– Håkan, mit is csináltok ti a fejlesztési tesztkocsikkal?
– Bezúzzuk. Mert? Min töritek már megint a fejeteket ott a sajtóosztályon kedves Rebecca?
– Mi lenne, ha csinálnánk egy olyan tesztet, hogy 30 méterről ledobáljuk az autókat, hogy demonstráljuk, milyen biztonságosak? Autónk van, bérlünk egy darut, aztán jól kiküldjük egy sajtóközleményben, meg kirakjuk juttyúbéra...
– Kedves Rebecca, átmailezem a mérési jegyzőkönyveket, és kiküldhetitek, milyen kicsi mellkasi lassulást mértünk az XC90-nél...az nem jó? Dobálhatom én egy kilométerről is a kocsikat, ha ennyire sztochasztikus a végeredmény. Vagy ahogy a dakota közmondás mondja: ahogy esik, úgy puffan. Az nem mérés.
– De Håkan, tudod jól, hogy a sajtóosztály nem adhat ki pucsitós szelfiket, mi más látványosat tudnánk csinálni? Mondjuk volt régen, hogy 7-es Volvókat tornyoztunk egymásra, na az is baromság volt, mégis bejárta a világsajtót.
– Rebecca, azért nem vetném el a pucsítós szelfiket, és az olcsó is.
– Pénz az lenne rá...
– Na jó, úgyis rinyálnak mindig a tűzoltók, hogy alig bírják szétvágni a kocsikat, amióta ilyen sok ultra nagy szakítószilárdságú acélt használunk bennük. Legyen nekik gyereknap, hozd a forgatócsoportot és meg hívom a darusokat!
– Mindig is imádtalak, Håkan!
– Jössz egy pucsítós szelfivel, Rebecca!
Komolyra fordítva a szót, biztosan nem így zajlott a beszélgetés, és bár hírértéke nem sok van, mégis elképesztően jó látvány, heroikus zenével körítve, ahogy a Volvók gyűrődnek. A sajtóközlemény mögé pedig betettem a B-rollokat, aminek a legvégén van egy belső kamerás kép is. Csak bátraknak!
2020. november 13. | ID: 274379
Soha nem végzett még extrémebb töréstesztet a Volvo Cars – és talán fontosabbat sem. Az autókba ragadt emberek kiszabadításával foglalkozó szakemberek gyakran a Volvo Cars biztonsági központjában összetört autók segítségével tökéletesítik tudásukat.
Annak érdekében, hogy a mentőszolgálatok minden lehetséges baleseti helyzetre felkészülhessenek, és hogy a legszélsőségesebb ütközések során fellépő erőhatásokat is szimulálhassák, a Volvo Cars a közelmúltban az átlagos törésteszteknél nagyságrendekkel szigorúbb, extrém lépéshez folyamodott. A példátlan vizsgálat során több új Volvo gépkocsit is 30 méteres magasságból ejtettek le, méghozzá újra és újra.
Ezzel a módszerrel sikerült olyan mértékű roncsolódást elérni, amely csak a legsúlyosabb balesetekben – rendkívül nagy sebességű, egyetlen autót érintő ütközésekben, személygépkocsi és teherjármű nagy sebességű karamboljában, vagy oldalról érkező, nagy erejű becsapódásban – fordul elő.
Ilyen helyzetekben a gépkocsi utasai minden bizonnyal kritikus állapotban vannak. A mentőcsapatok legfontosabb feladata tehát, hogy minél gyorsabban kiszabadítsák és kórházba juttassák őket. Ilyenkor kerülnek elő a hidraulikus mentőeszközök. A szakemberek szerint a baleset bekövetkeztét követő egy órán belül kórházba kell juttatni a pácienst – ezt ők úgy nevezik, az „arany óra.”
„Évek óta szorosan együttműködünk a svéd mentőszolgálattal.” – mondta Håkan Gustafson, a Volvo Cars közlekedési baleseteket kutató csapatának vizsgálatvezetője. „Végtére is közös a célunk: hogy közútjaink mindenki számára biztonságosabbak legyenek. Bízunk benne, hogy senkinek sem kell átélnie extrém súlyosságú balesetet, de sajnos nem lehet minden balesetet elkerülni. Létfontosságú tehát, hogy léteznek olyan életmentő protokollok, amelyeket a legsúlyosabb balesetek után lehet alkalmazni."
Az ütközések, valamint az azokat követő kiszabadítások során szerzett tapasztalatokat egy kiterjedt kutatási jelentésben összesítik. A jelentést ingyenesen hozzáférhetővé teszik máshol dolgozó mentőszakemberek számára, így ők is hasznosíthatják az információkat, és továbbfejleszthetik életmentő adottságaikat.
A mentéssel foglalkozó szakemberek rendszerint roncstelepekről származó járműveken gyakorolnak. Ezek a járművek azonban gyakran akár húsz évesek is lehetnek. Márpedig a modern autók és a 15-20 éve gyártott járművek között hatalmasak az eltérések az acél szilárdsága, a biztonsági utascella kialakítása, valamint a jármű egészének ellenállóképessége terén. Az új Volvók gyártásánál ezzel szemben a piacon előforduló legszilárdabb acélokat használjuk.
Már csak ezért is létfontosságú, hogy a mentési szakemberek folyamatosan fejlesszék az újabb autókkal kapcsolatos ismereteiket, és ezek fényében aktualizálják az eljárásokat és módszereket, új kiszabadítási technikákat dolgozva ki. Más szóval, ezek a képzési programok a különbséget jelenthetik élet és halál között. A Volvo Cars ezért a mentőszolgálatok kérésére úgy döntött, hogy magasabbra teszi a mércét.
„Normális esetben csak a laboratóriumban törjük össze autóinkat. Most azonban első ízben egy daruról ejtettük le őket.” – mondta Håkan Gustafson. „Tudtuk, hogy a tesztek végén szélsőséges mértékű deformációkkal fogunk találkozni. Pont ez volt a lényeg: valódi kihívás elé szerettük volna állítani a mentőcsapatot.”
Összesen tíz darab, különböző típusú Volvót ejtettek le a daruról, méghozzá több ízben. Az autók ejtését megelőzően a Volvo Cars biztonságért felelő mérnökei pontosan kiszámolták, az autókat milyen mértékű nyomásnak és erőhatásnak kell kitenni ahhoz, hogy elérjék a kívánt mértékű sérülést.
