A szegény ember tragédiája: a félmilliós autó

A válság így vagy úgy, de mindenkit megérint. A gazdagok nem rendelnek új autót, mert mocskos drága és lassan éveket kell várni rá, ezért nem adják le a régit sem. A középosztály hitel helyett készpénzre vesz két-hárommillióért megbízhatót, de van egy réteg, akit az ág is húz, ők a szegények. A szegények nem kényelmi alapon vagy kedvtelésből élményautóznak a vidék nyirkos sztrádáin , hanem mert nincs más választásuk. A tömegközlekedés sűrűsége és sebessége értelmezhetetlenné vált a 21. század rohanó világában, így rendhagyó esetben nem nyújt valós alternatívát. Amikor egyszerre kell Pistikét óvodába, a vérző fejű Juliskát pedig sebészetre vinni, nincs más opció, autó kell.

Ők eddig az egy-kétszázezer forintos szegmensben keresgéltek érvényes műszakis autót. Gazdára találtak a kettes Golfok és Jetták, még nyertek újabb két évet a Corsa B-k. A karbantartások pedig nem a tízezer kilométerenként cserélendő aranybarna Eneos motorolajra és Mann filterre, sokkal inkább a mobilitás fenntartására és a közvetlen életveszély elhárítására koncentrálódtak. Ezek a jellemzően húsz év körüli verdák most a duplájukra drágultak, és korántsem azért, mert egy kicsit is jobbá váltak volna, hanem mert a drágább autók ára felrántotta ezekét is. A szegények számára többé nem az a kérdés, hogy hány éves és milyen paraméterekkel kecsegtető autót vegyenek, hanem hogy marad-e bármi, amit még megvásárolhatnak.

Egyesek szerint a kereskedőknek megéri olcsó autókat forgalmazni és elsőre akár úgy tűnhet, igazuk van. Ezekre most óriási a kereslet és gyorsan kipörögnek jó százalékos haszonnal, de az éremnek most is két oldala van. Az elsődleges probléma az, hogy minél olcsóbban árulunk egy autót, annál magasabb elvárásokkal találkozunk. Szerencsés esetben még a vásárlás előtt kiderül, hogy az álmok és lehetőségek nem feltétlenül találkoznak a valósággal. Ekkor még mindkét fél dönthet úgy, hogy nem köt üzletet. Rosszabb esetben pedig a vásárlás utáni szavatossági időszak generál komoly vevőoldali méltatlankodást. Ennek az az oka, hogy aki egy közepesen használt okostelefon áráért kívánja megoldani mobilitását, sokkal nehezebb helyzetben van, mint az, aki húszmillióból próbálja meg kihozni a maximumot.

Egy félmillió forintos Renault Thalia vásárlás utáni nagyszervize százötvenezer forint, ami már eleve az autó árának harminc százaléka. Ha gumit is kell venni, ami nem elképzelhetetlen a szegmensben, az további 80-100 ezer, tehát máris az autó árának felénél járunk. Itt már erősen ott tartunk, hogy az asztalról kell elvenni ezeket az összegeket és a betört fejű Juliskának nem lesz mit vacsorázni. Hopp, egy átírási költség, amin rendszeresen meglepődnek, a biztosítás, de jön még a megyematrica és a csetreszek, valamint a húsz éves járgány egyéb akut problémáinak elhárítása is. A végén a vásárló ott tart, hogy az autó árának dupláját költötte a kocsira és végül ki a hibás? Hát az eladó, a szerelő, a gyártó, a gazdagok meg a világ.

A problémát tovább tetézi egy újonnan napvilágot látott vásárlói réteg. Ők azok, akik úgy gondolják, hogy az árak megemelkedésével már jogosan számíthatnak magasabb minőségre is. Hát ötszázért nem ezt vártam baszki - zeng az ítélet egy rozsdás sárvédő láttán, és már intubáljuk is a sokkot kapott érdeklődőt. Az olcsó kategóriában szerencsét próbálók több csoportba sorolhatók, a feladatunk pedig az, hogy még üzletkötés előtt megállapítsuk, kivel állunk szemben. Ha elrontjuk, jön az elégedetlen e-mail benne a szokásos nem akarom jogi útra terelni, ügyvédem, fogyasztóvédelem, szavatosság, oldjuk meg, ennyi pénzért nem ezt vártam frázisok. A feltárt hiba sok esetben számunkra banális, de a vásárló szemszögéből az aznapi ételt is jelentheti. Ilyenkor megpróbálunk segíteni és kicseréljük a reklamált ablaktörlő lapátot vagy adunk egy használt, de még működő akkumulátort. A cél, hogy jó szájízzel távozzon az ügyfél, de akad, akivel bármit tehetünk, semmi sem lesz elég jó.

Az egyik ilyen emlékezetes esetem Szabolccsal történt, aki hosszas gyűjtögetés után megvásárolta a három éve még 140 ezer forintba kerülő Skodát. Első autó, friss jogsi, az addig jól működő kuplung 14 kilométert bírt alatta. Még aznap megérkezett az első Vedd fel te g.ci! SMS, majd követte a rossz Google értékelés és az ügyvéddel fenyegetés is. Megsajnáltuk, behívtuk, megegyeztünk és kapott ajándékba egy új kuplung szettet, mire méltatlankodott egy sort, ugyanis a beszerelést is a mi feladatunknak gondolta. Próbálkozásunk céltalannak bizonyult, Szabolcs valószínűleg most is rossz szájízzel gondol vissza ránk, hiszen ahogy fogalmaz "annyira megszivattak, hogy az eszméletlen".

A példa jól szemlélteti, hogy milyen könnyen rendítheti meg az eleve karcsú költségvetést egy pár tízezer forintos, előre nem kalkulált tétel. Félreértés ne essék, a probléma nem kizárólag a kevésbé tehetősekre vonatkozik, de az anyagi helyzete okán sarokba szorított és egyben hiú ábrándokat is kergető vásárlókkal sokkal nehezebb közös megértésre lelni.

Hogy mi a megoldás? Gőzöm sincs, autókereskedő vagyok, nem politikus. Megpróbálunk tovább úszni az árral, és szűrni a látogatókat, hogy ne okozzunk kellemetlen pillanatokat se nekik, se magunknak, és minden előre feltárt körülményt szerződésbe foglalni. Az egyre drasztikusabb drágulás viszont nem segít, főleg, ha a magasabb árakkal tovább növekednek az elvárások is.

Kövesd Marcit a Facebookon!