Azt a leborult szivarvégit neki, ezt sem gondoltam volna! Teszteltem már, de úgy látszik, emlékeimben összement egy kicsit. Ezért is lepett meg, hogy autó helyett egy csónakmotoros tankert kaptunk.
Elmúlt már az idő, amikor a Superb második generációja frissnek és ropogósnak számított. Megénekeltük még a bemutató előtt, így szerencsére sok – ilyenkor szokásos – sallangtól megszabadul az olvasó. Lényegi változás azóta sem történt, nézzenek csak rá, hát mit lehet erről még mondani, azon kívül, hogy böszme nagy batár?
Szemből teljesen rendben van ez a 2009-es Skoda-look, kicsit szigorú, picit öltönyös, komoly. Valójában oldalra, na meg főleg hátra kell lépnünk ahhoz, hogy az egész fekete anyahajó beússzon a képbe, és rájöjjünk, hogy ebben a kategóriában vagy szép valami, vagy tágas. Minden, de tényleg minden a helykínálatnak van alárendelve. Ugyanarra a B6 PQ46-os platformra épül, mint mondjuk a Passat, csak éppen kapott egy + jelet, na meg 52 milliméterrel hosszabb tengelytávot.
Ez volt az a pont, ahol elakadtam. Átnéztem az íróasztal felett, mondom Papp Tibinek, hogy ez jóformán csak öt centi. Nem hiszi, megnézi. Tényleg annyi, hát ez nem létezik. Biztos elcsalták a csomagtartót. Aha, lyukra futottunk ezzel is, a Passat 485 liter, ebbe a dögbe pedig alapból 565 VDA-téglának van hely, na oké, 73 milliméterrel hosszabb, ez elfogadható. De belül? Mi van itt? Hogyan? Mi a fészkes fenét csináltak ezek a csehek, hogy alig öt centiből ekkora dögletesen nagy csarnokot hoztak össze odabent? A Passat sem szűk, na de EZ a lábtér súlyos centimétereket ver rá. Nem értettük, csak hümmögtünk és legalább tucatnyi elméletet gyártottunk.
Abban egyetértettünk, hogy a csalás valójában már az első ajtóknál kezdődik. Mit ajtóknál, máshol ezt már ki/bejáratnak hívják. Minden további nélkül el tudom képzelni, hogy a másikat kinyitva még tán Árpádunk is keresztül tudna motorozni rajta egy robogóval. Parkoláskor azonban fokozott figyelmet kívánnak, a szűk helyeket felejtsük is el, nem tudnánk kijönni. Persze ez amúgy sem könnyű, a sötét mélygarázsban simán elkelne egy gyújtás levétel után felvillanó KIJÁRAT-felirat a kapaszkodó fölé. Anélkül csak bóklászunk odabent, mint Jónás a cet gyomrában. Még szerencse, hogy az ajtónyitó-kallantyúk meg vannak világítva. Nem véletlen!
A nagyzolás java azonban csak most jön. A hátsó ajtók kisebbek ugyan, de nagyobb szögben nyílnak, ráadásul a tető egy szögnyit sem lejt, így akkora odú tárul a szemünk elé, amelybe akár messziről bedobhatjuk a Laokoón-csoportot talapzatostul, ráadásnak pedig 7-8 kínai üzletembert. Igaz, nem mindegyik tud majd leülni, de gond egy szál sem, pár praktikeres műanyagfogantyúval akár két-három állóhelyet is kialakíthatunk számukra. Odaát úgyis sofőrös limuzinként használják.
És lassan elérkezünk az idomtalan nagy farpofához és hátsóhoz, amit a legjobb, seggdobáló riói szamba-táncosnő is megirigyelhetne. Ez az, ami valójában farnehézzé és aránytalanná teszi a formát oldalról. Akár rondának is mondhatnánk, ha nem lenne a Renault Thalia és a Chrysler Sebring, így kiegyezünk abban, hogy nem szép ugyan, de túlzottan nem bántó. A gigászi cefrés hordónak azonban kétségkívül vannak előnyei. Nem dekoratív, na de a tartalom! A trükkös TwinDoor-rendszer ügyes megoldás, a csomagtér aljába süllyesztett bal oldali gomb nyitja a szedán fenekét, a jobb oldalit kicsit nyomva tartva pedig zárnak a reteszek, hármat villan a féklámpa, és ismét a bal oldalit nyomva feltárul a bálnabelső.
Ami – minő meglepetés – gigászi. Nem hinném, hogy sűrűn használja bárki is az ötödik ajtót, hiszen már a kisebbik nyíláson át is bőven befér egy közepes méretű Hajdu-bojler, vagy egy Robi kapa, de ha valami csoda folytán nem elég, akkor ott az ötödik ajtó, sőt, az üléseket ledöntve egy lapra szerelt viking hajót is hazavihetünk, nincs olyan, hogy nem elég az 1670 liter. Ha nagyon csúszkálna, akkor van mindenütt elég kampó és fül a spanifer, vagy gumipók számára.
A masszív külső után ne várjunk mást azután sem, hogy benyitottunk a beltérbe. Tény, tesztautónkban akkora a szürkeség, hogy szomorú, nyirkos őszi reggelen csak onnan tudjuk, hogy beültünk, hogy nem esik ránk az eső. Ellenben egy ilyen környezetet abszolút feltuningolhatunk egy vidám színű ikebanával, ezt akár érvként is felhozhatjuk vásárláskor odahaza.
