Érdemes égetni a fényszórót, mert egyébként az autó egyáltalán nem látszik. Nem bámulják, nem nézik, de egy kicsit sem, ami egy 17 milliós, új kupéban több mint furcsa.
Volt vele transzcendens élményem. Elmentünk ebédelni, aztán amikor visszajöttünk, a parkolóházban épp saját Tehenemmel szemben találtam egy helyet. Betolattam. Aztán beoltattam magam az üzemorvossal röfinátha ellen, és egy órányi egyéb szerkesztőségi barkácsolás után elindultam, hogy elvigyem a Tehenet Duett Tamáshoz, mert bár a múltkor kimérték, hogy 40 milliampert fogyaszt a fejegység előlapja, és le is kötötték, mintha még mindig szívná valaki az akksi vérét.
A parkolóház első emeletén tehát már majdnem nyitottam a Tehenet, amikor eszembe jutott, hogy na, de érdekes, hogy itt áll vele szemben a Lexus. De nem állt ott. Azt már nem tudnám pontosan visszaidézni, hogy semmi nem állt-e a helyen, vagy csak valami más autó, de a Lexus nem, az biztos. Na sebaj, húzzunk bele, biztattam magam, az oltás kicsit elhúzódott, mert a fél index beoltatta magát, késésben vagyok Duett Tamástól... de hol a francban van a Lexus? Elvitte valaki?
Ja, hát biztos elvitte. De ki? Nem kértem meg senkit, hogy fotózza le. És... nálam is van a forgalmi, tessék, itt dagad a zsebemben a belépőkártyájával, meg a slusszkulcs-kártyával kitömve. HOL AZ A LEXUS?! És akkor valahogy jobban ráfókuszáltam a Tehénnel szemközti helyre, úgy már megláttam az IS 250C-t, de még akkor is kicsit homályos volt, illetve nem is homályos, mert a szemem jó, hanem valahogy nem volt ott valami határozottan. Értik? Amikor az ember két méterről bámul valaki arcába, és nem látja – na ez volt a transzcendens élményem a Lexussal.
A dizájnról nem is tudnék sokkal többet mondani, mint Tóth Vera, amikor a Szexi vagy nem szexi című műsorban kisgatyában feszengő csírák kisugárzását értékeli. Nyegleo, aki elhozta, azt mondta, elég lomha, gyenge hozzá ez a motor, ő pedig az autós adatbázist kezeli, ami kicsit már az agyára is ment, mert fejben is gyakran kezelgeti az adatbázist, szóval eszébe jutott, hogy nyomatékban a Lexus V6-osa (252) alig jobb, mint a Dacia Pickup erősebbik dízeléé (200 Nm).
A Lexus fő baja a tömege: 1730 kiló. Egy kicsi autó, amiben Tom ebédelni menet a hátsó ülésen bikram jóga gyakorlatokat kénytelen végezni, nehezebb, mint egy középméretű, amerikai piacos SUV (konkrétan a Tehén). Persze ez is igazságtalan összehasonlítás, mert alvázas konstrukcióban lehet azért viszonylag könnyű autót csinálni, de ez a tömeg akkor is nagy. Pedig ez a közvetlen befecskendezéses 2,5 literes szívó V6-os a jelenlegi piac egyik legjobb motorja. A Lexus mérnökei nyilván a sima járással törődtek a legtöbbet, mert ha nem tapossuk ki a belét, észre se vesszük. Ahogy a gyorsulást se vesszük észre, mert mire például kétszer elmondom, hogy húdelomha, húdelomha, már 120-szal megy.
Tehát a motor zseniális, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy azok számoljanak vele, akik szedán IS Lexust vesznek, mert hiába kapható az dízellel is, egy ennyire kultúrautóhoz épp ilyen kultúrmotor illik. 8,4 alatt van százon automatával, az 1730 kilós tömegével, és a gyári vegyes fogyasztási adata 9,8 liter. Amit lazán tud is teljesíteni, mert én a teszt alatt majdnem tökéletes vegyes ciklust csináltam vele 30% város, 40% országút, 30% autópálya formájában. Többen is vezettük, és mindenki egyfolytában a padlót nyomta, hogy vajon lomha-e – így fogyasztott a tankolásos méréssel 10,08-at. 14 körüli adatra számítottam, 13-at már kicsit keveselltem volna.
Az autó karaktere annyiban elhibázott, hogy aki ilyet akar, az pont nem olyan, aki a motor finomságain kéjelegne, egyszerűen csak közlekedni szeretne. Aki viszont egyik ámulatból a másikba esik, hogy hú, de finoman jár, milyen könnyedén pörög fel, mennyire életerősen viszi ezt a 2 tonna közeli súlyt szívó 2,5-ös létére, még ha kicsit villanyosan szól is magasabb fordulaton – szóval az ilyen vásárló el se jut odáig, hogy kipróbálja, mert már rég egy BMW-ben ül.
