból egy egyhelyben álló roncs. Ilyenkor az utasok belül zavartalanul repülnek tovább - hetvennel -, amíg meg nem állítja őket valami. Jó esetben a légzsák és a programozottan lassító öv, fokozatosan. Rossz esetben a műszerfal, a kormány, a szélvédő vagy a beton, hirtelen.
Azt is megtudtuk, hogy ha simán felkenődünk valamire, akkor iszonyú lassulás jön (olyan, mintha másfél-két tonna esne azonnal ránk, nincs ember a földön, aki ki tudja támasztani magát ilyen erő ellenében, pláne egy tizedmásodperc alatt), és garantáltan nagyon fájni fog. A múlt heti példában egy 60 kilós szerencsétlen asszony autóbalesetében számoltunk 1662 kilót - ennyit nyom ő 27,7 g-s lassuláskor, vagyis ennyivel nyomja az ő esendő testét, amibe épp fúródik. Jegyezzük meg ezt a számot.
De hátul ülni a legbiztonságosabb!
Tényleg! De miért is? Azért, mert messzebb vagyunk a roncsolódó karosszériától. Hátul továbbá kisebb eséllyel zúzza össze a lábunkat egy benyomuló első kerék, és aligha érkezik az ölünkbe a leszakadó motorblokk, ami azért nagy karambolnál elöl megesik. Ezt hívjuk túlélőtérnek, ami hátul valóban nagyobb. A hátsó ülés biztonságosnak tűnik továbbá, mert nem a kemény műszerfal és szélvédő van előtte, hanem a puhának látszó első ülések. És itt kezdődnek az óriási bajok.
A legtöbb ember csak egészben, épen lát ülést, és az egy masszív és klasszul párnázott dolognak tűnik. Olyan biztonságosnak. Hadd mutassam meg, hogy hogy néz ki egy ülés a szivacs alatt:
ez az ákombákom csőváz, meg pár szánalmas drótrugó van a lapockád és a hátulról jövő halál között. A legfontosabb tudnivaló, hogy a
hátul ülő utas ugyanúgy 70-nel repül előre
a becsapódás utáni pillanatban.
Ha nincs bekötve, akkor az első dolog, amit eltalál, az első ülés háttámlája, ami úgy csuklik le a 27 g-vel érkező emberi test két tonnája alatt, mintha sztaniolpapírból volna, hogy aztán rátehénkedjen az ebben a pillanatban épp a biztonsági övön lógó, fejével a légzsákba fúródó sofőr hátára. Ennek a szegény embernek a mellkasa, medencéje és arca így nem csak a saját testének a két tonnáját veszi fel éppen, hanem kap rá még kettőt hátulról. Ilyenkor már maguk a biztonsági berendezések is óriási terhelést jelentenek (borzalmasan nagy erővel vág belénk az egyébként direkt ezt csökkenteni próbáló erőhatárolós öv), de elég jó eséllyel egyszerűen eltöri a gerincünket, hogy kétrét hajtogat a hátunkra dobott Barkas súlyával érkező utasunk.
Vagyis hiába vagyunk bekötve elöl, simán kinyír a bekötetlen hátsó utas. Gondolom párszor megnézted már a fenti GIF-et - és most akkor mondjuk együtt magunkban, hogy ez 56 km/h. Képzeld, mi van 70-nél vagy száznál - ezek egyébként olyan tempók, amiket igenis túl lehet élni egy modern autóban, ha engeded, hogy a biztonsági berendezések azt csinálják, amire gyártották őket, és nem teszed direkt tönkre a fejlesztésükbe ölt sokezer mérnökórányi munkát azzal, hogy nem használod őket. Mert régen se használtuk, azt mégis itt vagyunk, mi? Hát igen, kivéve azokat, akik nincsnek itt, de azok nem írnak kommentet, ugye, ezért a tapasztalataik kevésbé markánsak az interneten.
De városban, 50-nél is be kell kötni hátul? A taxiban is?
A Kresz szerint is kötelező a hátsó öv használata, igen. De ajánlom megint a fenti videót, az 56 km/h. Kérnéd? A magyar taxisok kibulizták, hogy ők utasszállítás alatt legálisan meghalhatnak öv nélkül (biztos többször kergetnek nem fizető utast, amiben nagy akadály az egy másodperc alatt kicsatolható öv, mint ahányszor karamboloznak, hiszen annyira érzik a forgalmat, annyira látnak a pályán, hogy három sarokra előre megvan nekik, hogy a corsás nagyapó benézi majd a jobbkezet). Szóval a taxisofőr lehet bekötetlen, de az utas nem. Se elöl, se hátul. És ha a sofőrnek kedves az élete, nem is engedi, hogy ne kössétek be magatokat mögötte, hiába tűnik ez olyan száni, partigyilkos gyávaságnak, amikor épp a cefreszagú leheleted szeretnéd a most felszedett csajod ölébe fúrni a hátsó ülésen.
A statisztikák szerint (mert nem az ujjamból szopom ám a károgást ide, hanem az IIHS és egy rakás egyéb közlekedésbiztonsági intézet anyagából a világ négy szegletéből) nyolcszor (8) olyan valószínű a súlyos sérülés hátul, ha nincs bekötve az utas, mint ha igen. Annak az esélye, hogy a szabályosan bekötött sofőr meghal, ha az utasa nem használ övet, két és félszeres.
Összefoglalom
A szeretteidet azért csatoltasd be hátul, hogy meg ne haljanak, az ellenségeidet pedig azért, hogy meg ne öljenek. De öv becsatolatlanul ne maradjon, se elöl, se hátul, se városban, se országúton. Ha ismersz valakit, akinek szüksége lenne erre a tudásra, add tovább!