Összehasonlító teszt: Ford Fiesta 1.6 Econetic – Ford Fiesta 1.6 Sport

Velence, Cápa étterem (vagy diszkó?), fotózkodunk, cserélünk, a kocsik orrát Magyarország fővárosának irányába fordítjuk. Hazafelé megállunk a kápolnásnyéki benzinkútnál egy kávéra, ebéd lesz a dologból. Sok jóra nem számítunk ugyan a kis kút mellé tapasztott beton szolgáltatóegység látványa, valamint a félkarú egységet körülálló, kicsit zavaros beszédű és tekintetű helyi erők láttán, de a meglepetés több mint kellemes. A májgombóc leves egyes összetevőit ugyan érheti gyanú, hogy láttak már konzervgyárat belülről – és itt nem a vízre gondolok – de a második fogásként rendelt olasz tészta nagyjából „al dente”, finom rajta a massza, az adag emberes, legyűrni nehéz, de megéri, mert jó. Nem gourmand-oknak szóló minőség, de messze felette van annak, amit az ember egy átlagos vidéki kajáldától vár. Nem, nem ettünk ingyen, hiába gondolnak ilyenre, valójában azt se tudták ott, hogy újságírók vagyunk – egyszerűen csak meglepett, milyen jót ettünk.

Tibor még egy gyorsat kattintott a kút kijáratánál látható, nem mindennapi útjelző tábla alatt – ezt nem lehetett kihagyni – majd tova.

Így a modern dízelek, úgy a modern dízelek, mondják sokan, és is szajkóztam már sokat ezt a tételt, de a Fiesta Econetic-je tagadhatatlanul empatikussá tett az új kori dízelgyűlölőkkel. Elméletileg az 1,6-os mindent tud: közös nyomócsöves befecskendezése van, hogy csendesebben működjön, nem a kicsik közül való a termékkínálatból, tehát erő hiányában sem lehet. Mégis gyenge, kelletlen, érdes és zajos. Odalent, kis fordulaton nem nagyon élvezi a dolgot, nem akar húzni, remeg, várni kell, hogy a turbó leszóljon végre a gépházba, húzzatok bele fiúk, a kapitány ideges! Aztán amikor már a feltöltés hatására meglódul az autó, hamar ki is szalad a szél a vitorlából – egy nem túl sziporkázó lökés, aztán már kapcsolhatjuk is a következő fokozatot, mert pörögni nem szeret a dízel. Aki nem barátja váltónak és kuplungnak, annak számtalan alkalommal tűnik majd gyengének, sőt, használhatatlannak az 1.6 Econetic.

Ráadásul ennek a váltónak és kuplungnak én sem lettem túl közeli barátja, pedig sok pocsék autót vezettem eddig. Nem mondom, hogy azok jobbak lettek volna, de egy újnál mások az elvárások: a váltó például pontatlanabb, mint a benzines Fiestáé, gyors kapcsolgatásra olykor akadozik is. A kuplung először könnyű, majd bekeményedik, további nyomásra könnyebb lesz megint, és átbillen – egy hosszabb péntek délutáni dugót ezzel végigpedálozni nem kellemes élmény.

És akkor még ott a zaj, ami korántsem csekély, távolról sem kellemes. Zeng, zúg, robajlik a motor, erre mondják egyes berkekben, hogy furgondízel. Pocsék a hangja, szerény az ereje, s csak pontokon jelentkezik. Azt pedig végképp nem kellett volna meglátnom, hogy mi van a géptető alatt, pláne, hogy a szépen összerakott benzinesnek is nyitva volt mellette a motorházfedele. Mintha ebbe a dízelverzióba behányták volna a gépbelet, összevissza kábelek, vezetékek, a turbóra épp csak rágyűrték a hővédő fedelet. Lecsuktuk gyorsan, ne is lássuk, reméljük, keveset kell majd nyitogatni.

Viszont gördülési zajból sokkal kevesebb van itt. Az egyszerűbb – és nem sport – ülések ügyesebben alátámasztják a testet. Mint minden Fiestában, a kormány itt is mintaszerűen pontos, informatív, jó a fogása, a futómű pazar, hiába keskenyebbek a gumik, sportostalanabb a futómű. De rugózásból az Econetic utasainak sem jut sok. A benzines ültetett futóművénél azt is meg lehet mondani, hogy fej vagy írás volt-e a pénz, amin áthajtottuk, itt csak azt vesszük észre, hogy kétszázas volt, nem húszas. Kemény ez is, a jól rugózó Fiesta, úgy látszik, nem létező fogalom.

Egyébként ezt a dízelt is felszerelték a listából, akárcsak a benzinest. Jó pár százast megspóroltak ugyan azzal, hogy csak egyszerű bőr van benne és nincs menetstabilizáló, viszont a vagány metálzöld szín közel százötvenezres tétel (bár megéri, tény), és elöl-hátul is van parkolóradar (de hogy miért hívja a Ford magyar oldala első tolatóradarnak az egyiket – szokott ön előrefelé tolatni?). A végösszeg – pláne, hogy a kaszni ötajtós, ami szintén drágább – kicsivel a benzines Sport fölé tájolja az Econetic-et.

Mire Budapestre értünk, vágytam vissza a benzines kiszámítható motorja, kuplungja, viszonylagos zajtalansága mellé. Nem lehet kellemes egy ilyen hangos és kelletlen dízellel leélni jó pár évet. Egyértelműen, kizárólag, csakis a benzines kéne. Semmiféle fogyasztási adat meg nem győz az ellenkezőjéről – így én, mire a kúthoz, tesztünk végpontjához gurultunk.

Aztán tankoltunk. Csurig. A dízelen korrekt méretű gumik voltak, annak 125 kilométert mutatott a napi számlálója, a benzinesen kisebbek voltak a kelleténél, ott 130 szerepelt az órán. A 125-öt vettük alapul. Egyikbe 4,75, másikba 7,22 liter fért kifolyásig. Tehát a fogyasztás: dízel 3,8, benzines 5,8 – azonos sebességgel, azonos úton, váltott sofőrökkel. Ha pár század, esetleg egy-két tized tévedés volt is a rendszerben, a különbség mindenhogyan jelentős.

Elő a számológépet. Az átlag magyar 12 ezer kilométert autózik évente, ami a mai üzemanyag-árak mellett kerek százezer forint különbséget jelentene a két kocsi között. A benzinesen nagyobb a bukás eladáskor, a dízelt viszont tipikusan drágább szervizelni, de nem annyival, amennyivel kisebb az értékvesztése. Aztán latba eshet még a kevesebbet fogyasztó dízel kisebb környezetterhelése, ami tényleg fontos szempont. Nehéz a döntés.

Úgy vélem, jóval többen vesznek majd dízel Fiestát, mint ilyen drágább fajta benzinest, már csak ilyen spórolósak volnánk, mink. Nem tudom, hogy helyes-e ez. Mindent egybevetve, mondjuk, évi százötven, maximum kétszázezer forint a különbség fogyasztást, szervizt, értékvesztést egymásra lapátolva. Legyen kétszáz, az havi tizenhétezer. Egy ilyen jól felszerelt, nem a skála aljáról való Fiesta tipikus törlesztője olyan hetven-százezer forint körül lehet havonta. Én bizony nagyobbat nyújtóznék a törlesztővel, ha döntenem kéne. Hiszen a benzines szerethető, szuper kocsi, a dízel közel sem az, éppen ellenkezőleg. És utána évekig gyötörne, ha megvenném.

Közel sem lejárt ez a dízeles-benzines meccs... Otto még tartja magát.