Minek tülkölsz, te tulok? Amire kell a duda - és amire biztos nem

Meg néha, jó esetben még azt is, hogy isten éltesse az ifjú párt. És akkor Budapest dudakoncertje még messze elmarad Bukaresttől, Rómától vagy mondjuk Isztambultól, de azért nem vagyunk rosszak benne mi sem.

A dudálásról a KRESZ elég szűkszavúan fogalmaz:

"Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint - lakott területen kívül - az előzési szándék jelzése céljából szabad.”

Így bizony, ennyi az egész. Az az igen nagy felület a kormány közepén majdnem kizárólag végszükség esetén használható, figyelmeztetés céljából. Nem való feszültséglevezetésre, és stilizált káromkodásra sem. Csak hát olyan könnyű odanyúlni, és jól megmondani, hogy mit gondolunk a helyzetről. Az utóbbi passzust egyébként meglehetősen kevesen tudják: az előzést jelezhetjük lakott területen kívül egy kis dudálással, de lehetőleg akkor se hosszasan tenyerelve.

Ennek is vannak ugyanis különböző rétegei, a hosszan letenyerelt duda vagy tényleg vészhelyzetet jelent, vagy hosszasan kitartott káromkodást. Lehet egyet-kettőt röviden is jelezni, ez kevésbé barátságtalan, ilyet a piros lámpánál elbambuláskor kap az ember, és kevésbé ijesztő.

Na, de miért is ne tülköljünk megállás nélkül, mintha nem lenne holnap?

Először is, elvész a súlya. A duda ijesztő hangját úgy találták ki, hogy felfigyeljen rá az ember, de ha úton-útfélen folyamatosan szól, akkor hozzászokunk, és már nem látja el az esetleges baleset-megelőző, vészhelyzeti funkcióját. Aztán, mint az előbb is szerepelt, ijesztő. Eredetileg persze ezért van, hogy az ember felkapja a fejét rá, de ez balul is elsülhet. A duda vészesetben szükséges rossz, de például a bizonytalanabb tanulóvezető vagy a sérülékenyebb motoros, biciklis ok nélküli ijesztgetése kimeríti a veszélyeztetés fogalmát.

Persze van, hogy a motoros meg a biciklis hülyeséget csinál, és a dudálással megakadályozhatjuk a balesetet, de nekik pláne jobb csak alapos okkal hangjelzést adni. Az autó, pláne a busz vagy a teherautó dudája arra van tervezve, hogy a másik autós felhúzott ablaknál, még ordító zene mellett is meghallja. Ha valakinek a fején csak egy bukósisak van, vagy még az sem, ugyanez a hanghatás sokkal hirtelenebb és ijesztőbb, a hirtelen megijedt sofőr pedig a legveszélyesebb közlekedési partner.

Azon kívül, hogy maradjon súlya, és hogy ne ijesztgessük egymást, van még egy pont, amiért nem kell állandóan nyomni a dudát: egész egyszerűen idegesítő, gyakorlatilag környezetszennyezés, ha indokolatlanul még hangosabbá tesszük a várost mint amilyen. Jó lenne például a teljesen jó szándékú "hahó, megjöttem" dudálásról is leszokni a szomszédok lelki üdve kedvéért, amikor egy telefon vagy egy üzenet is remekül megtenné helyette, ha az embernek épp nincs kedve kiszállni becsöngetni.

A tanulóra végképp ne!

Most pedig egy kicsit hazabeszélek, de a végére kiemelem a tanulóvezetőket: nekik ugyanis van egy oktatójuk, aki magától is észreveszi, ha a diákja hülyeséget csinál, de esetleg előfordulhat, hogy nem tudott beavatkozni időben. Persze ez egyébként ritka, a legtöbb tanuló nem ezért kapja a koncertet, hanem mert lassú.

Ez viszont színtisztán tolerancia és türelem kérdése, ők is közlekedők, és most tanulják azt, ami másnak már rég reflex. Tessék már kibírni, amíg elindul. Bárki azt hiszi, hogy nem tud róla, hogy el kéne indulni? Jelentem: tud. Valószínűleg ettől nem lesz gyorsabb, csak idegesebb, nem is beszélve az oktatójáról. A legbunkóbb dolgok egyike lassúságért ledudálni egy tanulóvezetőt, komolyan. Ráadásul az ilyenkor szerzett élmények egy életre elkísérik az embert, nem egy, sok év után újratanuló tanítványom pontosan emlékszik a helyzetekre, amikor ledudálták a jogsiszerző folyamat közben. Ami az egyiknek csak egy kis feszültséglevezetés, az a másiknak megszégyenítés, agresszió, ő ezt a benyomást kapja a közlekedésről jó előre, hogy ha egy-két apróságot vét, mindenki könyörtelen lesz vele, az emberek türelmetlenek, erőszakosak. Nem muszáj ezt a képet mutatnunk annak, aki az egésszel csak most ismerkedik.

Dudálj akkor, ha muszáj, és akkor sem kell tíz egybefüggő percig nyomni. Meg persze akkor, ha azt szeretnéd mondani, hogy éljen az ifjú pár.

Mivel a duda igen színes kommunikációs eszköz, ezért van még egy ritka eset: ha egyetértésünket akarjuk kifejezni valamilyen utcai eseménnyel, akkor szokott néha az egész forgalom dudálni. A minap délután az én tanítványaim is megtanulhatták, hogy hol kell megnyomni, ha valaki szeretné. Vannak ilyen kivételes pillanatok.

Egyébként meg több türelmet, csendesebb várost!