Botox helyett lóerők

Meg sok minden másról, de az nem tartozik ide. A lottónyeremény bezsákolása után rögtön befogadnék egy csónakseggű Buick Rivierát is, és ünnepnapokon szalonállapotú, vörös DS-t használnék, de csak amikor a W126 SEC éppen pihen. Igen, vöröset, mert az autók szürkék, de az istennő nem.

Persze, sznob vagyok, aki stílusra és karakterre gerjed, a sok köbcenti sem a hőzöngés, hanem a harmónia miatt kell. Kis, takarékos motor használati eszközbe való, nem a fenti rémekbe. Az elmebeteg ötletek szülte autókat szeretem, amik sok vasból vannak, szürcsölik a benzint, telezsúfolva szenvedélyes, tehetséges emberek zsákutcába vezető ötleteivel. Amik természetesen elromlanak és csak a hozzájuk hasonló, fura alakok tudják meggyógyítani őket.

Ezért nem lesz japán autóm. Nagy barátja vagyok az alázatos precizitásnak, de egy autótól többet várok. Precizitást, szenvedélyt és zseniális, megalapozott és előremutató, kortárs formát. A forma tartson A-ból B-be, ne az autó.

Ma ezt a gyülevész hordát állítanám hadrendbe, meg egy első generációs Focust, legyen, aki dolgozik, de legalább távoli rokona a nagyképű mihasznáknak, mert az unalmas Focus rövidke forradalmat indított a maga posványos kategóriájában. Az akkor még nem létező Focus kivételével tíz éve is ezek álltak volna az álomgarázsomban.

Ha azóta ennyit változott az ízlésem, a következő tíz év alatt sem leszek Logan-rajongó. A sznobságom már így marad, elsősorban mindig a kultuszgépek fognak érdekelni. A Volvo C30 és a Fiat 500 jó eséllyel indulnak ezért a címért, csak néhány borostás Marlboro Man szorongatja őket.
Mert kevés olyan faragatlanul férfias formájú autó van, mint a Mustang, de sportos kocsiból elég lesz egy, arról később. Most jut eszembe a beígért Camaro, de azzal ugyanaz a baj, mint a Mustanggal. Kész szerencse, hogy a Chargert ügyesen elkúrták, különben tíz év múlva vehetnék három rettenetes hulladékot, rendkívüli kasztnikba csomagolva.

De akkor SUV-ot, szupersportautót, Mercedest vagy bundát? Megoldás a következő oldalon.