hirdetés
Odabent teljes a luxus, a tesztautóban a bőrüléstől a navigáción keresztül a kamerás tolatóradarig van minden, tárolórekeszek is akadnak szép számmal. Kedvenc extrám a panorámatető, érdekes, mennyivel vidámabb így az utazás, mennyivel kellemesebb a kocsiban a hangulat. Az autó egyik hibája azonban pont a tetőhöz kapcsolódik. Megfigyeltem, hogy már 70 km/h körüli sebességnél elég hangosan süvít a szél, ha kinyitom a tetőablakot, a sebesség növelésével a zaj természetesen hangosodik. Odaerősítettek egy kis szélfogót az ablak elülső részéhez, amit ha lenyomunk, a zaj elviselhetetlenné fokozódik, szóval a szerkezet működik, de sajnos nem elég jól.
Volt szerencsém autópályán is kipróbálni az X1-est. 130-140-nél természetesen eszembe sem jutott ablakot nyitni, zaj mégis volt bőven. Pedig a futómű végtelenül csöndes, a jóval háromezer alatti fordulaton dolgozó motor felől sem hallunk kellemetlen hangokat, a kissé bumfordi test, de még inkább a két hatalmas oldalsó visszapillantó tükör azonban megakasztja a szelet, és ezt az utastérben egyértelműen hallani.
A dízel hidegen kicsit krahácsol, melegen azonban lecsöndesedik és csak erőteljes gyorsításkor halljuk a hangját, ami nem olyan szép és sportos, mint egy benzines hathengeresé, de nem is bántó. A motor ereje nem mindennapi. A 23d feliratból azt hihetnénk, 2,3 literes, de nem, csak kettő, viszont így is 204 lóerős, csúcsnyomatéka 400 Nm. A gyorsulás élménye elképesztő, a tesztautó alig több mint 7 másodperc alatt éri el a 100 km/h-s sebességet, mégsem mondanám, hogy kifejezetten sportos lenne.
A motor egyáltalán nem hirtelenkedik, nem rángat, viszont a gázpedál lenyomására sem reagál túl közvetlenül. Mindig eltelik egy kis idő a jobb láb taposása és a gyorsítás között, a váltó is inkább szépen, észrevétlenül, mint gyorsan kapcsol a fokozatok között, de ez egyáltalán nem baj. Dinamikus megjelenése ellenére az X1-es nem sportos autó, erről árulkodik a motor karaktere; a kormány sem igazán közvetlen és a futóművet is kényelmesre, nem feszesre hangolták.
Mindezek okán az X1-gyel nagyon kellemes együtt élni. Biztonságos, és biztonságos érzést is kelt az emberben, komfortos és a hatalmas motorerő ellenére sem nehéz vezetni. A határait nem feszegettem, arra vannak ebben a szerkesztőségben nálam szakavatottabbak, például Vályi Pista, aki szerint az autó feneke úgy beleáll a betonba, mint a szög, kizárólag akkor válik némileg túlkormányzottá, ha borzalmas agresszívan nyomjuk a gázt és cibáljuk a kormányt egyszerre, de még akkor sem vészes.
Az X1 tehát nem élményautó, hanem családi. Alternatíva a Hármas kombira, melynek a padlólemezére épül. Csomagtere jó nagy, 420 literes, melyet a hátsó ülések támláinak döntésével további 70 literrel növelhetünk, sőt, a támlákat teljesen el is fektethetjük. Sajnos az utasoknak kevesebb hely jut, mint a szintén nem igazán tágas Hármasban. A fejtér bőséges ugyan, és négy átlagos méretű utas még egészen kényelmesen el tud helyezkedni, de a hátsó sor nem bővelkedik lábtérben.
Nem verte le a lécet az X1, de nem is vizsgázott ötösre. Városi használat során csöndes és kényelmes, mégis dinamikus, vagyis egyszerűen tökéletes, xDrive összkerékhajtási rendszerével és megnövelt hasmagasságával sokkal jobban teljesít terepen egy átlagos kocsinál. A tetőablak felett elzúduló levegőáram, valamint az autópályán markánsan jelen lévő szélzaj azonban levon a használati értékéből. Kár érte, mert pont az a motor egyik legcsábítóbb tulajdonsága, hogy 140-nél, nagyjából 2750-es fordulaton kevesebb mint 7 litert fogyaszt. Városban azért több mint kilencet evett.
