Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.
Tisztelt ,,Nepperűző''
Első autó vásárlása előtt állok, több oldalról körbejártam a témát, de szükségem lenne külső megerősítésre is a döntésben. Az autót mindennapi használatra venném, kiszemeltjeim között szerepel egy 1986 os 1,6TD 80-as Audi, és egy VW Passat 1991-es 1,9TD. A négykarikásról a Népítéletben csupa jót írtak, aki rossz minősítést adott, az is csak azért, mert nem megfelelően karbantartott, leharcolt járművet vett. Fogyasztása alacsony, megbízható, utána néztem alkatrészáraknak. Jóformán 15e Ft-nál drágábbat nem is nagyon találtam.
Természetesen én vigyázni szeretnék első autómra, mint a szemem fényére, ezért is fontos, hogy eleve jó állapotú legyen. Személy szerint az Audi felé hajlok, mert olcsóbb is, a Passathoz pedig az alkatrészek ára is borsosabb. (Természetesen döntés előtt személyesen is megnézném az autót, de nem tudom, ilyen korú autónál milyen elvárásai lehetnek az embernek.)
Természetesen nyitott vagyok más ötletekre is, ezen árkategóriában, de magasságom miatt csak ilyen méretű autókban gondolkozhatok.
Várom mihamarabbi válaszát!
Kedves Olvasó!
Egyből nagy sikerű neppersorozatunk második epizódja ugrott be az elvárások kapcsán. Egy huszonéves, háromszázezerért kínált autótól ne várjon sokat. Induljon, menjen, álljon meg, és ne kelljen rá rákölteni még egyszer a vételárát azonnal, csak egy-két év alatt. Legfeljebb kellemesen csalódik.
Igaz, a helyzet az utóbbi hónapokban sokat változott, a vásárlók előnyére. Míg az elmúlt három év az újautó-piac összeomlásáról szólt, idén már a használtakat sem viszik nagyon. Sokan szabadulnának a párszázezret érő járműveiktől is, mert nem tudják már fenntartani – az utóbbi hetekben szédületesen jó autók tűntek fel igen nyomott áron. Ettől függetlenül a háromszázezer forint még mindig a legalja annak a sávnak, amennyiért nem hozzáértő, nem önállóan szerelő, autót használati tárgynak tekintő honpolgárnak érdemes autót vennie.
Mielőtt rátérnék a két konkrét típusra, el kell sütnöm kedvenc bölcsességemet, hogy kevés pénzből minél egyszerűbb autót érdemes választani. Ugyanannyiért egész egyszerűen jobb állapotot kap, ha beéri kevesebbel. Bónuszként általában kevesebb baja is lesz a kevésbé bonyolult gépnek, és olcsóbb is javíttatni. Emellett az irányelv mellett a huszonéves autókra fokozottan igaz, hogy nem lehet általános érvényű szabályokat felállítani. Hiába szedik szét a fórumokban az adott típust, mindig akad néhány szerencsés tulajdonos, aki kilométerek százezrei óta boldogan és problémamentesen használja Tavriáját. Ugyanígy egy ritka megbízhatónak kikiáltott modellel is kihúzhatjuk a lúzerkártyát, ha levitézlett az adott példány. Ebben a korban már csak egyedi esetek léteznek. Éppen ezért kevésbé a típust, inkább a konkrét autót kell nézni, de azt nagyon. Illetve a tulajdonost, ha magánszemélytől veszünk.
Na de mit érdemes tudni a konszern két kiszemelt termékéről? Mindkettőnek rendkívül jó híre van, legendás megbízhatóságukról ódákat zengenek a hozzáértők generációi. Nem véletlen, hiszen ezek az autók tíz-tizenöt éven át jó szolgálatot teljesítettek kilométerek százezrein át – mindenki édes nosztalgiával emlékszik vissza a boldog időkre, amikor átültek a Zsiguliból, Wartburgból a Passatba, Audiba. Mára viszont hulla a legtöbb.
Vajon mennyit futhatott húsz év alatt egy megkíméltebb példány? Dízelekről beszélünk, évi húszezer kilométerrel nagyon óvatosan saccoltunk. Persze, tartós a technika, két-háromszázezret simán elmegy. De négy-öt környékén azért már valószínűsíthető a baj. Nem lehetetlen persze kifogni egy normális példányt, de roppant nagy szerencse kell hozzá. Amikor kihalászunk egy hirdetést az alsó középmezőnyből, nem szabad abból kiindulni, hogy mi túrtuk ki az igazgyöngyöt az iszapból.
A VW-csoport turbódízelei a nyolcvanas évekből különben messze nem bírnak annyit, mint a szívók. Nagyon szeretnek repedezni a hengerfejeik, főleg, ha nem kellő körültekintéssel hajtották őket. Másik betegsége a huszonéves VW-knak, Audiknak a hűtésrendszer. A szokásos gumicsőfáradás mellett az alu-műanyag hűtők is szinte kivétel nélkül elöregszenek: az alusejt elkezd szivárogni, a műanyag fedelek szétrepedeznek. Jóval súlyosabb ez a probléma, mint gondolnánk, mert a bontott hűtő mind hasonló korú és állapotú, ezért az egyetlen alternatíva a megfizethető utángyártott, ami viszont többnyire távol-keleti, mondjuk úgy, hogy nagy minőségi szórással gyártott cseredarab. A megbízható gyári egyszerűen nincs értelmezhető arányban az autó értékével.
Ezzel el is érkeztünk a ropiért kínált alkatrészekhez. Igaz, hogy az óriási darabszámoknak köszönhetően párezer forintért szinte bármit megkapni ezekhez a típusokhoz, de sajnos sokszor pont annyit érnek ezek az utángyártott darabok, amennyibe kerülnek. Ha egy féltengely-gumiharangot, szilentet, kapcsolót pár hónap után újra cserélni kell, hiába olcsó, megint lehet fizetni a munkadíjat. Nem beszélve az autó nélkül töltött napok bosszúságáról, ha például elengedhetetlen a munkába járáshoz. Nem akarom megrémiszteni, sokan boldogan használják hasonló korú autóikat, de kell hozzá egy béketűrő hozzáállás. Ha három év múlva van bátorsága összeszámolni a javításra költött összeget, lehet, rájön, jobban járt volna, ha egy kategóriával drágább vagy újabb autót választ.
Autót tartani drága dolog. Ha ez lesz az első, talán nem is sejti, mennyire. Javaslom, kendácsoljon össze egy exceltáblát, amibe felvezeti a fontosabb várható költségeket. Kezdje az értékvesztéssel, az üzemanyaggal és a várható szervizköltséggel. Amikor elkezdi tologatni a potmétereket, azonnal látni fogja, milyen kockázatokkal kell számolnia, mennyire eltörpül a jelentősnek hitt vételár, ha mondjuk csak tizenötezer kilométert megy egy évben.
Ha ragaszkodik ezekhez a típusokhoz, azt javaslom, nagyon körültekintően válassza ki a jövendőbelijét. Esetleg gondolja meg, nem elég-e önnek egy szívódízel teljesítménye, azok közül kisebb kockázattal válogathat. A háromszázezer körüli kategóriában szintén alternatíva lehet a kicsit fiatalabb F Astra, a gömbölyű Escort, vagy akár a Suzuki, amelyek nagy átlagban, hosszú távon talán kevésbé okoznak csalódást. Próbálja ki őket, lehet, hogy kényelmesen elfér egy kompaktban is – ha nem szól más a kiszemelt, nagyobb szedánok mellett.
Amennyiben nem sikerül eltéríteni szándékától, persze örömmel látjuk a büszke roncsautósok klubjában. Van napos oldala is az öreg autók tartásának, a többség mégsem élvezi. Ezért ajánlom, ne ragadjon le egy-két típusnál, nézzen körül a piacon, lehet kapni ennyiért fiatalabb, problémamentesebb autót is. Mivel első autója megvételére készül, semmiképpen ne hagyja ki Csikós Zsolt témába vágó enciklopédikus cikkét, amelyben több típusról is találó jellemzést olvashat.
Üdv:
Stump András
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
