Anyám pedig megmondta

2009.07.14. 15:00
0 hozzászólás

Amikor gyerekként az Egri csillagokon felbuzdulva apám horgászólmai és némi rézhuzal segítségével ágyút öntöttünk a panel pincéjében, aminek kihívott tűzoltóság, tetemes anyagi kár és két teljesen egyforma 47 kilós pofon lett a vége, anyám már tudta, hogy rosszul végzem egyszer.

Budapest egyik külvárosában utolért a végzet

Úgy látszik, a jóslat bejött, igaz, röpke 24 évvel később, 2009-ben, Budapest egyik külvárosában, de utolért a végzet. Ha a közeljövőben eltűnnék, kérem, ne keressenek, fizetésemről lemondtam, cserébe mindössze pár doboz cigarettát és kávét küld majd a Totalcar a Markóba. Vagy Guantanamóra, fene tudja. Hogy mit vétettem?

Tavaly ősszel hosszú vajúdás után megszületett a döntés, hogy satnya porhüvelyem ezentúl Budapest összképét rontja tovább. Maga a költözés ténye, véghezvitele persze nem volt egyszerű, nehéz otthagyni a jól megszokott kis lakást, kicsi családom. De sebaj, nem félünk a kihívásoktól, különben is, végre lesz egy jó kis gépzsírszagú garázsom, ahol majd borzasztó jókat szerelek, nyakig olajosan, kézfejjel homlokot törlök, közben szól a rock'n'roll. Mit ér az autóbuzulás, ha nincs hely, ahol kiteljesedhet? Különben is, a férfiemberek java része szeret mindenféle vasakkal a kezében okosan hümmögni, majd minden égtáj felé kiköpve építeni, káromkodni és reszelni, főleg, ha hasonszőrű elmebetegek veszik körül.

Meglett a ház, mellé a garázs, relatíve barátságos (akkor még úgy tűnt) áron, sőt, Hagynék Időt Peti barátom személyében lakótársam is akadt, akivel lényegében egy komplett autószerelő-műhelynyi cuccot hoztunk fel Szegedről, ahol ő mint (mily meglepő) autószerelő tevékenykedett. Szerencsére sikerült magának munkát találnia, egy hálózatkiépítő kft. négyautós gépparkjának lett a karbantartója, hivatalosan, tisztán, tisztességes alkalmazotti viszonyban. Ennek még később lesz jelentősége.

Mit ér az autóbuzulás ha nincs hely, ahol kiteljesedhet?

Telt-múlt az idő, a tágas garázsban rengeteget szerelt, én pedig, ha időm engedte, boldogan szekundáltam neki. Baráti körünk nagy és szinte minden ilyen barkácsolás jó kedélyű összeröffenést jelentett a haverokkal. Cseréltünk generátort öreg, dízel Volvón , ráztunk gatyába Capri futóművet (na ez emlékezetes buli volt), de megfordult ott Trabant, állólámpás Mercedes , az én Mazdám, de itt született újjá teljesen Peti régi E28-as BMW-je , vagy kapott új futóművet a nem is olyan rég megírt 540i, a vasárnapi pályás csapatás előtt pedig Tóth Zoli Corollájában itt cseréltünk olajat. Fizetségként pedig hozott sört és jó társaságot kaptunk, elvégre barátok vagyunk.

Közben persze rendre befutott valamelyik céges autó is javításra. Ha estére bezárt a telephely, vagy komolyabb beavatkozásra volt szükség, hazahoztuk a betegeket. Emlékszem, milyen jókat káromkodtunk a T2-es Transporter alatt, mikor a váltót raktuk a helyére, de a fehér Transit is megpihent egyszer a kocsibeállón. Valószínűleg ez is hiba volt, mármint hazahozni a munkát, gondolom én.

A tulajdonos postáját mindig félretettem a kredencre, így ha alkalomadtán megjelent, nem kellett keresni, ha pedig ajánlott levele érkezett, felhívtam, fáradjon be, sürgős. A múlt hónapban is jött valami ilyesmi, különösebben nem érdekelt, még meg is jegyeztem, hogy nicsak: Közterület-felügyelet, ez új. El is felejtődött a dolog, mígnem egy szép napon a tulajdonos néni helyett a férje jött el valami holmijukért, ami a garázs melletti kis tárolóban volt lerakva.

...nicsak: Közterület-felügyelet, ez új.

- Nem lesz ez így jó, fiúk, ez az autózgatás, - indította mondanivalóját, mint derült égből villámcsapás, úgy érkezett a folytatás, - nem is olyan régen elkaptak már itt egy bandát, mindet bevitték. - mormolta pakolgatás közben.

He? Petivel először nem értettük, de kettő meg kettő még brit tudósok szerint is négy, így szinte azonnal összefüggésbe hoztuk a zöld cetlivel, amit nem is olyan régen kaptunk.

- De miről beszél? Milyen autólopás, micsoda?
Szinte megnyugtatóan válaszolt.
- Na jól van, jól van, értem én az ilyesmit, de nem kéne csinálni, baj lehet belőle...

Leesett. Ez lényegében simán letolvajozott minket! Sőt, meg van róla győződve, hogy itt valamiféle bűnözés folyik.

- De hát mit gondol? A saját autóinkat szereljük itt, magunknak, vagy a barátainknak, ezzel mi a gond?
- Persze, persze, tudom én, csak erről nem volt szó, hogy műhelyt nyitsz a garázsban.

Na nem, ezt már nem, kicsit kezdett elborulni az agyam és láttam, hogy tettestársam is rágyújt.

Messze nincs még vége. Lapozzon!