Nem csak pofára megy
Egyébként a rövid körre megkapott, frissített verzió bele elég jó volt – egy piros műszerfalbetétes darabban ültünk. Szemfényvesztés ez, tudom, az ember tekintetét elvonja az olyan apróságokról, hogy például derék alatt szörnyűek a műanyagok, az illesztésük pedig vetekszik a Golden Gate híd dilatációival, de ettől még öröm benne ülni. Ehhez értenek az olaszok. Az életöröm nevűhöz.
Ami viszont tény, hogy a rendkívül sok halk szó folyamából összeállt, álmosító sajtótájékoztató már-már hangzavarnak tűnt a Puntóban való utazáshoz képest. Pedig a másik laptól érkezett internetes kolléga jobb lába mindent megtett azért, hogy a szelepek közeli kapcsolatba kerüljenek a dugattyútetőkkel. A Punto Evo csendes, mint a sír, még dízellel is.
Sajnos nem sikerült időben feliratkoznom az 1,4-es, elektronikus szelepvezérlésű MultiAir motoros autók egyikére sem, mert mire felocsúdtam a sajtótájékoztató Zen-mormolásából, a jelentkezési listák hosszúak lettek. Aztán a délelőtt folyamán amúgy is elvesztették jelentőségüket, mert az izommal és rátermettséggel nálam jobban kistafírozott kollégák foltonként már a parkolóban felülírták a szabályokat. Nem bántam túlságosan, egy öt kilométeres vezetés során úgyse tudok meg sokat egy ilyen kocsiról, arra ott lesz majd a tesztvezetés, inkább a másik két internetes kollégához csapódtam, fotós helyszínt keresni. Meg is beszéltük, hogy mindhárom újságban ugyanazoknak a képeknek kellene megjelenniük, kíváncsi vagyok, hogy beválogatják-e őket.
Aztán fotózásból visszatérve mentem is ezzel a lúzereknek kijáró, gyengébbik, 75 lóerős, újfajta, Multijet II fantázianevű dízellel. A hátsó ülésen ülve még hallottam némi bugyogást a kipufogóból (egészen benzinmotor-szerűt), elöl, a kormány mögül azonban csak a finom kerregés maradt, de egyáltalán nem zavaróan. Állítólag az erősebbik, 90 lóerős még ennél is csendesebb.
Amikor az előadó a prezentáción elővezette az árakat, egy csapásra abbamaradt a hortyogás, sustorgás, röhöncsölés. Mindenki, azonnal magához tért. A szúnyog zümmögését meg lehetett volna hallani, de a kivetítőn felsejlő számok láttán a szívós fizikumú, késő őszi szúnyogok is illedelmesen megdöglöttek. Hárommillió-kettőötven. Inkább betűzöm, úgy látványosabb: 3 250 000. Mármint forint, régi lejben nem lenne annyira rossz. Lírában sem, hogy alkalomhoz illőek legyünk.
És ez az alap-alapverzió, ebben nincs klíma, oldallégzsák, bár a térdünket védi a pirotechnikával töltött Billerbeck. Kapunk ugyan központi zárakat, meg motoros ablakot, tudják, mindazt, ami már a Daewoo Racerben is szabvány volt Karl Benz idejében. A blokkolásgátló pedig EU-s elvárás, azt ugyanúgy nem kellene feltüntetni a felszereltségi listán, mint a forgatható kivitelű kormánykereket és az átlátszó szélvédőt. A hátsó ülés is csak egyben dől az olcsójánosnak, az ember ezek után szinte örülni tud egy nyomorult széria kormányszervónak. Az 1,2-es motor szabad szemmel nehezen kivehető 65 lóerejét inkább nem is említem, földön fekvőt nem rugdalunk.
Tovább. A használható Punto Evo-verzió, amiben hideg levegő is van nyáron, meg lóerő (1,4 liter, 77 LE), meg elég sok lufi, meg szériában lehet benne hallgatni a kimúlófélben levő Danubiust, nos, az 3 750 000 forint. Jól látják, egy hároméves, 185 lóerős, mindennel felszerelt Volvo S60 ára... Ekkor távolról már hallatszott a mentőautók szirénázása, talán a Béla Király úton járhattak, a fiatosok, gondolom, előre leadták a drótot, hogy lesz egy-két koleszterinproblémás újságíró, aki rosszul lesz a délelőtti sajtótájékoztatón. Eljött hát az idő, robogtak felénk. Trazycor és Nitromint kapszulák ropogtak a fogak alatt, egy vérnyomásmérő pumpája is halkan berregni kezdett. Aki nem bírja a stresszt, ne menjen újságírónak.
De még mielőtt a fél társaságot elvitték volna a mentők, az előadó terítette a lapokat. Kedvezménnyel indítanak – köszönjük, jó Teszkosann, módszered hirtelen sok autós újságírót megmentett a szép, távoli jövőnek. Minden ár feleződik – na jó, nem, de súlyos százezrek lejönnek.
A 3 250 000 forintos alap-Evo 2 390 000 forint lesz, így viszont már több mint baráti. A nyálkiválasztás beindítására alkalmas, 3 750 000 forintos verzió szintén kis híján becsusszan a három misi alá: 3 050 000 szerepel a céduláján. Hohó, ezekkel az árakkal már a felszereltséget is érdemes végigpásztázni, s rögtön rájövünk, hogy az ajánlat lényegében verhetetlen. Már csak az a kérdés, meddig tart az akció. Ha évekig, mint az I-es Puntónál, sok-sok boldog Punto Evo-tulaj lesz még itt Magyarországon, az importőr viszont szétreped a varrás mentén. Ha nem... Ha nem, akkor jobban teszik, ha sietnek. És igen, tudom, hogy ezzel most a Fiat marketinggépezetét tolom. Amennyire bénák voltak az I-es Punto idején, most megérdemelnek egy kis segítséget.
