Kockáztassak?

Nem az a tipikus pályanapi autó, de én így szeretemGaléria: Kockáztassak?

A legutóbbi pályanapról úgy hajtottam el a Sierrával, hogy kevés nálam elégedettebb ember volt a környéken. Még az öreg gumikon is egész normálisan kanyarodott a vén kombi, tudta azt a tempót, ami elvárható tőle. Semmilyen műszaki probléma nem volt vele. Ha nem számoljuk, hogy a fék valahogy még mindig nem az igazi. Új a tárcsa elöl, újak a betétek, átnéztem a hátsó dobot, átmozgattam az önbeálló mechanikáját, a kézifék-bowdent, kicseréltem a főfékhengert, mindent átnéztem, de továbbra is bosszantóan kevés fékerő jut hátra. Most már nem annyira hajlamosak kis pedálerőre blokkolni az első kerekek, de érezni, ha két-három kattintásnyit ráhúzok a kézifékre, határozottan javul a fékhatásom. Csak ilyenkor meg folyamatosan érintőre veszi a fékpofa a dobokat, hosszabb távon ez nem megoldás. Ugyanez a nyűg már megvolt legutóbb is, akkor azt hittem, sikerült úrrá lennem rajta. De nem.

Elégedett vigyor volt egész nap az arcomon

Három dolgot tudok még tenni. Illetve négyet. Az egyik, hogy hagyom a francba az egészet, hiszen a fékhatás kielégítő, bármikor, bárhol meg tudok vele állni, pályán meg maradok az irgalmatlan visszakapcsolgatásoknál. Kitűnően működött múltkor, Pistáékat csak úgy láttam a tükörben, hogy egyre kisebb és kisebb ponttá vált a Hacsi. A másik, hogy megpróbálok egy ABS-modult beépíteni. Ez nem nagy ördöngösség, sokan csináltak már ilyen rendszert. Arról van szó, hogy az ABS-es Sierrák főfékhengerében egy villanymotor állítja elő az üzemi nyomást, és ez az egység ABS elektronika és érzékelők nélkül is simán életre kelthető. A leírások és elbeszélések alapján nagyságrendekkel jobb féket lehet csinálni így az autóra. Bontott ABS-es főfékhengerem van, az elektromos bekötésben is tudnak segíteni. A harmadik lehetőség, hogy egyszerűen kicserélem a fékerőelosztót, ami automatikusan szabályozza a hátsó tengelyre menő fékfolyadék nyomást. Lehet, hogy ez van beszarva nálam, ezért csak kevés nyomást enged hátra. Ennek egy módosított verziója a negyedik lehetőség, nevezetesen, hogy kidobom a csába az automatikus fékerőszabályzót, és beteszek egy manuálisan állíthatót. Ezzel mindig a körülményeknek megfelelő fék-balanszot tudnék állítani.

Két etap közt csak pihent a kocsi, egy csavart nem kellett meghúzni rajta

Elvileg, hangsúlyozom, elvileg bármelyik megoldás kivitelezése beleférne az időbe. Csak aztán az ilyen egyszerű dolgok bütykölésénél szokott berohadni, beletörni egy csavar, tönkremenni egy bigyó, ami miatt az utolsó, esetleg az utolsó utáni pillanatban lesz kész az ember. Vagy rosszabb lesz, mint előtte volt. Így indult az egyszerű fékfolyadék cserém is: ki az öreg utcaival, be a magas forráspontú kék ATE löttyel. Aztán az lett a vége, hogy - minden bizonnyal az ügyetlenül végrehajtott folyadékcserével (hagytam üresre járni a főfékhengert) - lelégteleníthetetlenné tettem a hátsó kört. Kereshettem másik főfékhengert, szerelhettem Dunaszerdahelyen. Amit valahol élveztem, de jobban esett volna kevesebb esemény. Szóval, az a helyzet, megkímélném most magam a szopástól. Hagyjam az egészet a francba? Szedjem szét a rendszert, és kockáztassak?