Mission: Possible - Tom Cruise rükvercben is tud előre menni
Ethan Hunt az igazság szecskavágója. Hat rész és 27 év alatt felaprította az összes aprításra alkalmas, értsd, testtel rendelkező gonoszt, a hetedik részre csak kiterjedés nélküliek maradtak: jogi személyek, szuverének vagy épp egy megvadult mesterséges intelligencia. Utóbbi révén a hetedik, Leszámolás alcímű rész – a popcorn-zsánertől szokatlanul – izzó aktualitásba tenyerel, sőt, állást foglal: az MI félelmetes, zabolázhatatlan, az MI-t el kell pusztítani. De vajon meg lehet etetni a narratív kígyóval a saját farkát? Meg tudja írni a Mission Impossible-ben félt mesterséges intelligencia a Mission Impossible-t?
Ethan szakértőn driftel a sarkokon, majd felgyorsul az ikonikus Spanyol lépcsősoron. A Lamborghini motorja zúg, ahogy meghódítja a meredek emelkedést. A hajsza szívdobogva folytatódik, ahogy a kanyargós parti utakat száguldozzák.
Ethan ügyesen manőverezik a Lamborghini-val, épp csak elkerüli a drónok projektiljeit, és gyors reakcióinak köszönhetően megtámadja a drónokat. Aktiválja az autó beépített ellenintézkedéseit, és a drónokat a levegőben hatástalanítja.
Meg tudja írni. Legalábbis részben: annyit kértem a CsetDzsítől, hogy dobjon össze egy Rómában játszódó üldözési jelenetet, és lám, nemcsak az autóra (BMW M5), de a helyszínre is ráhibázott (Spanyol lépcső). Bár a film fogadtatása pozitív, a kritikusabbak épp a korábbi részekre jellemző egyediséget hiányolják, ami alól alapvetően a mostani rész üldözése sem kivétel: a szintén idei Fast X ugyanígy Rómában, ugyanígy a Spanyol lépcsőnél forgatott ugyanígy egy páncélozott monstrum előli menekülést.
Tehát a jelenet nem forradalmi, de még így is árnyékba zavarja a film másik két kulcsjelenetét: a milliószor feldolgozott vonat toposzt és a marketinggépezetből felböfögött motoros ugratást. Lehet, hogy a célcsoport idősebbik fele a szívéhez kap, amint a norvég oromról a semmibe ugrat a Tom Cruise, de a GoPro-videókon felnőtt generáció ásítva pöccint tovább a képernyőn: huszonéves srácok millió dolláros előkészületek nélkül is megcsinálták már ugyanezt bicajjal, sítalppal, lavinával, akármivel. Nem kunszt. Helikopterből rakományra zuhanni, az kunszt.
Az üldözés viszont önmagában is erős. Kellett hozzá Wade Eastwood kaszkadőr koordinátor, aki a Múmiától kezdve az Eredeten át a James Bondokig mindenben dolgozott, és kellett a két főszereplő is: Tom Cruise, aki Tom Cruise-hoz méltón Tom Cruise-kodik, holmi makadám utakon driftelgetést már fél kézzel is letud (csak győzze követni a kamerakocsivá átalakított GT-R, a Godzilla Tracking Rig), de a tolvajt játszó Hayley Atwell sem spórolta el a felkészülést, egy 5 hónapos drift-képzésen vett részt a forgatás előtt. Titkos fűszerként pedig ott a csuklókra kattintott bilincs, amivel lenullázzák a sofőrök egy-egy kezét, ebből az alaphelyzetből már nem is nehéz ütős jeleneteket írni.
Két apróság vonhatja fel az Autóból művelt ember szemöldökét: az alakváltó sztárautó (képek a forgatásról itt), és Tom Cruise azon képessége, hogy rükvercben is tud előre menni. Az első: a nagy műgonddal ajtótlanított BMW hol egy F90 M5, hol pedig sima G30 540i, ami azért zavaros, mert általában a drágább verziókat szokás a moneyshotokban villogtatni, az akciójelenetekben pedig – ahol nagy eséllyel törik a drága szerszám – a mezítlábas változatokat nyüstölni (ezeket a technikai tanácsadó, ha lelkiismeretes, adekvát lökhárítókkal igyekszik álcázni). A Leszámolásban nem ez a helyzet, random váltja egymást a két ötös, az ok homályos: talán az understatement lehetett a cél, talán a COVID miatt zűrzavaros forgatás miatt volt slendrián a tanácsadó, esetleg bíztak a fekete fényezés erejében, hátha nem veszik észre.
A másik apróság, hogy a vágókat nem érdekelte a ZF 8-sebességes automatájának működése, legalábbis a váltókezelés inkább az ő akaratukat követi, semmint a gépészetét. Az automaták többsége a hetvenes évek elejéig a P-N-D-L-R kiosztás szerint működött, tehát leghátul volt a hátramenet, az előre pedig középen. Ralph Nader, biztonsági szakértő kutatta ki először, hogy a közvetlenül egymás mögött lévő előre- és hátramenet balesetveszélyes, több sérülés is kötődött a jelenséghez. Az ő munkája nyomán 1971-ben lett amerikai szabvány, hogy a D és az R közé az üresnek kell kerülnie, ezzel együtt a P mögé, azaz előre került a rükverc, hátra pedig a D. Azóta egyeduralkodó is a PRND. Az avatatlan szemnek persze természetesebb, ha a váltókar előre taszajtása után előre induló autót lát (és vice versa), az meg ugye hollywoodi alapvetés, hogy ha valami hibás, de jól mutat, akkor az azt felismerni képes szakértő kisebbséget a felismerhetetlenségig le lehet szarni.
Szintén autós vonalon, a kettes számú alapvetés mentén kötekszem tovább: a film üzlet, tehát a pénz előrébb való, mint a kreatív szabadság, a józan ész meg egyenesen apró ponttá zsugorodik a horizonton. Mert ha én egy felhőben élő, öntudatra ébredt kódhalmaz ellen vonulok, aminek sem a blockchainnel lelakatolt pénzügyi szektor, sem a bevehetetlen védelmi szerverek nem okoznak problémát, mindent lát és mindenhova beférkőzik, akkor az autóválasztásnál sok-sok versztányira kerülök mindent, ami 2010 után készült. A 4G-vel, 5G-vel a hálózaton lógó modern típusokat, mint a BMW iX, főleg (még ha a tempomatos, angolul cruise control-os poént nagyra értékelem is); azt a villanyosított 500-as Fiatot meg aztán pláne, amit a titkosügynökökre szabott autómegosztó arcfelismerő applikációval lehet aktiválni. Utólag könnyen okoskodok, de lehet, hogy a mostani részben jobb helye lett volna az Utóhatás csupa analóg E28-asának.
Azért bántó részlet ez, mert az autókat leszámítva a film következetesen állítja szembe az analógot (pl. kard, gőzmozdony, 60 éves kommunikációs eszközök) a digitálissal (az Entitás), sőt, a szándék nem állt meg a tartalomnál: a film készítésekor is ügyeltek arra, hogy a CGI helyett minden trükk valódi legyen. A 2020-as években a CGI már annyira hozzáférhető, hogy a tisztességes kaszkadőrmutatvány az új szexi, példa-ellenpélda kedvéért össze lehet nézni az Arc de Triomphe körüli digitális Peugeot-sereg vizuális impotenciáját (M:I - Utóhatás) az 1998-as Ronin korszakos szekvenciájával, amiben még az acél és Natasha együtt szikrázik Párizs betonpillérein.
Sajnos ha a szponzor az aktuális agendájába illő típust akar a filmbe tuszkolni, meg fogja tenni, mert tömegfilmben a koherencia feláldozható. A Stellantis még dicséretet is érdemel, amiért a dagadék iX-et tunkoló BMW-nél elegánsabban, egy kicsi restomod 500-assal oldotta meg a dolgot. Persze ne legyünk naivak, Olaszországban az Abarth az elektromos imázs programjának részeként azonnal piacra is dobta az 500e egy különleges, M:I ízű kiadását, az üzenet pedig az, hogy a villanyautó is lehet szórakoztató.
A Leszámolás második része jövőre kerül a mozikba, és mivel a BMW-s együttműködés 2006 óta stabil, és az M:I elidegeníthetetlen része az üldözés, már csak azt kell kitalálni, hogy milyen modelleket erőszakolnak majd bele. A paletta széles: a Fantom protokollban még egy 118i is kulcsszerepet kaphatott (ezzel hajtott le Ethan a toronyból) és a porviharban meghajtott Vision Efficient Dynamics alapján koncepciókat sem félnek használni. Nagy tételben fogadnék arra, hogy egy i5/M5 setét SUV-k és/vagy motorok elől fog menekülni; egy távol-keleti/délkelet-ázsiai nagyvárosban (Szöul, Kuala Lumpur) tartott exkluzív estélyre az i7-essel suhannak majd be, a motorosan nyíló hátsó ajtó mögül pedig az a fajta csupasz női láb lép majd elő, amiről higanyként omlik le a szatén. Ja, és Tom Cruise nyilván futni fog.
