Ne öljük már meg egymást a kanyarban

Ősz, Kakucs-Ring, motoros nap, balos menetirány. A sikán előtti egyenes szakaszon elhúznak mellettem egy Yamaha FJR-rel. Esélyem sincs felvenni a kesztyűt, van a két motor között 650 köbcenti különbség, nem a javamra. És mi történik? Jön a kombináció, aztán az éles balosok, nekem meg volt gyerekszobám, szóval nem szúrok be kanyarban - nem is mernék. A célegyenesben aztán bottal ütöm a nyomod, és így vonatozunk körökön át.

Alig pár hónappal korábban meg Esztergom felől megyek Dobogőkőre, amikor egy nekem balos kanyarból előbukkan velem szemben egy barna Duster, én meg majd leesek az útról, úgy igyekszem lehúzódni. Kérdezem körbe az ismerősöket, családtagokat: kiderül, hogy szinte mindenkinek van ilyen sztorija. Neked is? Sejtem. Tudományos igénytelenséggel levonom a szubjektív következtetést: nem tudunk kanyarodni. De miért?

Amúgy én sem, nem vonom ki magam a királyi többes alól, úgyhogy a saját kútfőből okoskodás helyett megkérdeztem egy vezetéstechnikai instruktort, hogy mit lát, mit rontunk el. Nagyon röviden a tempót meg az ívet. Emellett rossz helyre nézünk és nem készülünk fel arra, hogy mi van, amikor túl sok.

A kanyarodás tanulható. Nem atomfizika, körülbelül annyira bonyolult, mint füvet nyírni, aztán tessék, mégis fogalmatlanok vagyunk. Nyugi, nem megyek nagyon bele, de egy kifejezést azért érdemes megtanulni: slow in, fast out. Nyersen lefordítva lassan be, gyorsan ki. De valójában sokkal helyesebb lenne ezt úgy értelmezni, hogy megfelelően megválasztott tempóval, elnyújtva menj be a kanyarba, és a legrövidebb úton gyere ki. De milyen az a helyes bemeneti tempó? Mi utal rá, hogy érdemes visszavenni a gázt? Mondok egy triviát: közlekedési táblák.

A közutakat alapvetően úgy tervezték, hogy átlagos autóval, átlagos képességű sofőr azt a megengedett sebességhatáron belül le tudja kezelni. Nem leszek álszent, nem azzal akarlak traktálni, hogy tartsd be, hanem arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a forgalom sebességét csökkentő tábláknak van jelentése. Azt jelenti, hogy valami történni fog, és ez simán előjelezhet például megtörő ívű kanyart. Ezt érdemes megjegyezni: a megengedett sebesség viszonyítási pontot jelent. És akkor nem fogsz ötvenre pánikfékezni ott, ahol hetvennel kényelmesen és biztonságosan mehetnél. Onnan már csak alkalmazkodni kell a száraz vagy nedves úthoz, a világoshoz vagy sötéthez, a látványosan rossz vagy jó útminőséghez, a ködhöz és a mindennapi közlekedési körülményekhez.

Rendben, megközelítettük a kanyart, nem megyünk sem túl gyorsan, sem túl lassan. Akkor beszéljünk egy kicsit az ideális ívről, de értelmezzük helyen ezt a kifejezést. Mást jelent az ideális ív a versenypályán és a közúton. Előbbi esetben a lehető leggyorsabb, utóbbi esetben a lehető legbiztonságosabb útvonalat jelenti egy kanyar bemeneti és kimeneti végpontja között. Pályán rendelkezésünkre áll a teljes útfelület, közúton pedig a sáv. A sáv szent, nem lépünk ki belőle, mert ott terem egy motoros a gépháztetőn, és az mindenkinek elcseszi a napját. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nincs helyünk mozogni a sávon belül. Sőt, kell is.

A legtöbbször ott rontjuk el a kanyarodást, hogy túl korán kezdjük meg a manővert. Ilyenkor történik az, hogy az autóval megközelítjük a kanyar belső ívét, túl hamar elérjük azt a pontot, amikor már nem tudunk befelé igazítani - ezt hívjuk szűközésnek - az autó elkezd kifelé sodródni és átlógunk a szembe sávba. Elsokallt tempónál meg jön az alulkormányzottság és a sergés. Ha nincs szerencsénk, éppen érkezik szemből a menetrendszerinti járat.

Ehhez képest ezt valahogy úgy kellene helyesen megoldani, hogy ameddig csak tudunk, addig kint maradunk a kanyar külső ívén. Tehát egy jobbra kanyarodáskor balra húzódunk, egy balra kanyarodáskor pedig jobbra. Az autót kint tartjuk, ameddig lehet, és megcélozzuk a kanyar belső ívének azt a pontját, ami már nem törik tovább, majd akkor adunk gázt, amikor már (közel) egyenesbe került a kormányt. Így egyfelől laposabb ívet vehetünk az autóval, azaz kevesebbet kérünk a gumitól, a futóműtől, a fizikától, tehát a lehető legbiztonságosabb. Másfelől akár hiszed, akár nem: ez így még gyors is.

Január eleje, kellemesen napsütéses szombat délután. Előttem egy halvány pirosra kopott 306-os Peugeot szedi a lábát Szentendre felé Pilisszentlászló felé. Valahol a vadászház felé vezető kis út előtt előz meg, én meg belül már fogom a fejem, hogy na már megint. A sofőr a visszafordító előtt leveszi a gázról a lábát, kihúzódik jobbra. A visszafordító második törésénél beteszi az autót a belső ívhez, gázt ad és már ott sincs. Hümmögök magamban: szép volt.