Automata váltó

Kedves Autódoktor!

Mivel manapság már nem megy luxusszámba az automataváltós gépkocsi, hasonló indíttatásból mint a március 7-i banki autós történet szereplője, mi is vásároltunk egy pont ugyan olyan típusú és felszereltségű, szintén visszavett autót. Továbbá egy januári tanácsában írta, hogy több mint 195 ekm után nem volt még problémája az automata váltóval.

Szeretném megkérdezni mindenféle tapasztalat hiányában, hogy hogyan célszerű, praktikus, és egyáltalán szabad üzemeltetni az automata váltót? Érdemes-e, szabad-e pl. piros lámpánál N vagy P állásba kapcsolni a váltót az üzemanyagfogyasztás csökkentése érdekében? Szabad-e a motrofékhatás növelésére 3-as majd 2-es állásba visszakapcsolgatni lassításkor? Érdemes-e előzés/gyorsítás megkezdése előtt sebességtől függően 2-es vagy 3-as állásba váltani -egyúttal megelőzendő, hogy a váltó maga kapcsoljon vissza "kis gondolkodás után" a hirtelen gázadásra- és az így felpörgetett motorral megkezdeni az előzést (majd előzés közben visszaváltani D állásba)? Szabad-e adott esetben hintáztatni az autót a D és N (esetleg R) állások közötti gyors kapcsolgatásokkal? Szabad-e kevésbé kímélni hidegindításkor az automataváltós gépkocsit mint a kézi váltóst, hiszen nincs közvetlen kapcsolat a hajtott kerekek és a motor között, tehát kevésbé érzékeny a terhelésre a motor? Vagy épp ellenkezőleg, a hideg, kemény váltóolaj jobban igénybeveszi a váltót, ezért célszerű esetleg D állásbán x ideig melegíteni a váltót, egyúttal -nem nagy terhelésnek kitéve- a motort is? Amennyiben megtisztelő gyakorlati tanácsait nem is, de szakirodalmi hivatkozásokat megoszt velem, lekötelez.

Köszönöm:

Zsolt

Kedves Zsolt!

Kicsit furcsa nekem, hogy ha valaki automatát választ miért akar váltogatni vele, hiszen arra van a hagyományos váltó. Általában az adott autó kezelési könyve leír minden fontosat az automata váltó kezeléséről, ezt érdemes betartani, összefoglalva a következőket mondhatom el:
Amikor fokozatot választunk, a motor alapjáraton járjon és a féken legyen a lábunk. Várjuk meg amíg a fokozat bekapcsolódik, kis rántás érezhető, csak ezután induljunk, ez a legfontosabb. Az is fontos, hogy megállásnál, ha az 1-3 perc mindössze (pl. egy lámpa vagy akár sorompó) ne vegyük ki az előremeneti fokozatból (D), mert ezzel feleslegesen működtetjük a kuplungokat, ha kis fordulaton jár a motor és nyomjuk a féket D fokozatban akkor a folyadékra ható nyírás gyakorlatilag minimális, nem jelent gondot. Menetközben kapcsolgathatunk a fokozatválasztóval, ez igazán nem káros, de hacsak nem vontatunk, vagy nem akarjuk a növelt motorféket használni, szinte teljesen felesleges. A kézi, zárolt fokozatokba kapcsolás nem gyorsabb, mintha az elektronika vagy a hidraulika-nyomás teszi ezt meg, mi is csak egy szelepet kapcsolunk. Kapcsolgatni, előre-hátra hintáztatni az autót nem javasolt, a kuplung összekapcsolások nem tesznek jót, a bekapcsolásnál nagyobbat kopik, és ezáltal romlik, mintha fokozatban hagynánk.

Hidegen az automata váltó is igényel némi óvatosságot, noha a korszerű váltók munkafolyadékai (azért nem írok olajat, mert néhány szintetikus folyadéknak alig van köze a szó hagyományos értelmében vett olajhoz) alig változtatják viszkozitásukat a hőmérséklet függvényében. Ennek ellenére kell, hogy az üzemi hőfok beálljon, inkább csak ezután nyomjuk a gázt padlóig.

Én a magam részéről a hétköznapi autókban nagyon automata párti vagyok (persze egy sportkocsi más téma...) és a mai, elektronikusan vezérelt automaták, áthidaló kuplungokkal szinte nem jelentenek kompromisszumot a fogyasztás és a gyorsulás terén sem.

Üdvözlettel:

Autódoktor