Zavartalanul tekerik vissza a kilométerórákat

Zavarba ejtő statisztikát közölt a Használtautó.hu a kilóméteróra-tekerésről. Bő egy évvel vagyunk azután, hogy életbe lépett a Büntető törvénykönyv egy rendelkezése, mely szerint szabadságvesztéssel büntethető az óra manipulációja, de eddig senkit sem ítéltek el ezért. A közlemény beszédes diagramjai szerint a törvény előtt és után konstans követik egymást a számok – szóval vagy eddig sem tekergették az órákat, vagy senkit sem riaszt el ettől egy passzus. Azt is furcsa látni, hogy mintha három éves kor után alig használnák az autóinkat. Mindez persze nem a teljes magyar autópark, és még csak nem is a teljes használtpiac tükre. Csupán a magyar használtautó-piac tekintélyes részét lefedő hirdetési portál egy merítése. 

Sajtóközlemény

Zavartalanul tekerik vissza a kilométerórákat
Hiába fenyeget egy éve börtönnel a Büntető törvénykönyv

Budapest, 2014. szeptember 4.
Tavaly júliusban lépett életbe a Büntető törvénykönyv azon rendelkezése, amely egy évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti az autók kilométerórájának visszatekerését. Az eltelt több mint egy évben azonban – bizonyíték híján – egyetlen alkalommal sem ítéltek el senkit e jogszabályi szakasz alapján. Nem meglepő tehát, hogy a Használtautó.hu internetes szakportál adatai szerint ez a káros gyakorlat továbbra is virágzik, visszaszorítására ugyanakkor leginkább az óraállások jelenleginél gyakoribb regisztrálása jelenthet hatékony eszközt.

A kilométeróra visszatekerésének célja, hogy a mutatott kilométer egy, a vásárlók által kitüntetett lélektani határ alá kerüljön, így téve vonzóbbá a kínált járművet. Ilyen határ a 100 ezer, illetve idősebb autóknál a 150 és a 200 ezer kilométeres szint: aki tudja, ez alatt igyekszik hirdetni autóját. Bár az eloszlásnak statisztikailag egyenletesnek kellene mutatkoznia, a 95-99 ezer kilométeres intervallumban például több mint 20 százalékkal hirdetnek több autót, mint az előtte vagy az utána következő sávban.

Még árulkodóbb az egyes évjáratokhoz tartozó átlagos futásteljesítmények mértéke. Az eladásra kínált hároméves járművek átlagosan 100 ezer kilométert futottak. Ezt követően azonban jelentősen csökken a bevallott éves menettáv: a 150 ezres átlagot 8 éves korban érik el, a 200 ezres átlagot pedig csak a 16. (!) évben lépik át.

„Elgondolkodtató, hogy tavaly augusztusban szinte hajszálra ugyanazokat az értékeket láttuk, mint idén – mutat rá Fodor László, a Használtautó.hu marketingvezetője. – Ha az ügyeskedők tartanának a törvény szigorától, akkor az idei futásteljesítményeknek már magasabbnak, a reálishoz közelebb esőnek kellene lenniük a három év feletti kínálatban.”

 

A kilométeróra-tekerés veszélyei

A meghamisított futásértékek miatt a vevők a reális árnál magasabb összeget fizetnek ki. Emellett az elmaradó, kilométerhez kötött átvizsgálások, karbantartások, alkatrészcserék miatt veszélynek teszik ki magukat, miközben az öregebb autók rövidesen magas szervizköltségekkel is terhelik új tulajdonosaikat. Mivel az eladót semmilyen jogszabály nem kötelezi az autó előéletének tisztázására, a vevőnek kell résen lenni: elsősorban azzal, hogy leszámol azzal az illúzióval, hogy olcsón hozzájuthat egy keveset futott autóhoz.

 

A leghatékonyabb eszköz a gyakoribb adatrögzítés lehet

„A Btk-ban szereplő rendelkezést gyakorlatilag csak akkor lehet alkalmazni, ha tettenérés történik, erre azonban tudomásunk szerint az egész országban eddig nem volt precedens – hangsúlyozza a Használtautó.hu szakembere. – Egy kvázi üres jogszabályi előírásnak pedig nincsen igazi visszatartó ereje.”

Az autók aktuális kilométerállását 2012 januárjától minden tulajdonváltás vagy műszaki vizsga során regisztrálják a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) adatbázisában. Mivel műszaki vizsgán az autók túlnyomó többsége kétévenként esik át, a járművek többségéről jelenleg csupán egyetlen nyilvántartott adat áll rendelkezésre. Ezt pedig hiába kéri le a vevő, ha nem áll rendelkezésre olyan korábbi érték, amihez viszonyítani is lehet. Ráadásul, ha egy járművet átlag felett használnak, bőven megérheti akár kétévente visszatekerni az óraállást – ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy az új érték a korábban regisztrált felett legyen.

A valódi hosszú távú megoldás tehát a gyakoribb adatrögzítés lehet. Ez az autó tulajdonosának nem jelentene pótlólagos terhet, hiszen arra – a Belgiumban és Hollandiában bevált gyakorlat alapján – elsősorban a szervizlátogatások alkalmával, automatikusan kerülne sor. Emellett megfontolandó az adatok rögzítése akár közúti ellenőrzések során is. Ennek bevezetésére azonban egyelőre kevés konkrét szándék körvonalazódik szabályozói oldalról. Némi reményre ad okot, hogy autószakmai érdekképviseletek közlése szerint hamarosan megkezdődhet egy, az állam által működtetett komplex járműtörténeti adatbázis kiépítése, melynek ideális esetben része lehet a gyakoribb adatrögzítés. Addig a fő védekezés az átveréssel szemben az egészséges gyanakvás és a – rutinos autószerelő kíséretében végrehajtott – megfontolt autóválasztás marad.