Ne adjuk ki adatainkat a károkozónak

Tisztelt Autójogász!

Eszembe jutott egy téma, aminek talán egy blog-ot, vagy akár egy egész cikket lenne érdemes szentelni. Nagyon sok adatvédelmi korlátozásról hallunk mostanában, amiknek egy részével egyetértek, egy részével pedig nem. Viszont van egy számomra, és az autóstársadalom számára egy meglehetősen érdekes kérdés ezzel kapcsolatban. A minap hallottam ebéd közben egy beszélgetést a szomszéd asztalnál, ahol is elmondta egy idősebb úriember, hogy egy nagy fekete autóval (a presztismárkáknak tartott márka egyikével) belémentek hátulról. Teljesen egyértelmű volt, hogy a hátulról érkező volt a vétkes. A nagy fekete autóból kiszállt egy nagy ember, aki azt mondta a vétlen félnek, hogy vannak kapcsolatai, ahhoz, hogy ha esetleg kárbejelentőt akarna kitöltetni vele az esetről, akkor megtalálják és .... Persze az idős ember nem mert semmit csinálni, így elhajtott a törött autójával, amit saját pénzén kellett megcsináltatnia. Miért kell a baleseti bejelentőre a személyes adatokat ráírni, amikor elég lenne az autók adatai, és a kötvényszám, amik alapján egyértelműen azonosítani lehet a gépjárműveket, valamint a szerződő feleket? Miért kell, hogy kiadja az ember ilyenkor a lakcímét, és személyes okmányainak a számát? Hiszen ezzel elkerülhetőek lennének a hasonló "cserbenhagyásos" esetek, mert azért annak kevés esélye van, hogy valakinek olyan kapcsolatai legyenek, hogy az autó adatai, vagy a szerződésszám alapján megtudják, hogy az illető hol lakik, és jól elagyabugyálják, vagy akármit csináljanak vele. Ezeknek az esteknek is a nagy része csak pókerarc, de az ember nem tudja, hogy a másik tényleg csak blöfföl-e, vagy valóban képes ilyesmire. Hát ez jutott eszembe. Ha már annyira az adatvédelem a cél, akkor ez így szerintem nincsen jól.

Üdvözlettel:

Árpi

Tisztelt Árpi!

Egyetértve és figyelemfelhívásként közzétesszük a levelét. Valóban szükséges lenne egy megnyugtatóbb szabályozásra, hiszen a biztosítóknak tényleg nem jelenthet gondot a beazonosításunk egy balesetet követően sem. A másik elérendő cél pedig az volna, hogy ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, bármennyire nehéz is ez egy ilyen szituációban. Ha ezek a fenyegetős típusok mindig megússzák rendőrségi eljárás nélkül, még erőszakosabbá és gátlástalanabbá válnak.

Tisztelettel:

Dr. Koszoru István