Olasz luxus kéne, de milyen motorral?

Üdv.

Alfa Romeo 166 vásárlásán gondolkodom. A szívem V6 felé húz, de az eszem nem.

Olvastam már rengeteg népítéletet de nincs tiszta képem a fogyasztásról a 3db v6 motor közül melyik a legjobb?? A választékot nézve rengeteg 2.0 TS van de nem tudom, szerintem elég kicsi ez a motor az autóhoz gondolom nem is fogyaszt sokkal kevesebbet mint a V6. Az eszem azt mondja 2.4 jtd. Ez elég erős ehhez a nagy autóhoz?? A 2.0 V6 TB-ról lehet valamit tudni?? Ill. még annyit h milyen dolgokra kell odafigyelni a 166-osoknál az alapvető dolgokon kívül. Vagy inkább vegyek 156-ot azt milyen motorral lenne a legjobb?

Előre is köszönöm.

Kedves kérdező!

Érintettnek érzem magam, talán ezért is próbálok meg értelmes választ adni a kérdésedre. Elsősorban azt kell eldöntened, hogy mennyit szánsz az autóra. (Tudod, aranyszabály, hogy a 30 százaléka lehetőleg maradjon meg vésztartaléknak). Bár nekem sokkal jobban tetszik a rovarlámpás, első generációs 166-os, de tény, hogy én képviselem a kisebbséget a faceliftelt „nagypajzsos” változattal szemben. Az is csodaszép, hiszen az autó sziluettje mit sem változott, de nekem éppen a pici lámpák jelentették a felmutatott középső ujjat, amit csak az olaszok tudtak selyemkesztyűbe csomagolni.

A faceliftelt változat azonban racionálisabb, okosabb választás, hiszen az elődmodell hibáit-gondjait már orvosolták. Bár csábító a dízel változat – és jóval kevesebbet is fogyaszt, mint a benzinesek – de tartsd szem előtt, hogy hosszútávon nem biztos, hogy kifizetődőbb, hiszen a futásteljesítményük magas, elég drága alkatrészek cseréjébe lehet belefutni (kettőstömegű lendkerék, nagynyomású szivattyú) főként azért, mert a valóságban jóval alacsonyabb kilométeróra-állásra vannak visszatekerve, mint amennyit valójában futottak. Amúgy nem rossz ez a motor, ha nem lóg a bele, akkor elég erős és öthengeres mivolta miatt a hangja sem kellemetlen. De most képzelj el egy ilyen elegáns és szép autót, ahogy koromcsíkot húz maga után…engem kiráz a hideg tőle, szerintem Alfába nem való a dízelmotor, de ez csak és kizárólag az én heppem, ha kifogsz egy leinformálható előéletű, karbantartott, szervizkönyves példányt, akkor még 200 ezer kilométeres futással is simán megveheted. A tévhit, hogy a modern dízelmotorok széthullanak pár százezernél javarészt a visszatekert autókkal szerzett rossz tapasztalatok számlájára írható. És bárki bármit is állít, hidd el, hogy a dízelek 98 százaléka ilyen. Nagyon alaposan ellenőrizd le, mielőtt megveszed (állapotfelmérés, szervizszámlák stb.)!

A közelmúltban én is lecseréltem autómat és sokáig szemezgettem egy csodaszép, bordó V6-os turbóval, de mivel fogalmam sem volt, mennyire lehet együtt élni egy ilyen motorral, így megkerestem azokat a srácokat, akik konkrétan használnak ilyen V6-os Alfát (GTV-ben is volt). Az AlfaAmore-oldalon találsz telefonszámokat, hirdetéseket, sőt, objektíven nyilatkozó tulajdonosokat is. Jó tipp, hogy ne a fórumon kérdezgess, mert ott aztán sokszor olyanok is tanácsot adnak, akik a parkolóban állva rugdossák az 1.4-es 145-öst, hogy szóljon a Remus és a Dopeman, hanem telefonálj/személyesen találkozz velük. De vissza a benzimotorokhoz.

A V6 az igazi, ez tény. A kétliteres TwinSpark az ésszerű, ez pedig a másik tény. Szerintem nem kell szavakkal elmesélnem, milyen az, amikor egy Alfa V6 hatezer fölé forog. Abban a pillanatban minden V6-os Alfában ON-állásba billen a mindentmegbocsátok-kapcsoló és a periférikus látómeződből eltűnik a fogyasztásmérő. Egészen az első benzinkútig.

Azért jó, ha tudod, hogy bármelyik V6 (2.5, 3.0 vagy V6 TB) átlagban nem tud 10 liter alatt fogyasztani, városban 13-14 litert még kéziváltóval is elkér. Az én 66-osom a régi 4HP20-as ZF-váltóval (2.5 24V) olyan magától értetődően szürcsölt be 16-17,4 litert városban, hogy csak a motor hangja tudta feledtetni. És persze ez megint magával hozta a nagy fogyasztást, de ez ilyen szakma, az ötsebességes váltó okosabb választás de legjobb a hatsebességes kézi (már csak abból a szempontból is, hogy a klíma hőcserélőjét nem a váltóvezérlő fölé rakták, ha jól emlékszem).

A V6TB-t tudtommal nem volt idehaza forgalomban, jellemzően az olasz piacra készült az ottani adótörvények miatt (kétezer köbcentinél nagyobb motorú autót költséges fenntartani ott), a régi, 12 szelepes hathengeres kapott egy turbót, elég kacifántos helyen, a leömlők mögött található. Nem lehetetlen szerelni, de nem is könnyű, iszonyatosan karakteres motor, jellemzően kéziváltóval tudsz hozzájutni (autoscout.it a barátod), de én a háromliteres V6-kéziváltó-kombót preferálnám, ha már. Nem fogyaszt többet, mint a 2.5-ös 24 szelepes, de érezhetően erősebb és idehaza is kikristályosodott már az a szűk szerelőgárda, akik értenek hozzá.

A kétliteres TS motor azért nem gyenge, tudja mozgatni a bódét (módjával), kevesebbet is kér, mint a V6, de érzékeny a törődésre. Bár sokan nem hisznek a gyár által előírt, Selénia-olaj-mítoszban és nem is hajlandóak kifizetni a felárát, de jó, ha tudod, hogy éppen a két-három – csak Seléniára jellemző – adalékanyag miatt javasolja őket a gyártó. Én sem magamtól lettem ilyen okos, Torjay Laci barátom – az olaszautók nagy ismerője, restaurátora és aktív Alfa-használó – mondta ezt el, éppen a leendő 166-os vásárlásom kapcsán (aztán nem ez lett, de ez egy másik történet), neki pedig hiszek. A változó szelepvezérlésnek tesznek jót leginkább ezek az adalékok. Neked persze nem kötelező hinned ebben, de ha találsz olyan 66-ost, amelynek tulajdonosa ilyen olajat használt, akkor jó eséllyel célba értél, mert költött az autóra. 156-ost viszont csak ilyen motorral vennék.

A kétliteres TS vezérléscsere-intervalluma 60 ezer kilométer, de inkább 55, ha nyugodtan akarsz aludni sőt, elmondható, hogy minden Alfa-motor fokozottan érzékeny erre, még akkor is ellenőrizd a szíj és a szíjvezetők-feszítők állapotát, ha nemrégiben cseréltnek mondják őket. A hidrós feszítő drágább, a spór-tulajok ezért sokszor ki sem cserélik őket. Márpedig egy szakadt vezérműszíj miatt a dugattyúk csodásan képesek összekuszálni a szelepeket és egyéb járulékos károkat okozni. Ez lényegében felér egy gazdasági totálkárral. A 66-os futóműve (stabrudak, lengőkarok) és gumiszilentjei nem bírják jól a magyar utakat, amikor minden patent és jó, akkor – eltekintve az elsőre furának tűnő passzív hátsókerék-kormányzás okozta finom kúszástól – csodálatosan jó tud lenni a futómű, a 156-osét egyenesen a legjobb elsőkerekes futóműnek tartották sokáig, de ha bármi lóg, akkor azt hatványozottan érezni fogod. Érdemes odafigyelni a kerékcsapágyak állapotára, a sokat rúgott és hirtelen nagy terhelést kapott példányok féltengelyei egy idő után lógni kezdenek, felújításuk megoldható, nem is túl nagy összeg, de érdemes szem előtt tartani, hogy pár napra kiesik az autó a forgalomból.

Jellemző tulajdonság továbbá, hogy a magasabb futásteljesítményű motorok esetében a szelepvezetők és szelepszár-szimmeringek elhagyják magukat, erre leginkább a megnövekedett olajfogyasztás és a füstölő motor utal. Alkualapnak jó lehet, egy hozzáértő hengerfejesnek nem megoldhatatlan feladat. Elektronikai hibák is felmerülhetnek, az én 99-es évjáratú Alfámnak mondjuk kutya baja nem volt e téren, de azért figyelj arra, hogy melyik visszajelző mikor alszik ki (ha kettő egyszerre, az már figyelmeztető jel lehet), futtasd végig az öndiagnosztikát (óracsoport környékén találod a gombot).

Ja, és bár nagy a csomagtartója, a belseje pedig – főleg bőrkárpittal – könnyfakasztóan szép, de egy árva darab pohártartót sem találsz odabent (legalábbis a rovarlámpásomban nem volt), a kilátás hátrafelé kacifántos és a bőrrel törődni kell. Családi autónak is teljesen elfogadható, az alkatrész-ellátás megoldott, ha képes vagy felvállalni a fenntartási költségeit, akkor nincs baj, ha nem, akkor törődj bele, hogy a hathengeres Alfa nem neked való. De tudd ugyanakkor azt is, hogy minden ráköltött fillért meghálál.

Jelenleg a hazai piacon mondjuk egy tucatnyi – magnézésre érdemes – 166-156-os akad, legalábbis az én keresési kritériumai alapján, de a közösség – mint már említettem – segítségedre lehet. Ha nem vagy rest, akkor viszont irány Olaszország, ott dúskálhatsz az Alfákban, de idehaza is – jó eséllyel – találsz nem egy szép állapotú 166-ost, az Alfa eddigi utolsó nagy limuzinját. Nem biztos, hogy mindig elégedett leszel vele, de hogy szeretni fogod, az száz százalék. Az én szívemben fix helye van, attól függetlenül, hogy már nincs meg.

Üdvözlettel: Vályi István