Ez az 5 dolog rágja legjobban az idegeimet, ha vezetek

Elalvás a lámpánál

Nem arra gondolok, hogy valaki pár másodperc spéttel találja meg az egyest vagy a gázpedált. Hanem arra, amikor várakozok a sorban, pontosan azon a határon, hogy két lámpaváltás között még éppen átérnék, ha nem töketlenkedne előttem mindenki, de ha akadozik a gépezet, bőven bennragadok, legalább egy újabb zöldig. Mert nem a lámpát figyelik, hanem az előttük lévőt: nem akkor készülnek fel az indulásra, amikor sárga jelzést látnak, hanem amikor a közvetlenül előttük álló autó elindul. Ez egy elcseszett láncreakció, ami miatt végül hárommal-néggyel kevesebben férnek át a zöldön.

Nem is konkrétan az a baj, hogy két-három perccel többet kell várni, hanem ilyenkor úgyis lesz olyan tuskó, aki csak azért is áttolja a piroson, nem törődve azzal, hogy már a keresztforgalom is indul. És a késlekedés vissza is hat, rontja a kereszteződések áteresztő képességét, gerjeszti a dugókat. Mindezt miért? Mert valaki a telefonját nyomkodta, vagy a pattanásait, esetleg sminkelt, elbambult vagy bármi – bealudt a lámpánál.

Előzés oldaltávolság nélkül

Általában nem én vagyok, aki feltartja a forgalmat, szeretek haladni, ha lehet, de nem zavar, ha valaki gyorsabb. Ez egy ilyen játék, van, aki siet, van, aki szédül, ha lassan megy – itt most a korlátozásokat és azok betartását ne feszegessük. A gond ott kezdődik, amikor beleáll a seggembe, elkezd tolni – az most mindegy, hogy esetleg már én is felülről karcolom a megengedettet –, és ha nem figyelek rá is egy-egy fékezésnél (minthogy ugye előttem is mennek), biztosan belém is csattan.

Na, de amikor végre megteheti, hogy megelőz, lehetőleg zéró oldaltávolságot tart, aztán olyan hamar tér vissza a saját sávjába, hogy csoda, ha nem cserélünk festéket. Ennek amúgy csupán az esetek igen kis százalékában kiváltó oka, hogy sokat kell várnia, míg elhúzhat mellettem. Sokszor ugyanezt csinálja a lendületből rám eső, és azzal a svunggal tovább is álló sztrítrészer. Mert a Vindízel is így csinálta a filmben, meg még át is nézett morcosan, mégis ő itt a falkavezér.

Autópályázás

Az autópálya tök jó találmány, ha lehet normálisan használni. És most itt nem is az értelmetlen dugókra gondolok, amikor kilométereken átívelő lassú vonatozás végén kiderül, hogy konkrét oka nem volt a lassulásnak, csak valaki ott felejtette magát a belső sávban, vagy a túloldalon történt egy baleset, és megirigyelték, a nézelődéshez lefékezve ők maguk is akartak generálni egy újabbat.

Inkább arra gondolok, hogy pl. az M3-ason időnként teljesen lehetetlen a 130-140 km/h körüli, normálisnak mondható tempóban autózni, mert ha kívül mész, előbb-utóbb azt veszed észre, hogy 80-100 között andalogsz, egyszerűen azért, mert arra álltak be az ott haladók. Vagy ugye a kamionok diktálják a sebességet – ez utóbbival nincs is semmi gond, sőt összességében is mindenki menjen annyival, amennyivel kényelmes és biztonságos, amíg az összeegyeztethető az észszerűséggel. Csakhogy ha beljebb sorolsz egyet, ott már jönnek Fittipaldiék, meg a körzeti villogóbajnokság érmesei. Szóval vagy belehajszolnak a tempózásba, vagy takarodhatsz vissza a külsőbe, a két kamion mögé. De hogy ráállj mondjuk 140-re, és nyugodtan célba érj, arra semmi esélyed.

Körforgalom

A körforgalom sokaknak eleve egy nagy, sötét folt, több okból: fogalmuk nincs, kinek van elsőbbsége, mit kell csinálni, ha véletlenül több sáv is van, és mikor mit kell jelezni, ha kell egyáltalán. Vannak típushibák, akad, aki behajtáskor indexel, akár eleve balra, mert ő a balra eső kijáraton szeretne majd kimenni. Van, aki behajtáskor még jobbra, aztán gyorsan átkattintja balra, ha már úgyis arra megy a kör.

Ezek egyenként is tartogatnak magukban balesetveszélyt, mert nem lehet eldönteni a balra indexelőről, hogy biztosan jobbra fog-e majd menni. De marha bosszantó az is, amikor perceket tököl a behajtás előtt, jól megfontolja, kit engedjen még el, és csak elinduláskor pattintja ki az irányjelzőt, hogy ő bizony jobbra, az első kijáraton szándékozik elhagyni a körforgót. A gyengébbek kedvéért: ilyenkor már az odaérkezéskor nyugodtan közhírré tétetheted, mit is akarsz, és aki neked jobbról jön, tudni fogja, hogy nem keresztezitek egymás útját.

Világítás

Ősszel és télen különösen aktuális, hogy a sofőrök kimutatható hányadának fingja nincs róla, mikor mi a fenét kéne kapcsolgatni, hogy ő is lásson, meg őt is lássák. Agyonismételgetett tétel, hogy a nappali menetfény sokszor csak elöl pislákol, hátrafelé meg olyan sötét marad az autó, mint az ördög segglyuka. Aztán persze a tompított és a távolsági sem egyértelmű sokaknak. Ha már megtanulta, hogy utóbbit lakott területen kívül szabad használni, úgy értelmezi, hogy a tábla után felcsűrjük, a következő táblánál levesszük. Ja, hogy jöttek szembe is? A másik véglet a pirkadat és szürkület környékén felbukkanó lopakodó.

Aztán persze ott vannak még az indokolatlanul ködlámpázók, a sor elején is ködzárófénnyel grasszálók. A félszeműek, meg a remegő fénnyel közeledők, akiknek vagy súlyosan össze volt csukva a kocsi orra, és csak tákolás lett a vége, vagy a foncsor szabadult el, esetleg az izzó nincs a helyén, a végeredmény ugyanaz: nem tudom eldönteni, a hepehupától vibrál vagy villog rám valamiért, közben meg csak hulladék az egész.