Honnan tudhatom, mi van a motorban?

Tisztelt Cím!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a mai "modern" belső égésű motoroknál, miből derül ki, hogy a kokszosodás megelőzése érdekében már részlegesen használnak szívócső befecskendezést is, nem csak alapvetően direkt befecskendezést. Szinte egyik prospektusban sem találok erre utaló információt.

Ha tegyük fel nem szeretném 70 ezer km-ként dióhéj tisztításnak alávetni a motort. Amennyiben van ilyen technikai részlet, ez miért nem marketing előny? Vagy miért kell elrejteni (csak szemrevételezéssel állapítható meg, ha hozzáférhető egyáltalán a szívócső befecskendező, és még a puszta jelenléte sem garancia, mert az üzemmódja rejtély). Pl.: Volkswagen 2.0 TSI, TFSI, vagy az 1.5T GDI Kia, Hyundai stb. Vagy a koksztól majd átég a rendszer, és lehet venni másikat... Van még korrekt autógyártó?

Tisztelettel: Lajos

Kedves Lajos!

Nem lennék egy autógyártó helyében sem, a "régmúlt" romantikus autógyártása már csak a múzeumokban (továbbá például a Parkoló Parádékon) tekinthető meg. Hogy ez a túlerőltetett technológiai hajsza hova fog kifutni, senki sem tudja. Rengeteg konstrukciós hiba van, ami a jármű tervezésekor nem derül ki, csak néhány év múlva jelentkezik - lásd kokszosodó szelepek/dugattyúk, átugró láncok, szánalmas nedves vezérműszíjak, túlkomplikált/gazdaságtalanul javítható eszközök, elrohadó bölcsők, beragadó EGR szelepek, tönkremenő ABS kockák stb...

De valahol a természet evolúciója is hasonlóan működik: az UV-zöld makákó elég hamar prédává válik, inkább a barna színű egyedek szaporodtak, sokasodtak. Ezért lesz húsz év múlva is működő nyolcszelepes, szívó-benzines Opel az utakon, viszont 1.0 Ecoboost nem biztos. Ez utóbbiban esetleg előfordulnak majd zöld makákók.

Az alvázszámból minden kiderül, melyik erőforrás van a géptető alatt. Ha autóvásárlás előtt áll, feltétlenül nézzen utána a vágyott tárgy jellemzőinek, ezt manapság néhány kattintással megteheti a márkaklubok virtuális felületein, az autós találkozók kötetlen beszélgetései folyamán, vagy érdeklődjön az autóját karbantartó szervizben, ahol szintén sok tapasztalat gyűlik a műszaki problémákról. Így megszerezhető az információ az aktuális motorkódról, verzióról, megoldásról, ami az adott típushoz tartozik. Nem hiszem, hogy hetvenezer kilométerenként kritikus helyzet alakulna ki egy átlagos használatú, direktspricces motorban, sokkal inkább 200 ezer kilométer után várható hasonló probléma. Akkor pedig igazán belefér egy kétszázezres karbantartási tétel szerintem, ami több is lesz, hiszen akkor már várható a generátor, indítómotor, benzinszivattyú első elkopása is, valamint az általános vezérlés-karbantartások is erre az időszakra esnek általában.

Napi szinten nyúzok egy 1.4 TSi-t, a rettegett, csattogóslepke-láncú sorozatból. Eddig 260 000 km van benne, bontatlan szívósorral. Eddig nincs nyoma koksszal kapcsolatos gondoknak. Ha lesz, úgyis jelzem majd.

Az éves, rendszeres karbantartás alkalmai ezért is fontosak, mert ekkor például a dugattyútetők megfigyelhetőek, a célműszeres vizsgálat során az esetleges égéskimaradások leleplezhetőek, az autós beszámolhat a felhasználási tapasztalatairól, így a szakavatott szakember össze tudja rakni a képet, ha motor mechanikai kockázat áll fenn - hasonlóan egy meszes érhálózat/vérnyomás problémák/szédüléses gondok esetén a háziorvosnál.

A mai felhasználó már egyre inkább tojik a műszaki tartalomra, felhasználni-elhasználni akar és lustálkodva utazni a szomszéd szobáig is (sajnos erre neveli a piac, a bolygó védelme hiú ábránd csupán, egy jól csengő marketing maszlag) A prospektusokban (létezik még olyan?) már ezer éve hangulatokat kap az érdeklődő: mosolygós családok, fiatal párok pózolnak a naplementében vagy a tengerparton, siker-fény-csillogás, fókuszban a termékkel. A "vigyázz a cuccaidra és sokáig használhatod majd őket" mottó már egy cégéren sem szerepel. Azaz majd kiderül. Én drukkolok az autóknak, autós majomként tehetnék-e egyebet? Fel a fejjel, vannak még jó autók, csak keresni kell őket.

Remélem segíthettem, Gulyás Márk - www.deltamark.hu