Vezetési élményt egyáltalán nem vártam a családi dobozautótól, így a csalódás is csak pozitív lehetett. A legkellemesebb meglepetést a futómű szerezte: feszes, de nem kőkemény, alig engedi billenni a magas karosszériát, és kiszámíthatóan, semlegesen viselkedik még tempós kanyarban is. Nagyon erőltetve meg lehet csúsztatni a hátulját, de könnyen, kis mozdulatokkal korrigálható. A kormány is közvetlen, bár nagy sebességnél bizonytalan a középállása, így a megszokottnál nagyobb figyelmet követel autópályán. A Note nem versenyautó, de legalább nem bosszulja meg a sietséget, és ez ebben a kategóriában nem mindennapi tulajdonság. A rövid tengelytáv és a kemény futómű persze nem mindig kellemes, rossz úton eléggé rázós az utazás.
A vérszegény alapmotort is a jó futómű menti meg. Az 1,4 literes, 88 lóerős négyhengeres épp csak elegendő a kb. 1,1 tonnás testhez. Indulásnál nem tűnik erőtlennek, de egyáltalán nem sikerült elérni vele, hogy a gyorsulás érzését keltse: hiába pörgettem, egykedvű, egyenletes iramban kúszott felfelé a sebességmérő mutatója. Ilyenkor tényleg jól jön, hogy a kanyarban meg lehet tartani a lendületet, de valószínűleg még sokkal jobb lenne a Note az 1,6 literes, 110 lóerős motorral. A kis benzines szépen hozta a gyári fogyasztási értéket, legalábbis a fedélzeti számítógép adatai szerint. Városi használat mellett 7,5 és 8 liter közötti értékeket mutatott, ami a folyamatos pörgetést is figyelembe véve teljesen reális: a 7,3 literes gyári adat egy kicsit óvatosabb pedálkezeléssel abszolút elérhetőnek tűnik. A Note hangszigetelése is jól vizsgázott: a motor hangja még magas fordulatszámnál sem vált zavaróvá soha.
A váltó talán az autó leggyengébb pontja, bár sokkal rosszabbakkal is találkoztam már. A fokozatok elosztásában nincs hiba – az ötsebességes szerkezettel jól kihasználható a motor csekélynek tűnő teljesítménye –, és akadozni is csak gyors kapcsolásoknál kezd, de éppen csak annyira, hogy határozottan kezelve még biztonsággal betalál a fokozatokba.
A Note kellemes partnernek bizonyult néhány napos együttlétünk során: olyan autónak, amely valóban képes kielégíteni egy átlagos, két-kisgyermekes család igényeit. A tesztautóban persze minden benne volt, amit az 1,4 literes motorhoz egyáltalán kérni lehet: eleve a gazdagabb, Acenta felszereltséggel érkezett (3,833 millió forint), és volt benne automata légkondicionáló 325 ezer, navigációs rendszer 155 ezer, illetve metálfényezés 89 ezer forintos felárért, így ezért az autóért 4,402 millió forintot hagyhattunk volna a kereskedés kasszájában.
Az autó kevésbé drágán is megkapható: az alapkivitelű Visia 1,4 literes motorral 3,459 millió forintba kerül, ami olcsónak ugyan még így sem tűnik, de reálisnak mondható. Manapság már magasabb áron kínálják a legtöbb alsó-középkategóriás típus fapados változatát, és a hasonlóan tágas Honda Jazz is 190 ezer forinttal drágábban vihető haza, így ha valaki új autót venne, és meg tud barátkozni a hibáival, a Note élhető alternatívája lehet a többi, hasonló helykínálatú személyautónak.
