A Trabant-Wartburg Klub története, 1994-2009

Szép kort ért meg a klub, lassan be is telik a bizonyítvány első fele. Muczán Gábor Trabant-Wartburg Klub-elnök összefoglalja az első tizenöt évet. Van benne sztorizgatás rendesen, ha úgy vesszük, a rendszerváltás utáni Magyarország kereszt- és hosszmetszetét kapjuk, holott csak a kétüteműekről van szó. Olvassák szeretettel Gábor visszaemlékezését. Vigyázzanak, hosszú.

Az első 15 év

Már évek óta Trabantoztam, mikor egy vadonatúj, az Autotechnika nevű állami cégnél alkatrészként forgalmazott Tramp karosszériára tettem szert. Egy FIAT 903-as motorral szerelt, sérült "donoron" végrehajtott karosszériacserét követően egy vadonatúj, nyitható tetejű, ráadásul csendesen suhanó négyütemű Trabantom lett. Büszkébb voltam rá, mint bármilyen addigi autómra. Pedig volt már előtte Peugeot 204-től jobbkormányos Jaguaron (borzalmas technikai csalódás volt!) át Mercedesig mindenféle járművem. Talán az első "gyári 4 gangos!" Simson S51 Electronic, és az ezüstszínű MZ ETZ 250 De Luxe motorjaim voltak még, amiket büszkén, és mindenféle komolyabb hiba nélkül birtokoltam. A kelet-német járműipar termékei itt már mélyen megérintettek.

Nem véletlen hogy e két motortípus bármelyike még manapság is keresett, évtizedekkel gyártásba vételüket követően! Az első Trabantom katonakoromat szépítette, a második, pattogós spirálrugóst bukócsövekkel, és Jikov karbis motorral izmosítva forgattam meg legendásan rugalmas tetőlemezén úgy hogy a kilincsek nem sérültek meg! Aztán a Trabantok mellett számos Wartburggal jártam-keltem. Például a taxiként üzemelő Wartburg Touristommal, melynek tankját naponta színültig töltve az akkori nagynevű olajcég speciális termékével (ÁFOR, 8 forintos mosóbenzin), és Arol 2T-vel dúsan elegyítve fojtogattam éjszakánként a mögöttem haladó dühödt autóstársakat. Ezzel a Wartburggal sikerült a legjobb "diák költséglimites" túrákat tennem. Dániától Spanyolországig, a Francia Riviérán át Svájcig, Európa szinte összes országát meglátogattam a típussal.

Saját, Európa nyugati felén arisztokratikusan csengő nevű szállodám volt az eisenachi gyár jóvoltából (Hotel Wartburg). Ablakai mögött szép, fodros függönyökkel (koszos törülközők becsíptetve az ablakrésekbe), és teljes összkomforttal (a kormányon és a műszerfalon lehetett szárítani éjjelente a zoknikat)! Ezzel a kocsival szeltem át rendszeresen a berlini falat, ahol a kelet-német határőrök távolról mindig dezertáló endékásnak néztek elsőre, mivel Wartburggal nemigen lendültek emberek a fal felé. Csak miután meggyőződtek róla, hogy tényleg magyar ül az NDK-s kocsiban, léphetett a kétütemű eisenachi a számára bizarr, ellenséges, nyugati területre.

Ugyanez a kocsi jeleskedett akkor is, mikor menekülő kelet-német polgárokat szállítottam az ominózus napokon vele az osztrák határra. Sokuknak emlékezetes pillanatok voltak ezek, hiszen mivel kombi volt, nyolcan kuporogtak benne hátul, 200 kilométeren keresztül. Igaz, ellentétben velem, ők valószínűleg életükben utoljára ültek e típusban ;-) A határra érve a kialkudott tarifa mellett, az összes náluk lévő NDK márkát leborították a Wartburg ülésére. Ez annyi pénz volt, hogy akár egy hétig gyaloghintóval vitethettem volna belőle magam körbe Berlinen, és a lépcsőn fel, a tévétoronyba. Szóval megvolt rendesen a DDR autós-motoros előélet, és örökre beégett az agyalapi epromomba.

De visszatérve a Klub történetére, az Expressz újságban közzétett hirdetésemre, és az esténként Krisztivel trabantos-wartburgos márkatársak szélvédőire kihelyezett toborzócetlik hatására, kezdtek jelentkezni az érdeklődők. A csontszínű, vadonatúj, négyütemű Trampommal gondoltam, hogy nem csak társakra találok, de különleges, egyedülálló autómmal ki is tűnhetek a sorból.

Nos, az első hirdetés megjelenésének napján jelentkezett is az első tagunk, Kajzinger Zsolt, aki így kezdte mondókáját: olvastam a hirdetést, és van egy különleges Trabim! Egy nyitható tetejű, vajszínű Tramp, olyan, amilyet az Autótechnikánál árulnak karosszériaként, és én FIAT motort szereltem bele! Paff! Azt hittem egyedül vagyok... De hát, végül is azért kerestem társakat hogy ne legyek egyedül... Meg a Trampom se... Így hát már az autó sem volt egyedül, sőt rögtön ikertestvére lett.

Mintegy 40 lelkes autós jelent meg az első Trabant-Wartburg találkozón, a jól ismert Jagelló úti parkolóban. Takács Dénesék Csereklyei Dani csont üres, épp’ építés alatt álló 312-es Wartburgját gurították le, nehogy a kocsi lelkibeteg legyen, mert lemaradt a Találkozóról. Az akkoriban szinte egyeduralkodó MTV által is közvetített esemény olyan jó hangulatban zajlott, hogy pár hónappal később a Dózsa György út melletti, egykori felvonulási téren már majd’ kétszer annyian körözgettünk büszkén, immár szervezett formában, a tulajdonosi büszkeség mellett az összetartozás érzésétől is fűtve.

Sok akkori résztvevő még ma is aktív tag, belőlük került ki az a 10 fő, akik a bírósági okiratokban, mint alapítók szerepeltek. Rövidesen köszönthettük 100. tagunkat, Andrássy Tamást (a Grófot), aki később a 3 karburátoros Wartburg motor-kreálmányáról híresült el.

Innentől kezdve tömegével jöttek-mentek a klubtagok. Ne feledjük el hogy az akkori kétütemű járműállomány tulajdonosai még nem feltétlenül hobbisták, hanem „utcai használói” voltak eme gépeknek, és ez az állomány akkoriban félmillió járművet számlált.

Populáris klubbá váltunk, a hozzánk forduló tagok nemcsak klubéletet, hanem üzemeltetési tanácsokat, segítséget, és később érdekvédelmi tevékenységet is vártak tőlünk. A klubélet már a korai szakasztól nemcsak a klubtalálkozókra szorítkozott, hanem évtizedes barátságok szövődtek, kisebb érdekkörök alakultak, akik azóta is tartják a szakmai, hobbiautós alapon létrejött kapcsolatukat. Minden szakmából és életkorból voltak képviseltetve tagjaink. Diáktól a nyugdíjasig, autószerelőtől kamionosig, sorkatonától a sorozótisztig (Ivacs őrnagy, aki akkor százados volt még). Volt még postás-rendőr-vasutas, doktor és benzinkutas, barátnő, mint sima utas!

Kialakultak tuning-, széria-, és veterános-, "kocka"-, vagy "púpos"-Wartburg és Trabant szekciók, sőt klubon belüli baráti csoportok egyesületünk rendezvényeinek, vagy később honlapjának jóvoltából. Sokan év közben virtuálisan tartják a kapcsolatot, de számos olyan csoport is alakult egyesületünknek köszönhetően, akik találkozóinkon kívül is összejárnak. (Boci és a Trükkös Fiúk.) A ma már csak „nem digitális” képeken látható rali Trabantok gazdái is társakra leltek klubunk révén. Komplett kis versenycsapatokat (Czene Maci és csapata) ismertünk meg, kikkel manapság is szívesen nosztalgiázunk a daliás időkről.

Rendezvények

A klub éves rendezvényszerkezete az első pár évben a szinte a máig tartó mederbe kezdett terelődni. Az első tavaszi-, és kora őszi találkozók hamar fix programokká váltak. Az akkor hétvégenként csábítóan üres budai Skála parkolójába, vagy esetenként valamelyik bevásárlóközpont számunkra engedélyezett parkolórészébe tértünk vissza az év első, egyik tavaszias hétvégi délelőttjén, hogy eszmét cseréljünk a velünk, illetve az autóinkkal történt „fontos” eseményekről. Több alkalommal megtréfált bennünket egy hívatlan vendég csapadék, eső, néha hó formájában. De a tagok, résztvevők mindig hősiesen kitartottak, soha nem hagyták el a találkozó helyszínét úgy, hogy érdektelenség miatt idő előtt be kellett volna rekeszteni a rendezvényt.

Ha már egész télen várták a tavaszi találkozót, a kemény mag csakazértis ott volt végig az értékeléseken, amit igyekeztünk ilyenkor rövidre fogva, de hiánytalanul megtartani. Később a tavaszi és az őszi egynapos találkozóinkat a Fővárosi Autópiac igazgatójának invitálására, a piac egy részünkre elkülönített részében tarthattuk meg, tömény autós környezetben. Öröm volt érezni, hogy felfigyeltek ránk, és kihasználták a műsorunk, illetve pusztán csapatunk megjelenése által vonzott tömegek reklámhatását.

A rendezvények menete is évtizedes hagyományt követ, mind a tavaszi-őszi, mind a nyári, többnapos rendezvényeken. Az első teljes évtől már a legszebb autók tulajdonosait szavazócédulák kitöltésével, közönségszavazatok, a többi díjazott "leg"-et a napi műsor folyamán, felsorakozás során szakmai zsűri bírálata, vagy éppen közfelkiáltás alapján választottuk ki.

A sok pozitív „leg” mellett hagyománnyá vált a Találkozó Legpechesebb Résztvevője díj átadása annak a tagunknak, aki a legtöbb viszontagság és műszaki probléma mellett abszolválta a találkozókat. Eme díj névadója egyik alapító tagunk, Deák Attila (TWK-004) kinek pechsorozata annak idején legendás volt. A "negatív" legek további nagy sikert arató példája a Találkozó Legszakadtabb Járműve verseny. Már első alkalommal meglepően sokan jelentkeztek rá, majdhogynem többen, mint az egyéb "szép-jó" kategóriára. Egymásra licitálva próbálták "alázni" autójukat, mind jobban kiemelni hiányosságaikat.

Itt két jópofa emléket érdemes felidézni. Az egyik alkalommal egy tagunk hosszasan ecsetelte járműve hiányosságait, kiváltképp a 2 éve lejárt műszaki vizsgát. A kategória nyerteseként a helyszínen tartózkodó Bogdán András rendőr-őrnagytól, rendőrautó-gyűjtőtől, tiszteletbeli tagunktól vehette át emlékplakettjét. Megható, vagy inkább meglepő másodpercek következtek a nyertes számára, kiváltképp mikor az őrnagy úr a kiérdemelt plakettért cserébe mindössze csak a forgalmi engedélyt kérte, melyet, vállveregetést követően persze, visszaadott. A másik "legszakadtabb" értékelés során -talán Nadapon - második helyezését kevesellő résztvevőnk egy motoros fűrész beindításával, és saját autójának kozmetikai kezelésbe vételével érte el, hogy a közönség inkább neki ítélje oda a legszakadtabb jármű tulajdonosának járó plakettet. Egyben az előző évben alapított, a találkozó Leghülyébb Résztvevője megtisztelő díj birtokosa is lett, mely díjra évről-évre egyre jobban gyúrnak. Smicisapka, borosdemizson, gumicsizma, és egyéb fontos kellékek bevetésével.

Az alig egynapos tavaszi és őszi találkozókra egyre messzebbről, és többen zarándokoltak el, mivel a 90-es évek közepén-végén még helyi szervezésű rendezvények nemigen voltak. De töretlenül fennállt az összetartozás, a márkatársakkal való kapcsolattartás, és márkáinkhoz köthető kulturális rendezvényen való részvétel igénye. Így szükségszerűen, és hamar kialakult az igény egy nagyobb nyári találkozóra, ahol több napig élvezhetik a „hasonszőrűek” kissé lazább (nem is kissé, hanem igencsak lazább..:-)) ) hangulatban egymás társaságát. Az első találkozó után egy a Velencei-tó melletti kemping füvének-, és az említett egység tulajdonosa hajszálainak felborzolását követően nyári székhelyünket áttettük pár évre Zamárdiba.

Az ottani polgárőrök, önkéntes tűzoltók, és turizmusban érdekeltek nagyon sokat segítettek. Biztosították, hogy a kempingen kívül, önkormányzati parkolóban szlalomot rendezzünk, felvonulhassunk, részesei lehessünk a nyári tóparti életnek. Itt került sor arra, hogy a száguldozást kedvelő tagjaink először hajthattak el a rend őrei által működtetett traffipax előtt büntetlenül, gyorsulási verseny keretén belül. A verseny mérésére kirendelt járőrkocsi személyzete a kezdetekkor örömmel tett eleget a kérésnek, hiszen rövid távról, és kétütemű járgányokról volt szó.

Akkor borzadtak el, amikor az első - talán Fiat Abarth-motoros tuningverda - üvöltve eltépett előttük olyan sebességgel, amit álmukban sem feltételeztek ezekről a keleti kisautókról. A Magyar Autóklubbal való akkori jó kapcsolatunknak köszönhetően a helyi szervezetük kipufogógáz analizátorral felszerelt gépkocsija is kijött, hogy méréssel segítse a klubtagokat a helyes karburátorbeállításhoz. Mondani sem kell, hogy a kirendelt egységet is sikerült meglepnie egyik tagunknak, akinek Wartburgjából 25 ezres CH-értéknél riadtan húzta ki a szondát, miközben az értékek intenzív növekedése még tartott (volna).

Egy felkérést követően találtuk magunkat a Velencei-tó melletti Nadapon, ahol a helyi szervezők, és az önkormányzat jóvoltából az ottani sportpálya és a környező dombok évente egy hétvégére a mienk lett. Itt kezdődött a máig is sokak által emlegetett, misztikus legendák által övezett Nadapi-nonstop-monstre-hyperfree-ereszdelahajam-vadkempingparty. Ez a találkozósorozat, annak ellenére, hogy a higiéniai körülmények finoman fogalmazva sem voltak mindig európai uniós-szintűek, a leghangulatosabb, legszabadabb, legegzotikusabb megabuliként vonult be a TWK és általában a hazai Trabantos-Wartburgos élet történelmébe. Itt dőlt meg, és azóta is tart, a résztvevő járművek számának rekordja, több mint 550 autó pörgött egy hétvégén keresztül a környező dombokon (volt, aki a dombról lefelé, és kilinccsel előre bukfencezve). Zajos, tóparti felvonulásainkat évről évre várta a lelkesen integető nyaralóközönség, no meg a helyi rendőrök.

A következő nyári állomásunk Alsóörs lett. Az ottani kemping szabad területei lenyűgözőek, ráadásul itt már az üzemeltetőtől egy önálló kempingrészt (saját kapuval) vehettünk birtokba egy-egy bulis hétvégénkre. Prokee mester, aki honlapunk létrehozója és felelőse évek óta, vállalta egy pár évig a ceremóniamesterséget is, hogy levegye a terhet a klubvezető válláról. Az alsóőrsi programok fontos kiegészítője lett Jim vezetésével félbevágott Trabantunk az "Orr", és kevésbé látványos, de annál vezethetetlenebb társa a fordított kormányműves Trabi. A főnapot megelőzően hajókirándulással, kisebb felvonulásokkal, péntekenként bemelegítő csapatversenyekkel készülünk a csúcspontnak számító szombatra.

A találkozó fő napján már délelőtt kezdődnek a „leg”, értékelések, melyek éppen a szokásos felvonulás kezdetésig tartanak, alig hagyva időt az ebédre. Évről évre nagy érdeklődés közepette mintegy 250 jármű indul ilyenkor a rendőri felvezetéssel biztosított 15 kilométeres felvonulásunkra, melynek során a konvoj Lovas, Paloznak, Csopak érintésével halad Balatonfüredig, melyen látványosan keresztülautózva visszatér a kempingbe.

A műsorokat a szokásos „leg” értékelés mellett színesítettük TraBarna hangutánzó művész műsorával, illetve egy igazán hozzánk közel álló kelet-német motorral, egy MZ ETZ 150-esel akrobatamutatványokat előadóval is. A szombati főnap felvonulás utáni programja hagyományosan a csapatverseny. Már "jól ismert" bandák mellett ad-hoc jellegű csapatok mérik össze tudásukat-erejüket, a legkülönbözőbb feladatok megoldása során. Kora délután különleges járműveinkkel - az Orral és a fordított kormányműves Trabival - kell szlalomozni, estefele pedig a színpadon zenei, és egyéb, meglepetésként kapott kvízfeladatokkal szórakoztatni a közönséget. Hagyománnyá vált az esti karaoke-buli, mely a csapatverseny zárófeladataként indult, de kiszabadulva keretéből, önállósítva magát bőven az éjszakába nyúlva, vasárnap hajnalig, kifulladásig szórakoztatja az ilyenkor már kissé másállapotban lévő résztvevőket. A hímnemű közönség azóta is sűrűn emlegeti a vizespóló-bajnokságot, melynek során egy alkalommal a víz és a póló (és egyáltalán már semmilyen ruhadarab) nem játszott már szerepet.

A nyári találkozók egyre hosszabbak lettek a tagok kérésének, és igényeinek megfelelően. Sokan a nyári szabadságukkal is eleve úgy terveznek, hogy ott tudjanak lenni. A 2008-as nagy nyári találkozóra már óriási rendezvénysátorral, és egy közismert Trabantossal, kedvelt médiasztárral, Kőváry Barnával felerősítve a műsort, vártuk a nagyérdeműt. Ezen a rendezvényen sikerült ismét egy házi rekordot elkönyvelnünk, előző csütörtökön kezdődött veterános családi hétvégénkkel együtt rendezvényeink összesen 11 napig tartottak megszakítás nélkül.

Már vagy jó 10 éve annak, hogy felmerült az igény, hogy a veteránjárművesek, illetve a nyári találkozóra családostól érkező tagjaink számára egy kifejezetten nyugodt, csendes, "veterános-, családi" hangulatot biztosító hétvégét is rendezzünk. Az elején fontos szempont volt, hogy elválasszuk a zajos, pörgős rendezvényeket kedvelőket a nyugodt hétvégére vágyó, családostól érkező tagjainktól. Így minden tagunk kiválaszthatja az igényeinek megfelelő zajfokozatú és dinamikájú rendezvényt. Az utóbbi időben egyre nagyobb az átfedés a két találkozó közönségénél. Mind többen mindkét találkozónkon részt vesznek, és átérezve a klub szándékát, a csendes találkozón csendesen, az azt követő zajos találkozón viszont annál zajosabban ünneplik együttlétü(n)ket!

A Családi Veterános Hétvégénk lebonyolítására kiváló helyszínnek bizonyult a Huszár Róbert által vezetett Balatonakali Holiday Kemping. A kempingvezető meghívására tettük a fent említett igények szerint szervezett csendes találkozónkat erre a vízparti, árnyas helyre, ahol játszótér, saját klubhelyiség is áll rendelkezésünkre. E hétvégéken kellemes balatonfelvidéki kirándulások, apró ügyességi feladatok megoldása, könnyű lélegzetű kulturális túra, sütés-főzés, bográcsozás a program. Esténként kivetítővel szórakoztatjuk a résztvevőket. Előbb a kicsik láthatnak 60-70-80-as évekbeli, nem agresszív, retrónak nevezett rajzfilmeket, azt követően a nagyoknak vetítünk szintén szigorúan retro-filmeket. A filmek vetítése során, ha egy kívülálló elemezné a tagjaink reakcióit, értetlenül állna. A film főhősével történt bármilyen esemény hidegen hagyja a közönséget, de ha egy korabeli, veterán, gömbölyű kocsi feltűnik a vásznon, az bizony hosszú felhördülést, majd, márka-típus-kivitel felsorolásával járó tartós, tompa morajt vált ki.

A rendezvényeink sorában minden évben az utolsó a Szilveszteri Felvonulás.

Klubtagjaink részéről komoly igény, hogy legyen minél több felvonulás. Nos, a nyári találkozón, a Balatonnál ezt rendőri biztosítással meg tudtuk oldani. Vidéken általában nem okoz nagyobb gondot egy felvonulás megszervezése. Nem úgy a fővárosban. A tavaszi-őszi találkozók végén, alkalmanként klubunk tiszteletbeli tagja, - a már korábban említett - Bogdán András rendőr őrnagy vezetésével a klubnál tárolt, Rendőrség feliratú Moszkviccsal rövid felvonulásokat tartunk. Azonban Budapesten, a belvárost átszelő, a BKV járatait tartósan várakozásra kényszerítő felvonulásokat több milliós költséggel lehet csak biztosíttatni. A Magyarországi Bogarasok Klubja 2007-ben még 1.5 millió forintért sem kapott elvárható szolgáltatást.

Azonban van egy nap Budapesten, amikor úgy látszik, hogy sem némi forgalomakadályozás, sem egy kis bejelentetlenség nem tűnik fel a rend őreinek. Ez a nap szilveszter napja! Immár 2001 óta ezen a vidám hangulatú délelőttön a Trabant-Wartburg Klub járgányai ébresztik a várost mókás felvonulásukkal. A felvonulás korábban a Felvonulási térről indult, majd egy ideje a Közlekedési Múzeum előtt kezdődik, gyülekezéssel, kis évértékelő, újévi köszöntőbeszéddel, majd 11 órakor hagyományainkhoz híven a Rákóczi úton, Erzsébet-hídon, Lánchídon dudálás és integetés kíséretében haladva, az Andrássy úton visszatérünk a kiindulási pontra.

Egyesületünk kezdeményezésére indult útjára a Kelet-európai Járműipar Gyöngyszemeinek Tavaszi Seregszemléje elnevezésű rendezvénysorozat. Ennek célja volt, hogy a kezdetektől egyesületünk rendezvényein egyre gyakrabban megjelenő egyéb kelet-európai járműveket birtokló tagjaink számára koedukált rendezvényt is szervezzünk, ahol nem a Trabantok-Wartburgok vannak túlsúlyban.

A Közlekedési Múzeum előtti parkolót hamar kinőttük, pár év múlva a felvonulási téren összegyűlt több mint 500 jármű volt a csúcspontja a rendezvénysorozatnak. Stílszerűen egy Csepel teherautó volt a színpad, és a régi korból jól ismert hasáb-BEAG hangszórók hangosították be a teret. Sajnos azóta erről a találkozóról le kellett mondani, részben a korábbi társrendezővel ellehetetlenült kapcsolat, de főleg a Klub egyéb rendezvényeinek, egész életének, vállalkozási tevékenységének teljes embert igénylő, erősen megszaporodott feladatai, illetve rendkívül kis létszámú alkalmi szervezőgárdájának túlterheltsége miatt.

Saját rendezvényei mellett a Klub 2007-ben elindított rendezvénytámogatási programja keretén belül igyekszik segítséget nyújtani olyan tagjainak, akik önállóan saját lakóhelyük, régiójuk közelében rendeznek találkozókat. A Klubtól igényelhetnek serleg-, plakett-, vagy bármilyen a rendezvényhez szükséges költségszámlás térítést, 30 000 Ft-os összegben.

Eddig Tibke minden tavasszal Nagykarácsonyban tartott találkozója, a nyíregyházi KGST Party, illetve a Szekszárdi Trabant Klub, szálkai találkozója részesült a támogatásunkból.

Összegezve az elmúlt 15 évet a rendezvények tükrében, az elnök idáig kb. 63 alkalommal köszönthette a "színpadról" a megjelent klubtagokat. 63-szor izgulhattak, drukkolhattak mókás, de mégis komoly „leg” értékelés és díjazás során a nevezők és közönségük. Ennyiszer gyűlhettek össze pár órára-napra, vagy épp egy hétre tagjaink, hogy személyesen is kicserélhessék tapasztalataikat, megmutathassák újabb szerzeményeiket, időközben átalakult, vagy éppen konzervált járműveiket, vagy csak, hogy szeretett járműveikről, vagy azok árnyékában húzzák a pofagépet!

Közös kiutazás az ITT- Zwickau Trabantos Világtalálkozóra, és a Dornburgban rendezett Wartburg találkozóra.

Jó pár éven keresztül csoportos utazásokat szerveztünk tagjaink számára, hogy meglátogassuk a németországi, de világszinten is jelentős Trabant-, illetve Wartburg- találkozókat. A zwickaui Trabant-találkozón a fénykorban közel ötezer autó, és sok tízezer résztvevő vett részt. Itt találkozhat a magyar trabantos a német mellett, angol, holland, belga, francia, luxemburgi, svájci, illetve az összes kelet-európai ország rendszámát viselő Trabantokkal és tulajdonosaikkal. Elképzelhetetlen méretű a hazai rendezvényekhez képest az egész találkozó, és minden trabantos álma, hogy életében egyszer legalább részt vehessen rajta.

Eleinte még az internet, és a GPS előtti időkben igyekeztünk megkönnyíteni a kijutást a találkozóra olyan tagjainknak, akik nem voltak jártassággal ilyen utazásokban. Tucatnyi autóból álló karavánunk nemcsak végig az autópályán késztetett sokakat önfeledt integetésre, hanem az egyébként morc magyar-szlovák-cseh-német határőröket is mosolygásra, és ezáltal gyors ügyintézésre sarkallta. Manapság a klubtagok, a honlapunkon direkt az aktuális túra kedvéért nyitott topikban szervezkednek önállóan, és kisebb csoportokat alkotva látogatják meg a fenti találkozókat.

Kiállítások, bemutatók

A Trabant-Wartburg Klub a hazai márkaklubok között elsőként szerepelt a Hungexpo őszi autószalonján 1996-ban. Akkoriban még a Trabant és a Wartburg az utcakép része, és a nép két legolcsóbb járműve volt. A kiállított járművek mégis vonzották a látogatókat. A tuning-, pálya-, és raligépek környékét ellepték az érdeklődők. Később több márkaklub összefogva szervezte meg, hogy egy közös kiállítótéren tucatnyi egyesület mutathassa be büszkeségeit. Kiállítottuk többek között az akkori leggyorsabb utcai 601-est, az Abarth-motoros Trabit, Szép Zoli notórius Trabant-gyűjtő ikerkarburátoros pályagépét, rali- és egyéb változatokat.

Igényesen összeválogatott veteránautóinkkal kiállítóként vettünk részt az első két Oldtimer Expón, a Vasúttörténeti Parkban. A látogatók elismerően nyilatkoztak klubtagjaink szép Trabantjairól, a szintén kiállított Wartburgról, a sokaknak szinte ismeretlen P-70-ről, a szép, kormányváltós 125-ös Polski-Fiatról.

Jubileumi megemlékezések

Egyesületünk életének fontos évfordulóiról rendezvények, illetve jubileumi évek keretein belül emlékezünk meg. Az első ilyen évfordulón, az egyesület ötödik születésnapján, kedves klubtagjaink lepték meg egyesületünket saját készítésű szülinapi tortával. A tizedik születésnapunkon már az elfogyasztható, óriási, fényképes torta mellett egy 10 gyertyát tartó imitált fatortát helyeztünk el a földön, melyet kiválasztott wartburgos, és trabantos klubtagjaink autójuk padlógázon kiáramló kipufogógázaik segítségével fújtak el.

2007-ben pedig a Trabant 50. születésnapját ünnepeltük, egy teljes jubileumi év keretében. A születésnapi megemlékezés-sorozat egyik rendezvényén vendégül láttuk többek között Szabó György egykori autóversenyzőt, Bratincsák Gyuri bácsit, aki a Magyar Autóklub országúti segélyszolgálatának megalapítójaként Steyr-Puch 500 kombi, később Trabant kombi kisautókat állított forgalomba, majd Trabanttal is versenyzett. Meghívásunkra együtt ünnepeltek velünk a szintén ötvenedik születésnapjukat tartó Steryr-Puch 500-as, illetve a Danuvia motorkerékpárok rajongói. Szintén ezen a rendezvényen lepleztük le a világ második Trabant emlékművét, egy életnagyságú, Trabantot formázó "szobrot". A Fővárosi Autópiac támogatásával létrehozott mű, egy nagy emelvényre helyezett, épületszigeteléshez használt segédanyagokkal bevont Trabant volt, díszes emléktáblával az oldalán.

Szintén a Trabant 50. születésnapján, a jubileumi évben ért minket az a megtiszteltetés, hogy a Maróti Könyvkiadó minket kért fel arra, hogy Matthias Röcke a „Trabant Story” című, német nyelvű könyvének hazai adaptációjának elkészítésében közreműködjünk. A klub elnöke írhatta a könyv magyar nyelvű előszavát, Kőváry Barna „Trabant-borulóművész” és autóversenyző barátunk felkérésünkre elkészítette a hazai versenysportról, versenyzőkről szóló fejezetet. Fazakas Gergely klubtagunk biztosította a magyar nyelvű korabeli prospektusváltozatokat. A könyv 150 oldalon keresztül taglalja a Trabant történetét, a kezdetektől a prototípusokon át, a gyártás végéig. Számtalan korabeli prospektus és érdekes gyári fotó, a sportrovatban a német mellet híres magyar versenyzők sportfotói is színesítik a művet.

Érdekvédelem, lobbitevékenység

Az egyesület fennállásának elején már látható volt, hogy a tagság akkor még döntő többségét kitevő, kétütemű járműveivel szemben szigorító intézkedéseket fognak bevezetni. Az első években, amikor ez még gazdaságilag reális volt, a négyütemű motorok beépítését népszerűsítettük, szorgalmaztuk tagjaink körében. Népszerűek voltak a Trabantba építhető Fiat 903 köbcentiméteres motorok. Nyugodtabb tagjainknak ajánlottuk a Suzuki 550-es, Maruti 800-as és hasonló motorokat.

A Wartburgoknál-Barkasoknál sikeres volt az Opel 1.2 OHV-je, és a Renault motorjai. Azonkívül egyedileg még tucatnyi gyártó különféle motorjai kerültek beépítésre a kétütemű motorok helyébe. Ezek az átépítések azonban lassan olyan összegekbe kerültek, hogy nem jelenthettek többé alternatívát. Aztán kísérleteket folytattunk egy olyan katalizátortípussal, mely a kétüteműekbe szakemberek szerint is alkalmatlan monolitikus rendszerű berendezést válthatta volna ki. A gyártó ígéretei a sorozatgyártásra és a sorozatgyártásból kikerülő termékek garantált minőségére sajnos csak ígéretek maradtak, így a jobb sorsra érdemes berendezés számunkra fantomtermékként tűnt el történetünk (kékes füst-) ködében.

Egy számunkra a történelem előtti időben megjelent rendelet, a 6/1990 (IV. 12.) KöHéM-es gyakorlatilag Csipkerózsika-álomban, de mégis, mint Damoklész kardja lebegett a fejünk felett. Éltük életünket, mit sem törődve holmi régi paragrafusokkal. A minket érintő, és immár a belátható időn belül a húsunkba vágó 7/2002 (VI. 29.) GKM-BM-KvVM együttes rendelet megjelenése viszont azonnali cselekvésre szólított. (a rendelettel kapcsolatos beadványaink, illetve tanulmányunk honlapunkon a trabantklub.hu-n olvashatóak) 2006 májusában, levélben kértük a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Környezetvédelmi Főosztályának vezetőjét, hogy a rendelettel kapcsolatos kifogásainkat hivatalosan is előadhassuk.

A főosztályvezetőtől - aki a környezetvédelmi felülvizsgálati rendszer (zöldkártya) kompetens szakembere, és egyben jogalkotója - hamarosan megérkezett a meghívó, és egyszerre 3 minisztérium, a Környezetvédelmi-, a Belügy, a Gazdasági és Közlekedési minisztériumok, illetve a Közlekedési Főfelügyelet "4 dühös emberével" szemben találhatta magát a Klub elnöke. Először kellett civil kurázsinkat éles helyzetben használni. Visszaemlékezve a tárgyalás menetére, megállapítható hogy a velünk szemben álló felek, meghallgatva panaszainkat, érveléseinket, korrekt, egyenrangú tárgylópartnernek tekintve minket, bölcs és akceptálható kompromisszumok felvetése mellett, korrekt légkört teremtettek.

A szigorítások alóli felmentést helyezték kilátásba 2008. január elsejéig azoknak a tulajdonosoknak, akik a járműveket 2004 júniusa előtt birtokolták. Ez a közel két éves haladék elegendő időt biztosított nekünk arra, hogy egy lelkes és a témakörben járatos klubtagunk, Bárány András segítségével egy átfogó, és minden részletre kiterjedő beadványt szerkesszünk, melyet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Infrastruktúra Szakállamtitkárának nyújthattunk át.

 

A beadványunkat megvizsgálva, érveinket meggyőzőnek találva, salamoni döntést hoztak. A 13/2008. (VII. 14.) KHEM-IRM-KvVM együttes rendelet az eddigi, a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló 7/2002. (VI. 29.) GKM-BM-KvVM együttes rendeletet módosította, amennyiben a 7/2002-es rendelet 14. §-át egy (9) sorszámú bekezdéssel egészítette ki. Lényege röviden, hogy a 2004 júliusa előtt tulajdonjogot szerzett tulajdonosok 2020-ig a járműveiket a jelenlegi állapotukban használhatják. A szigorított szénhidrogén-határértéket csak azt követően kérik számon rajtuk. Ez az időpont elfogadható volt számunkra, hiszen 2020-ban a legutoljára gyártott kétütemű motorral szerelt Trabant, Wartburg vagy Barkas is elmúlik 30 éves. Azt követően a méltó, kifogástalan, eredeti állapotban megmaradt járművek muzeális minősítést szerezhetnek.

A minősítéssel rendelkező járművekre ugyanis nem kell rendszeres környezetvédelmi felülvizsgálatot végeztetni. Hogy miért nem? Ez érdekvédelmi tevékenységünk másik eredménye. A fent taglalt tárgyalás során indokaink között elhangzott az is, hogy pl. egy muzeális jellegű és minősített jármű, ha kétütemű motorral van felszerelve, akkor azokat csak műszaki jellemzőjük megváltoztatásával lehet a szigorított határértékeknek megfeleltetni. Ugyanakkor a nem kétütemű gépkocsiknál elegendő, ha a járművek a gyártáskor érvényes típusbizonyítványuknak megfelelő emissziós határértékeknek felelnek meg. Ez igazságtalan és ellentmondásos helyzetet teremtett számunkra.

A tárgyalófelekben ekkor fogalmazódott meg a kérdés, miért kell egyáltalán külön környezetvédelmi felülvizsgálatra rendelni eme járműveket, mikor elegendő az időszakos műszaki megvizsgálás során meggyőződni arról, hogy teljesítik-e a gyártáskor elvárt emissziós értékeket. Arra megállapításra jutottak, hogy a felvetésem jogos, de jogszabályt nem változtatnának, hanem csak újraértelmezik azt, hiszen a jogalkotó sem kívánta a speciális járművek kategóriájába tartozó muzeális jellegű járműveket környezetvédelmi vizsgálatnak szükségtelenül alávetni.

A muzeális járművekről szóló rendeletből világosan kiolvasható, hogy azoknak a gyártáskori paramétereket kell teljesíteniük, a szennyezőanyag-kibocsájtás tekintetében is! A Közlekedési Főfelügyelet jelenlévő képviselője, és a BM (Rendőrség) Főreferense biztosított arról, hogy a jövőben az újraértelmezett rendeletet fogják alkalmazni. Mind az időszakos műszaki felülvizsgálat, mind a közúti járműellenőrzések során, ha a tulajdonos a Muzeális Minősítő Bizottság által kiállított, érvényes igazolványt felmutatja, akkor nem szükséges rendelkeznie környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzését igazoló, érvényes zöldkártyával. (Azóta, ha egy OT- s rendszámú járművet látok, amelynek hátsó rendszámtábláján csak a felső vizsgamatrica látható, az alsó hiányzik, büszkeséggel tölt el, hogy ez a mi érdemünk. Még ha sokan nem is tudják, vagy vitatják, akkor is.)

Egyéb társadalmi szerepvállalás

Részvétel más szervezetek munkájában, Szövetségalapítás

Egyesületünk a Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség megalakulásakor fontosnak tartotta, hogy magasabb szinten is képviseltesse magát egy olyan szervezetben, ahol társadalmi szerepvállalását kiteljesítheti közös munka keretén belül. Fokozhatja, és hatásosabbá teheti érdekvédelmi tevékenységét, a tagszervezetekkel való kölcsönös információ-, és tapasztalatcsere útján céljai elérését megkönnyítheti.

Azonban a MaVAMSZ paternalista kötelékében, egy dinamikusan előretörő, a modern társadalmi elvárásoknak megfelelni kívánó, piaci környezetben is helytálló, erős civil kurázsi-tudattal rendelkező egyesület nehezebben érvényesülhetett.

Eljött tehát a pillanat, amikor úgy döntöttünk Szepes Gáborral, a Magyarországi Bogarasok Klubjának (MBK) elnökével, hogy magunk kezébe vesszük sorsunkat, és stratégiai szövetséget alakítunk. Először a két klub, tehát az MBK és a TWK részvételével alakult meg a Magyarországi Nosztalgia és Hobbijárműves Egyesületek és Márkaklubok Szövetsége. Az elején már közel 40 egyesület vezetője jelezte részvételét. A szövetség jelenleg a két alapító szervezet vezetőjének elfoglaltsága miatt alaphelyzetben várja, hogy pár éven belül kibontakozhasson, és az elején elhatározott irányban haladva, mindenki hasznára működhessen. Addig is a két vezető által életre hívott, és az MBK illetve a TWK szellemi tulajdonát képező, a szövetség egyik fontos adatbázisának tekinthető Magyar Nosztalgia és Hobbijármű Regiszteren (MNHJR) keresztül együttműködik több mint 60 egyesülettel.

Nemzetközi kapcsolatok

Egyesületünk szinte az összes európai trabantos-, wartburgos szervezettel - egyesületi szinten is - kapcsolatba került, legalább egy-egy levélváltás erejéig, vagy a találkozókon való részvétel során személyesen. Így ismerkedtünk meg angol, francia, benelux-államokbeli, és egyéb "ex-KGST" országok trabantos, wartburgos egyesületeivel. Ennek köszönhetően vett részt találkozónkon, illetve vendégeskedett a klub vezetőjénél többször a Trabantclub Schweiz egyik oszlopos tagja. (A hollandiai IFA Club egyik Wartburgosa is akkor járt a klub központjának számító Barackfa utcai garázsnál. Érdekes látvány volt a svájci rendszámú Trabi mellett a holland táblával szerelt Wartburg. A szomszédok, és az akkor arra sétáló járókelők a mai napig azt hiszik, hogy a klubvezető rendszámtábla-gyűjteményének darabjai kerültek csak viccből a két kocsira).

Több német klub is látogatást tett már találkozóinkon. Sokszor jártak itt, összekötve egy balatoni nyaralással a Trabant-klub Ulm (nyugat-)német tagjai. Meghívásunkra érkeztek Thüringiából Marco Brauerék, egyedülálló, szárnyasajtós Melkus Wartburg sportkocsijaikkal Balatonakaliba, a Holiday Kempingben tartott Családi Hétvégénkre.

Ennek a kempingnek a vezetője, Huszár Robi közbenjárására érkeztek egyik találkozónkra Csehországból, és Szlovákiából az ottani Tatra Klub tagjai gyönyörű autókkal. A nyári találkozóinkon több szlovák, cseh autós mellett rendszeres vendégeink Erdélyből a székelyudvarhelyi Trabant-klub Udvarhely, és a brassói Trabant-klub Brasov csapata. Utóbbiak látogatását klubszinten is viszonoztuk.

Immár tengerentúli (kanadai) tagunk is van. Montreali rokonunk, meglátogatva egyik találkozónkat, azonnal beleszeretett egy Trabantba. Már korábban megfertőződött, amikor egy Kanadába exportált, sötétkék Lada 1500 S boldog tulaja lett. A nemrég vásárolt Lada 1200 S kíséretében konténerbe pakolt Trabant 601-ese, megérkezvén Montrealba, jelenleg egy Ferrari szalon ékessége. Hogy lássanak valami különlegeset is az arra vetődő népek…

Egyesületünk nyitott további nemzetközi kapcsolatok, és barátságok kiépítésére, sőt, ha ereje engedi, kezdeményezi egy közép-kelet európai regionális együttműködés kialakítását hasonló nosztalgia, illetve hobbijárműves egyesületekkel.

Vállalkozási tevékenység

Csoportos vásárlási kedvezmények

Az egyesület megalakulásától fogva fontos elvárás volt a tagság részéről, hogy csoportos vásárlási kedvezményeket igyekezzen megszerezni számukra. Ennek igyekeztünk is eleget tenni, számtalan, szinte az összes ismert alkatrészt, kiegészítőket forgalmazó céggel kötöttünk megállapodásokat. Ezek a kezdeti biztató sikerek később jórészt érdektelenné váltak, hiszen manapság bármelyik kis- és/vagy nagykereskedelmi cégnél, bárki pillanatok alatt 10-20-30-40 %-os kedvezményeket érhet el, akár az utcáról beesve. Innentől annyi dolgunk maradt, hogy elsősorban az internetes honlapunk fórumain keresztül helyt adjunk a tagjaink tapasztalatainak a "hol, mit, mennyiért", illetve a hasonlóan fontos "mit, és hol ne" témakörben.

A legnagyobb, és klubunk életét legjobban megváltoztató sikert, egy mindenkit érintő csoportos vásárlási kedvezménnyel értük el. 2001-től még a MaVAMSZ égisze alatt kezdődött a veterán autók számára kínált kedvezményes gépjármű kötelező felelősségbiztosítási (KGFB) rendszer kialakulása.

A vezérelv az volt, hogy a veteránjárművek tulajdonosai az átlagosnál jobban óvják gépeiket, jóval kevesebbet vesznek részt a forgalomban, ezáltal kisebb a baleseti kockázatuk is. Ezért a biztosító hajlandó a normál A/0-ás tarifa 10%-nak megfelelő összegért kedvezményes díjat ajánlani. A másik feltétele a kedvezménynek, hogy a klubok bírálják el a járműveket, szedjék be évente a díjakat, kössenek szerződéseket a tulajdonossal, és a MAVAMSZ rendszerén keresztül juttassák el a biztosítóhoz az anyagokat. Nos, amíg pár tucat, maximum 30-40 járműtulajdonos klubtag ügyeit kellett intéznie a klubvezetőnek, addig ez még belefért a klub átlagos ügyvitelének körébe. A tagszervezetek általában max. 60-70 tag biztosítását intézték, de a lehetőséget egyre több tag vette igénybe és a két legnépesebb klub, a TWK és az MBK azon vette észre magát, hogy sok száz, később ezernyi szerződést kell a megkötéstől az éves díjbeszedésig levezényelnie.

Ekkora mennyiségű adat és pénz kezelése már alapszintű, hagyományos klubügyvitellel nem volt megoldható. A két klub vezetője a munkáját egyre szorosabban kezdte összehangolni, és párhuzamosan kiépíteni a szükséges infrastruktúrával rendelkező irodát.

A kedvezményes veteránjármű biztosítási-, és az ehhez szükséges bírálati rendszer közös kiépítése mellett szükség volt új utak, új lehetőségek felkutatására. A kezdeti együttműködés innentől fogva a két klub stratégiai, és üzleti partneri viszonyává bővült. Fontos, de szükségszerű lépés volt, hogy saját lábon állva, az addigi szövetségi korlátok közül kilépve, önálló arculattal létrehozzuk a már korábban említett Magyar Nosztalgia és Hobbijármű Regisztert (MNHJR), illetve hogy új partnert, és új konstrukciókat keressünk. Az Allianz Hungária Biztosító Zrt.-vel való szerződéskötéssel meg is valósult klubjaink vágya. Javaslatunkra a biztosító társaság kialakította a Veterán Flotta mellett a Hobbi Flottát, hogy a 25 évesnél fiatalabb, de regiszterünkbe felvételre méltó járművek tulajdonosai is élvezhessenek kedvezményeket.

Az idők során a TWK és az MBK által működtetett MNHJR rendszerünk az összes fontosabb, mintegy 60 autós-motoros egyesülettel kötött együttműködési szerződést, hogy a partner egyesületek tagjai is élvezhessék a kedvezményeket. A rendszerünk, amellett, hogy kiszolgálja a partner-egyesületek tagjait is, biztosítja vezetőségüknek, hogy csak a tényleges tagok vehessék azt igénybe. A csoport által elért kedvezményt ne vehesse igénybe az, aki a csoporthoz nem tartozik.

Minősítési rendszerünket elfogadta az összes olyan biztosítótársaság, mely veteránjárművekre is kínál GFB konstrukciót. Az összes érintett társasággal kapcsolatot tartunk fent, meghirdetett tarifáik alkalmazásánál elismerik minősítési rendszerünket. A jelenlegi legnagyobb partnerünk kizárólagosan klubjainkra bízta a kedvezményes flottájának ügyintézését, a szerződéskötéstől a szerződésgondozáson át, az évenkénti díjbeszedést, sőt még a biztosítottak éves díjfizetési igazolással, nemzetközi zöldkártyával való ellátását is.

Mindezek a tevékenységek szükségessé tették, hogy a klub telephelyén egy komplett klubirodát létesítsünk. Több alkalmazottat vegyünk fel a speciális tevékenység elvégzésére. 3 számítógépes terminált alakítottunk ki. A klubiroda évi közel 10 milliós költség mellett mintegy 50 millió forintos forgalmat bonyolít a tagság érdekében, és megelégedésére. Az ebből keletkező többletbevétel biztosítja a klubnak, hogy céljait elérje, hogy rendezvényei összes költségét fedezhesse, a területbérletektől, a rendezvénysátor-bérletig. Támogathasson más rendezvényeket, technikai felszereléseket vásárolhasson, karbantartsa, fejlessze azokat, stb. Anyagi segítséget nyújtson az MBK-val alapított szövetség számára, mely egyelőre kizárólag csak a két egyesület pénzügyi támogatásából tartja fenn magát.

Szolgáltatások veterán-, nosztalgia-, és hobbijárművekkel

Egyesületünk megrendelésre rendszeresen szállít külföldi turistákat városnézésre, kirándulásra, elegáns éttermekbe, feltűnő kocsikból álló, mókás retro-konvojban. A külföldi vendégek számára rendkívül nagy élmény hogy a keleti-blokk ikonjainak számító, a berlini falat áttörő, és ezáltal világhírűvé lett járművekben ülhetnek, akár egy fél órára is. Sokszor elegáns estélyi ruhás hölgyek versengenek egymással, hogy ki üljön a nyitott tetejű Trampban, melyet már a hotel előcsarnokából kinéztek maguknak. Egy-egy menetet megelőzve, neves hotelek előtt sorakozó járműveink nagy feltűnést keltenek, vendégeink már a beszálláskor emelkedett hangulatban elemzik az Ostblock-Deluxe érzést, és büszkén szállnak be a tényleg "keleti kényelmet" jelentő kocsikba.

Számos alkalommal veszünk részt csapatépítő rendezvényeken is autóinkkal. Itthoni vendégeink számára is nosztalgia, ha egy Trabantba, Wartburgba, vagy kelet-európai járműbe ülnek. A korábban említett félbevágott, és maga körül forgó Trabant Orr, és a fordított kormányműves Trabant az adrenalinszint emelésére vágyó résztvevőket szolgálja a rendezvényeken. Esküvőkön is szerepeltek nyitott Trabantjaink. Sokan nosztalgiából, volt, aki buliból, de akadt olyan pár, aki fricskából választotta élete jeles napjára a luxusnak nem, de feltűnőnek annál inkább nevezhető, virágokkal gazdagon díszített Trabant Tramp nyitott változatot esküvői kelléknek.

Az egyesület népszerűsítése, sajtószereplések

Mint az korábban említettük, már az első találkozónk alkalmával is jelen volt televíziós forgatócsoport. A Trabant és a Wartburg akkoriban a közlekedésben komoly tényezőnek számított, áttételesen egymillió embert szolgáltak ki e típusok. Friss dolog volt még a köztudatban, hogy nem állami kezdeményezésre létrejött egyesületek, igazi civilek mozgassanak meg csoportokat, vagy hassanak tömegekre. Akkoriban pár egyesületet leszámítva, autós klubalatt az emberek a Magyar Autóklubot értették. Érthető módon a sajtónak üde híranyagot jelentett, ha beszámolót készíthetett egy-egy rendezvényünkről.

Könnyen bekerülhetünk az idők során az összes televíziós szolgáltató valamely műsorába, szívesen írtak rólunk az újságok, szívesen láttak vendégül minket rádióállomásoknál, hogy népszerűsíthessük rendezvényeinket. Nemcsak úgynevezett hírekben, hanem mint társadalmi tényezőről is készültek rólunk írások. A szaksajtóban igyekeztünk már a megalakulást követően jelen lenni. Az akkor még jóval kevesebb autós magazin között az Autó-Motor jelentős súlyt képviselt. Gajdán Miklós, az AM akkori munkatársa, szívesen karolta fel ötletünket, hogy egy cikksorozat keretén belül bemutatkozhasson az összes jelentős autós-motoros egyesület.

Nem titkolt szándék volt, hogy ennek keretén belül mi is bemutatkozhassunk, illetve kezdeményezőként jó kapcsolatot alakíthassunk ki a klubvezető kollégákkal. A korábban említett érdekvédelmi, rendeletmódosítási sikereink során napokon keresztül a média középpontjában állt egyesületünk. Reggeli hírműsorokban, sokszor élő adásban kellett válaszolni a sokszor baráti hangnemben feltett kérdésekre, - sikerrel harcoltak a jogaikért a kétütemű járműtulajdonosok! -, sokszor kevésbé baráti hangulatú szembesítések során, mikor a "na, meddig fognak még az orrunk alá büdösíteni?" alaphangulatban tették fel a kérdéseket.

Az egyéb riportok során ügyeltünk arra, hogy ne készülhessen rólunk olyan összeállítás, melyből azt vonhatja le a minket nem ismerő néző, hogy mások kárára szórakozó, füstölő, zajongó őrültek gyülekezete vagyunk. (még ha ilyen résztvevői sajnos voltak is régebben rendezvényeinknek)

Egy régi, talán a Kőbánya-Kispesten tartott tavaszi találkozónkat meglátogatta Fábry Sándor, és az ott készített képekből remek összeállítást meg is jelentette Dizájn Centerében. Később erre emlékezve gondolta, hogy a Trabant 50. születésnapjának alkalmából meghív minket a Fábry Show-ba. Igyekeztünk szép és különlegesnek számító kocsikból válogatni, de azért azt nem hagyhattuk ki, hogy az Orral is megpörgessük Fábryt. Sok-sok szereplésünk között ez volt talán a legnagyobb nézettségnek örvendő műsor rólunk.

Segítők, önkéntesek

Az egyesület munkájához elengedhetetlenül szükséges hogy megfelelő számú önkéntese legyen. A klubvezető feladata a háttér megteremtése mellett a segítők feladatainak koordinálása. Klubunknál a kezdetektől fogva a klubelnök végzett számos olyan feladatot, mely inkább a tagok közül kikerülő segítők feladata. Alkalmi jelleggel szívesen segítenek tagok a klub rendezvényein, de tartós közreműködést és tisztséget vállaló, alkalmasint a klubvezető feladatait is átvállalni képes, felelős tag felbukkanása még várat magára. Azokon a helyeken, ahol ez megoldható, érdemes fizetett, alkalmi munkaerőt alkalmazni. Azonban egy társadalmi szervezet, egy klub attól az, ami hogy tagjai a közös célok elérése érdekében, közösen, és önzetlenül tevékenykednek. A csapatszellemnek már a közös cél kitűzésének pillanatában "készen kell állnia".

Összefoglalva az Egyesület az elmúlt 15 évben teljesítette a kitűzött céljait. Az első években lefektetett célkitűzések teljesítését követően külső tényezők által kitűzött akadályok (korlátozó rendeletek) leküzdése is feladata volt. Olyan elvárásoknak is igyekezett megfelelni, amelyeket szabadidős programokat, kulturális rendezvényeket szervező kizárólag üzleti jelleggel működő cégektől várnak el. Elismert szereplője lett a hazai veterános életnek, és tagjain felül képes hatást gyakorolni hasonló társadalmi szervezetekre is. Teljesítményének egyenletes, az eddig elért szinten tartása komoly és felelősségteljes feladat, olyannyira hogy az eddig megszerzett tapasztalat, rutin felhasználása sem csökkenti már e munka nehézségi fokát.

Muczán Gábor