Szmokingos vaddisznó

Hanem ha a lopakodó megindul, lesz nemulass. A brummogásból gurgulázás lesz. A motor hangja magasabb fordulaton is mély marad, és a hangereje sem lesz bántó, csupán sportosabbá, magabiztosabbá válik. Az autó eközben úgy megindul, mintha darázs csípte–, nem is, mintha medve rúgta volna hátba. Elcsépelték az "elementáris erő" szókapcsolatot, pedig igazán szinte sehova sem illik. A V10-es ereje azonban tényleg elementáris, egyszer sem tudtam úgy előzni vele, hogy rögtön utána ne kelljen jó alaposan megtaposnom a fékpedált. A hatalmas nyomaték olyat ránt az autón, hogy hiába vesszük el már előzés közben a lábunkat a gázról, ha nem fékezünk, az S8-as hamar a kettővel előttünk haladó kocsi fenekében landol, ami jópofa, de módfelett antiszociális, ennél fogva kerülendő szórakozás.

Az S8-as fordulni, sőt keresztbe menni is tud, de egyiket sem igazán ügyesen. Méretéhez képest ugyan kezes és egészen kellemesen viselkedik a kanyarokban, de csak a méretéhez képest. A motor nagy és nehéz, ami még nem lenne olyan nagy baj, de sajnos eléggé előretolták, s ez nem tesz jót a súlyelosztásnak. Hiába a négykerékhajtás 40-60 arányú nyomatékelosztása, az S8 nem igazán feelinges, vagy úgy is mondhatnám: soha, semmilyen szituációban sem érződik egy fikarcnyit sem hátsókerekesnek.

Ennek a megoldásnak persze előnyei is vannak, sőt, ha jobban belegondolunk, kik alkotják a célközönséget és milyen céllal vesznek ilyen autót, rájövünk, valójában nagyon jól van ez így. Az S8-assal nagyon könnyű autózni, hiszen minden szituációban végtelenül nyugodt marad, nem fickándozik, sosem akar kitörni, vagyis 110 százalékig bolondbiztos. Valószínűleg ez az egyik, ha nem a legkönnyebben kezelhető autó, ami 5,1 másodperc alatt gyorsul százra.

Egyetlen igazi problémám volt csupán: az automata váltó kicsit lassan kapcsolt. Rossznak semmiképpen nem nevezném, bármilyen átlagos limuzinban tökéletesen elégedett lettem volna vele, ez a motor azonban jobbat érdemelne. Ha az ember ekkora erővel gazdálkodik, nem hezitálhat, ehhez a V10-eshez mindenképpen egy gyors és agilis, kétkuplungos robotváltó illene, nem sima automata.

Akárhonnan nézem, az S8-as ugyanahhoz a dilemmához vezet: valószínűleg ő maga sem tudja eldönteni, mennyire akar limuzin lenni, és mekkora kompromisszumra képes, hogy sportkocsinak nevezhessék. Hatalmas alufelniken gördül, szép hűtőrácsa és krómozott tükrei vannak, mégis egyszerű és szolid a külseje. Az utastér tele van karbonszálas műanyagbetétekkel, a kör alakú, krómkeretes műszeregységek szépek és sportosak, a kilométerórán 300-nál ér véget a számozás, a dizájn mindennek ellenére egyszerű és konzervatív, és az ülések kialakításánál is egyértelműen fontosabb volt a maximális kényelem, mint a jó oldaltartás.

A futóműről ugyanezt tudom elmondani: elég jól tart, de kanyarvadászathoz nem, inkább cirkáláshoz az igazi. Ebben a kocsiban egyedül a Lamborghini Gallardóból származó V10-es motor az, ami minden modorosság nélkül küzd, ami tényleg belead apait, anyait. Az S8-as visszafogott autó. Nem felvágós, de talán pont ezért szeretik. Talán pont ezért veszi meg, aki végül nem egy 750-es vagy 760-as BMW-t netán egy S 500-ast vagy egy S 63 AMG Mercedest választ.

A tesztautót a Planet Rent Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.