Csikós Zsolt

Ha olcsón, közel, jót akarsz

Ha zavar, hogy kéne egy szép kormány a BMW 02-esedhez, de évek óta csak ugyanazt a repedt hátsólámpaburát találod újra meg újra a magyar börzéken, lépj egy országgal odébb. Tullban az a jó, hogy Ausztriában van, ráadásul Bécs mellett, ezért nem kell sokat utazni oda. Az árak sem csípik úgy a szemedet, mint egy hasonló német, holland vagy olasz rendezvényen, dupla buli.

A motor 9,5 literes, az árát ne kérdezd

Régen olyan messze lehetett felfelé menni luxusban, a Rolls-Royce-on is túlra. Ott volt a Bugatti, a Delahaye, a Studebaker meg a Hispano-Suiza. Na, ja. Hát kérem, egy ilyen is lesz Füreden.

Alfa-zsebrakéta egyedi ízzel

Ilyen autót se lát a veterános mindennap – külföldön. Merthogy itthon lényegében soha, nem is tudom, hogy járt-e valaha korábban Alfa Junior Zagato Magyarországon. Füreden ott lesz.

Száz tonna vas és teteje sincs

Oké, nyilván nem száz, csak mondjuk három, lehet, hogy csak kettő, de akkor is borzalmasan nagy, felesleges – és fenséges. Egy óriás-Lincoln a sirályszárnyak előtti időből.

Steyr-Puch – a nagy levegővétel

Mit mondsz? Hogy nem halad? Nem írok róla? Miért, szerinted hogy kellene állnia? Hiszen csak tizenhat éve, hogy megvettem.

Keresett valaki itt Citroen CX-et?

Van egy halom, 500-8500 euróig. Némelyiken kicsit sok a galambszar, van, amelyik horpadt, de a többségük elég izgalmas. Műanyagosok, krómosok, Turbo Dék és GTI-k.

Mercedes-Benz. Az eredeti

Valahol itt kezdődött a cég legendás új korszaka, az, ami kisebb kitérőkkel nagyjából ma is tart. Ez igazából az első Mercedes-Benz. Az első klasszikusan számozott Mercedes. Az első valóban sorozatgyártott modell. Sorolhatnánk. 92 éves, de ma is teljesen használható, forgalomban van, világot jár. Bárki majd jól megnézheti magának Balatonfüreden, a Tagore sétányon, május 4–6. között.

Lapátolom a ganét

Szép-szép ez a kert, nyílnak benne a nárciszok, fürtökben piroslik a paradicsom, csicseregnek a madarak, de hogy itt mennyi a gyom… Elképesztő. Ezt teszem, folyamatosan. Irtom.

Az egyetlen szoci csodaautó

Felejtsék el a Csajkát, a Volgát, a ZISZ-t, a Zsigulit, a Nagypókot – nyugati lábról levetett cipő volt mind, jól-rosszul megvalósítva, puha, szockó pénzből, laza, szockó gyári munkafegyelemmel összerakva. Ha létezett jó minőségű, kivételes technikájú autó a KGST-blokkban, nem a fentiek között kell keresni. Mert a Tatra 603 volt az.

Szentbe flexet mártani

Szétvágni azt a jó kis veteránkorú, kupé Mercit – van ennek a szörnyeteg tulajnak szíve? Van neki lelke? Hogy merte ezt megtenni egy ilyen csodával? Ácsi, ácsi! Ha kimászunk előítéleteink ragadós iszapgödréből, még azt is mondhatjuk, van. Szíve is, lelke is. Mármint a tulajnak.

Nálam!

Kati nem tudta, milyen gátat rombol le, amikor gyanútlanul azt mondta nekem, a konzumidióta junkie-nak, zsebében a Pontonból megmaradt eurókkal – „élj!” Nos, éltem. És nagyon is élek még mindig. Talán intenzívebben, mint valaha.

Pontonvég

Ha nyolc évvel ezelőtt olvasom, amit itt írok, felvágom az ereimet. Ha néggyel ezelőtt – hát, nem is tudom mire vélni a hírt. Most itt van a helye: táncot jártam a dög hűlt helyén, igen, a garázsban.