Superbünk az alapszintű Comfort felszereltségi szinten felül csupán a parkolóradarokat, parkasszisztenst (amihez jár a műszercsoport közepére a Maxi DOT-kijelző), a könnyűfém felniket kapta, és a kis bőr-csomagot. Ezekből egyértelműen a parkradar volt a leginkább hasznos, már csak a nagy első-hátsó túlnyúlások miatt is. Az ESP szériatartozék, hárombetűsök egész garmadáját tartalmazza (ABS, MSR – motornyomaték szabályzó, ASR, EDS – elektronikusan imitált differenciálzár, HBA fékasszisztens), ha zátonyra fut a hajó, akkor a két első, vagy az első-hátsó függönylégzsákba kapaszkodhatunk. A többi aprósággal megszórva uszkve 6 327 250 forintért cserébe állhatunk be vele a garázsba, feltéve, ha elég nagy.
A belső kétségkívül nincs túlbonyolítva, abszolút ingerszegény, de legalább minden kezelőszerv, nyomógomb és maga az elrendezés egyszerű, logikus és megszokott, mint a déli harangszó. És persze vaskos, nagy. Az mp3-képes alapáras audiórendszer gombjait még Kampó Kapitány is simán kezeli, a bajuszkapcsolók helyükről kitépve sátorcövekként is megállják a helyüket, a váltógomb pedig szimplán gumikalapács, de véletlenül rossz gyárba vitték. Még a feliratok tipográfiája is ilyen. Tán éppen ezek, a megszokottnál kicsit nagyobb részletek, és a tényleg minimális mennyiségű gomb és tekerentyű teszi, de kétségkívül tapintható odabent valami öreg Mercedes-szerű örökkévalóság.
Kell-e mondanom, hogy nem tudom elképzelni az emberi faj azon egyedét, aki ne találna magának elég helyet elöl? Hiszen csak a klimatizált kesztyűtartó alatti térben is bőven elvegetál Paudits Béla Budapesttől Frankfurtig, a túlzott oldaltartást nem nyújtó, ámde keményre tömött és széles első ülésbe pedig beköthetné magát Csikós is a Bianchival, az sem lenne gond. Egyedül a túl széles középkonzol problémázhat, de ez jóformán minden új autó rákfenéje, el kell fogadnunk. Tárolóhelyből van elég, de lehetnének nagyobbak is. A térképzseb keskeny, továbbra sem PET-palack kompatibilis, a könyöklő ugyan kényelmes és széles, de az üreg mérete átlagos. A vaskos A-oszlop annyira nem, ellenben az ágytál méretű tükrök sokat kitakarnak a látómezőből, cserébe remekül belátható a mögöttes forgalom.
Érdemes sűrűn beléjük nézni, és a kereszteződésekbe előrelátóan behajtani, mert ha netán megáll a sor, könnyen előfordulhat, hogy a puttony még a villamossíneken vagy a szembejövő sávban marad. Dudálni senki nem fog, ahhoz túl nagy és túl fekete az autó, de jóanyánk megemlegeti a pillanatot, az biztos.
A hátsó térről nem nyitunk vitát. Akinek ez kevés, az vegyen buszt, és kész. Magam mögött kétszer elférek, a térdemtől a támláig bő húsz centiméternyi hely marad. Még a hátranyúló középkonzol sem tud annyit elvenni a lábtérből, hogy a középső ülésen feszengeni kelljen. Jól jönnek a B-oszlopba ágyazott szellőztetők, a háttámlák erősen döntöttek, olvasólámpa akad itt is. A második sorban ülve bármekkora távolság vállalható.
Az utazással lassan elérünk a Superb Achilles-sarkához. Jóformán mindenkiben, bennem is, kétségek merültek fel az ezernégyes turbómotor miatt. Mondjuk én annál rosszabb kiindulási helyzetben voltam, hogy agyamba örökre bevésődött az első generációs Octavia 60 lóerős 1.4-ese (az ősöreg MPI), illetve az a szánalmas, taknyos kúszás, amit haladás álnéven produkált vele. Turbó ide vagy oda, akkor is egy kis motor ez, mihez kezd ezzel hodállyal?
A 125 lóerő és a 200 newtonméternyi nyomaték dicséretes dolog ilyen kevésből, de ezidáig egyik gyártó sem merte meglépni, hogy ekkora testhez ilyen kicsi motort adjon. Legközelebbi riválisa tán a Volvo S80 1.6d lehet, de ez leírva ugyanilyen nevetségesen hangzik, mint a Superb 1.4. Annyira azért nem ijedtem meg, hiszen egy korábbi külföldi útra menet ültem már benne pár száz kilométernyit és nem volt vészes. Az autó önsúlya ezzel a motorral és a hatfokozatú kézi váltóval 1425 kiló, ami a méretét tekintve nem is sok. Mégsem ez, hanem az 1500-tól 4000-es fordulatig jelenlévő maximális nyomaték, ami tényleg használhatóvá teszi. Na ezt csinálja utána egy 1.4-es turbódízel! Ráadásul elég szépen pörög, pillanatok alatt eléri a boldogság-tartományt és a pontos váltóval könnyedén ott is tartható.
Persze messze nem egy erőgép, de 10,5 másodperc alatt gyorsul százra, megfutja a 200-at (elég hosszú úton) és a hangja sem tolakodó. A Superb úgy viselkedik vele, mint egy 1.8-as szívómotorral. Egyáltalán nem érezni rajta a tétova erőtlenséget, csupán a váltóhoz nyúlunk sűrűbben egy kicsit. Vezetési élményről beszélni persze fölösleges, nincs inger, ami felébresztené a versenyzői ambíciót, nem is kell. Mintha az úthibák is kómába esnének, olyan egyforma, tompa dobbanással szólnak, mindegy, hogy kicsik vagy nagyok, hosszában avagy keresztben vannak-e, a futómű nem jön zavarba tőlük. A kormánnyal az autó orrát, nem a kerekeit irányítjuk, indirekt és erősen szervózott, de javára váljék a jókora kormányszög: a nagy testtel remekül lehet manőverezni.
Elsőre furcsának tűnt, hogy milyen sokáig neutrális még a legdurvább éjszakai budai kanyarban is, de aztán leesett: a kis motor nagyon könnyű, a váltóval egyetemben alig terheli meg az akár 3,6-os V6-ra dimenzionált konstrukciót.
A fékek hozzák az elvárt szintet, odabent vezetés közben katonás fegyelem és csend uralkodik. Kényelmesen utazunk, a szép illesztésekkel és precízen összerakott belsőben pisszenni sem mernek a kemény műanyagok. Van belőlük bőven, de érezni a gondolkodást, (amit oly sok más autónál kevésbé), ahová a kéz téved, ott puha és finom minden. Kétségkívül olcsó megoldás, de az illúzió tökéletes.
Nyugodt emberek autója a Superb Comfort 1.4TSI. Sietni lehet vele, de minek? Fekete és német, mégsem nézik rögtön narkódílernek az embert benne, a méretének kijáró tiszteletet azonban megkapja. Szigorúan városban használva sem fogyasztott többet 9 liter 95-ösnél és amikor végre országútra is kijutottam vele, magam is meglepődtem: 5,8. Erre még Gerhard Plattner is elégedetten csettintene álmában. Ellenére valójában csak a fura, kicsit aránytalan forma és a suicid beltér szól, de tágassága, valamint a szolid, nem túlbonyolított VW-technika és a nagyon jól belőtt ár még bőven a javára billentik a megéri – nem éri meg mérleget. És ha ezek a motorok tartósnak bizonyulnak, akkor a használtautó-piacon is jól fogja tartani az árát, mert a neve sem rossz.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
