Nem 3 in 1, de jó autó

Részletes árlista még nincs, de várhatóan kevéssel 10 millió forint alatt lesz a legolcsóbb A5 Sportback alapára, amit nagyobb motorral, automata váltóval, quattro hajtással és mindenféle extrával a német prémiumárkákra jellemző módon pillanatok alatt megduplázhatunk. Az A5 Sportbacket ugyanis nem rétegmodellnek szánta az Audi, ezért igazán gazdag a kínálata. Egyelőre hat motor választható, ebből három benzines - 2.0 TFSI 180 és 211 lóerővel, illetve 3.2 V6 FSI 265 lóerővel -, illetve három dízel - 2.0 TDI 170, 2.7 V6 TDI 190 és 3.0 V6 TDI 240 lóerővel. Mindegyik modern, közvetlen üzemanyag-befecskendezéses és teljesíti az Euro 5-ös normákat is. A közeljövőben lefelé, egy 160 lóerős 1.8 TFSI-vel és egy 143 lóerős TDI-vel bővül majd a választék.

Váltó háromféle kapható: az alap a hatfokozatú kézi, a gyengébb motorokhoz pedig a fokozatmentes Multitronic párosítható. Az erősebb változatokhoz felárért vagy akár szériában 7 fokozatú, duplakuplungos S-Tronic váltó, míg a két erősebb benzineshez és a legerősebb dízelhez quattro összkerékhajtás is jár. Háromféle sportfutóművel, S-Line optikai sportcsomaggal, a quattro aktív hátsó sportdifferenciállal, és még egy rakat kényelmi vagy biztonsági csecsebecsével tehető gazdagabbá az A5 Sportback felszereltsége, csak győzze a bankszámla és a hitelkeret. Ha a többféle hifit, navigációs rendszert, üléseket és huzatokat, vezetési segítő kütyüket, 17 és 20 coll közötti kereket és minden más egyéb kiegészítőt megpróbálnék felsorolni, akkor az még az internetről is kilógna. Lássuk inkább, milyen vezetni.

Nem panaszkodhatok, a firenzei reptér parkolójában egy fehér, S-Line csomagos, állítható sportfutóműves, S-Tronic váltós, quattro hajtásos 3.0 V6 TDI-t dobott a gép. Az elkövetkező 140 kilométer meghatározó élménye volt a motor 500 Nm-es nyomatékcsúcsa 1500 és 3000 között. A hatalmas erőtartalék aduászát főleg a kanyargós autópályán tudta kijátszani a nagy Audi. Bőven börtönnel kecsegtető tempónál is stabilan tartotta a hosszan nyújtott íveket, csendesnek, kényelmesnek és megingathatatlanul biztonságosnak érződött. Ha ipari páncélszekrényekből építenének autót, annak a belsejében érezné az ember ugyanezt az elpusztíthatatlan magabiztosságot.

A szűk és kanyargós toszkánai országutakon sem volt rossz, de igazán soha nem ragadott magával a vezetése. A sebességfüggő rásegítésű és változó áttételű kormányzás nem adagolja egy északolasz nemes bőkezűségével a visszajelzéseket, és az állítható lengéscsillapítójú sportfutómű sem bírt az útegyenetlenségekkel. Hiába ad a quattro hajtás 40:60 arányban több nyomatékot a hátsó tengelyre, hiába irányít nagyobb nyomatékot az ívkülső kerékre az aktív hátsó sportdifferenciálmű, ezzel is csökkentve az alulkormányozottságot, soha nem vált sportosan könnyeddé az Sportback vezetése. Gyors, mint a távirat, de nem játékos, nem szórakoztató.

Talán egy egyszerűbb változat, gondoltam, és a sajtótájékoztató után a fehér kocsit becseréltem egy kétliteres TFSI-re, manuális váltóval, hagyományos rugózással és elsőkerék-hajtással. A kék fényezésű, szürke kárpitozású kocsival már mélyebb barátságot kötöttem. A kézi váltónak hála jobban az irányításom alá tudtam vonni a történéseket, a kormány mögött inkább sofőrnek érezetem magam, mint utasnak. Az elektronikus diffizárnak köszönhetően kigyorsításnál nem kellett felpörgő ívbelső kerékkel és menthetetlen orrtolással számolni: az A5 rezzenéstelenül követte a kijelölt ívet.

A fék jól adagolható és elég hatékony, a kuplung is pont megfelelő ellenállással taposható. Sajnos az egyszerűbb, nem adaptív kormánymű a középállástól negyed fordulatig túl nagy rásegítéssel dogozik, ami szintetikussá teszi az irányítást. Az A5 ebben a formában nekem jobban tetszett, a benzines turbómotor szerethetőbb karaktere, a váltó adta nagyobb közvetlenség, a hiányzó kilók miatt könnyedebb mozgás, és a kevésbé feszes futómű számomra élhetőbb kompromisszumot eredményez. De biztos, hogy a többségnek a dízel ereje, a quattro tapadási tartaléka, a duplakuplungos váltó kényelme és hatékonysága valamint a sportfutómű végtelennek tűnő stabilitása jobban tetszene.

Aztán másnap, a reptérre visszavezető úton ízelítőt kaptam a két világ előnyeit elegyítő 3.2 FSI V6 quattróból. A benzines V6-os kellemes hangjától és pörgősségétől az A5 turbótankból sportos limuzinná lényegült át. Az egyszerűbb TFSI-nél olyan megsemmisítő fölénnyel gyorsabb, a V6-os TDI-nél pedig annyival kellemesebb, hogy szinte már megkívántam. Az én ízlésemnek még mindig túl steril, de az Audi döntéshozói megnyugodhatnak. Az A5 Sportback-et nem tudom szeretni, nem kéne, ezért valószínűleg sikeres lesz. Kellemes a formája, kitűnő az anyag és összeszerelési minősége, praktikus, és kívánatos autó. A végső ítélethez persze itthon és hosszabb utakon is ki kell próbálni, de az már biztos, hogy Magyarországra nagy kerékkel és sportfutóművel tilos venni.