Direkt kerestem a hibákat az utastérben, hátha valahol mégis megfigyelhető a szabotőrök munkája, de néhány kemény műanyag elemen és ergonómiai bakin kívül mást nem találtam. Mindenütt precíz kidolgozás és tűrhető tapintású anyagok jellemzik a Superb Combi belsejét, semmi nem zörgött vagy hangoskodott a belső térben. A legbosszantóbb hiba a kormányra épített forgókapcsoló elhelyezése volt. Ezzel növelhető a rádió hangereje, de mivel túl közel esik a kormánykarimához, egy-egy hevesebb kormánymozdulatra is üvölteni kezdett a gyári hifi. A Superb egyébként elég csendesnek bizonyult, legfeljebb az olcsóbb kivitelek motorzaja szűrődik be a kelleténél hangosabban.
A kombi kellemes utazóautónak tűnt, feszes, kiszámítható, de egész kényelmes futóművel. Bár a legegyszerűbb tesztautókon is 18-as alufelnik és alacsony profilú gumik voltak, ami nyilván torzítja a képet, hiszen a kereskedésekbe az alapmodellek 16-os felnikkel érkeznek majd. A gyáriak szinte az összes modellváltozatot elhozták, a leggyengébb dízelmotoros kivitelt kivéve. Ebbe a régi, 1,9 literes, 105 lóerős PD-TDI motor kerül, de csak az első évben, utána itt is felbukkan az 1,6 literes, szintén 105 lovas új dízelmotor.
Az alapdízel hiánya valószínűleg jól jött a gyáriaknak, mert az alsó hangon is legalább másfél tonnás testhez egyértelműen kevés lett volna. Még a legolcsóbb benzines változat, a 125 lóerős, 1,4 literes turbós benzines is határeset: hiába a jó kiosztású, precízen működő hatfokozatú kézi váltó – ami egyébként az összes kipróbált autóban egyformán kellemesen működött –, autópálya-tempónál már ez a motor is nehezen birkózik a kombi jelentős tömegével. Pedig a motor nem rossz, forgatva egész jól húz, és bár ilyenkor határozottan zajos, a hangja egyáltalán nem kellemetlen – afféle élhető minimum a komótos autózás híveinek.
A legjobb választás a Superb Combihoz egyértelműen az 1,8 literes TSI motor: a 160 lóerős négyhengeressel már határozottan fürgének érződik az autó, a legtöbb helyzetben bőséges erőtartalékot nyújt, alacsony fordulatszámon sem küzd légszomjjal, nem fogyaszt veszélyesen sokat, elérhető összkerékhajtással és DSG automata váltóval is, és még épp nem kell utána luxusadót fizetni. A benzines csúcsváltozat persze sokkal szórakoztatóbb: a 3,6 literes, 260 lóerős V6-os bármilyen hétköznapi szituációban képes tovább gyorsítani az autót, és érces hangon üvölt, ha tapossák, cserébe viszont csak DSG váltóval és összkerék-hajtással kapható, és gyorsan kiszárítja a tankot, ha kihasználják a képességeit.
A benzineseken kívül még kétféle kétliteres dízelmotorral próbálhattuk ki a Superbet. A gyengébbik 140 lóerős még a régi, PD-TDI sorozatból való. Ennek megfelelően kellemetlenül kétarcú karakter: alacsony fordulaton gyenge, majd hirtelen jön meg az ereje. A nagyobbik baja azonban a hangja: a tolakodó traktorkerregés határozottan fárasztó hosszabb távon. A 170 lovas közös nyomócsöves dízel, bár ugyanarra a blokkra épül, teljesen máshogy működik. A nyomatékleadása sokkal egyenletesebb, és érezhetően csendesebb, csak nagyobb fordulatszámon hallani a hangját. Hasonlóan jól harmonizál az autóval, mint a benzines, az egyetlen hibája az, hogy ha néhány lóerővel is, de épp belecsúszik a tervezett luxusadó legalsó sávjába. A magyar képviselet állítólag már lobbizik egy néhány lóerővel gyengébb változatért, de addig a benzines egynyolcas tűnik jobb választásnak.
A Superb Combinak persze esélye sem lenne a Passat, vagy a többi konkurens bejáratott neve ellen, ha nem lenne még egy ütőkártyája, az ára. A magyar képviselet szerint a puttonyos karosszéria felára 300 ezer forint lesz a szedánhoz képest, ami annyit jelent, hogy a benzines alapkivitel 6,7 millió forint körüli áron érkezik, az 1,9 literes dízelmotorral pedig 6,8 millió körüli összeget kérnek majd az autóért. Ugyanakkor a legolcsóbb Passat Variant pillanatnyilag 6,858 millió forintba kerül, méghozzá a harmatgyenge 1,6 literes, 102 lóerős benzinmotorral, míg az 1.4 TSI változatért legalább 7,4 millió forintot kellene a VW kasszájában hagyni. A legolcsóbb dízel Passat, igaz, egy korszerűbb, 110 lóerős, közös nyomócsöves kétliteressel, 7,748 milló forintba kerül. Így viszont lassan semmi nem szól a Passat mellett: a Superb műszaki szempontból gyakorlatilag azonos vele, csakhogy sokkal tágasabb, korszerűbb, és kombiként még csak nem is néz ki rosszul.
Az az érzésünk, ezzel az autóval a Škoda kemény ellenfél lesz a Ford, az Opel, valamint a francia, japán és koreai konkurencia számára is, a négy éves Passatot pedig egyszerűen múltidőbe teheti egyes piacokon, különösen most, hogy az ár egész Európában egyre lényegesebb szempont az autóvásárlásnál.
