Menjünk, már rettenetesen izgulok. Beindítás után, alapjáraton természetesen hallani a négyhengeres dízel kerregését, de belülről nem vészes, dízel, mit vártak. A váltó kézi, ötös, egészen pontos. Nem az a Honda S2000-féle klikk-klakk, de nem is rossz, a fokozatok, ha kissé hosszú úton is, de ott vannak, ahol kell, a bot utána alig moccan. A parkolóházból kiállva az egyik első dolog, ami feltűnik, hogy a nagy batárnak milyen kicsi a fordulóköre. Egy mozdulatból betekerem mindenhová, amit ekkora autókkal általában kettőből veszek – előrefelé jól érezni a végeit. Hátra persze semmit, csak a tolatóradar családbarát, halk pukk-pukkolásából lehet sejteni, hogy összetörtük-e már. Az S80-nal nem megnyugtató dolog tolatni.
Hogy hogyan megy? Az első fél órában egyfolytában arra gondoltam: ez több mint meglepő. Persze, 1300-as fordulatig nem történik semmi, ezért mindig bő gázzal, csúsztatott kuplunggal kell elindulni, de van egy tartomány, amit nagyon szeret a motor, olyan 1800-tól 3000-ig, ahol meglepően nagyot suhint. Nincsenek itt szemgödrökbe huppanó szemgolyók, dobbanásnyit kihagyó szívek, csak olyan kellemes, nagy moccanás van. És nemcsak egyesben, meg kettesben tudja ezt, de harmadikban is, meg negyedikben is, csak el kell találni. Aztán háromezer fölött elfárad a motor, teszi ugyan tovább a dolgát, de már csak kötelességből: ne bántsanak engemet, kérem, van ott még fokozat, tessenek használni, mondja panaszosan.
Amíg az ember mindig keresi, hogy mit szeret a motor, a hajszárító-motoros S80 rendes autóként teszi dolgát, városban, országúton, bárhol lehet vele tartani a ritmust, akár előzni is, igaz, nem szűken. Az ötödik pedig jó hosszú, ezerötszázas fordulaton már nyolcvannal robogunk. Lehet vele utazni, messzire, csendben.
Jó tágas, hátul is fetrengős, van majd' fél köbméternyi, barátságosan bővíthető csomagtartó, szuper hifi, mindenféle olvasólámpák. A rugózás kicsit inkább a puha oldalon van, de mostanában egyre jobban szeretem az ilyet. Emiatt mondjuk nem az a lézerprecízen vezethető autó, viszont egy Transz-Budapest is kellemes élmény benne. De ne tántorodjon el az új S80-astól az, aki csak régiben ült, és azt hiszi, ez olyan. Annak nem puha volt a rugózása, hanem gatya, ez az új összeszedett, inkább csak nem akar bántani.
És persze az autó bunker, bunker, bunker. Nagyon masszív, reméljük, hogy a korábbi S80-asokkal ellentétben ez jó darabig így is marad. A régiről született nem egy pocsék vélemény a Népítéletben, a második széria eleje kicsit jobb lett, de még mindig akadtak elégedetlenkedők. Most ennek a frissített változatát gyűri a Volvo, bárcsak felfelé ívelne továbbra is a tendencia.
Vissza a motorhoz, a dinamikához. A bajok akkor kezdődnek, amikor nem mi keressük a motor jó hangulatát, hanem a klasszikus „az autó van értem, nem én az autóért” stílusban kezdjük használni. Ha türelmetlenkedünk, pattogni akarunk, rájövünk, hogy csak rossz fokozatok léteznek, a nyomatéki csúcs eltűnik valahol a gázolajcsőben, a kommonrélben, mittomén. Az illúzió szétfoszlik. Ha figyelsz, jó a füled, sokat kapcsolsz, az S80 ezzel a motorral is tűrhetően fürge. De magadra vess, ha felelőtlenül próbálod párosítgatni a fokozatokat és a fordulatokat, mert akkor utálni fogod.
Igazából egy jó automata kellene ebbe az autóba, nem is értem, miért nem gyártanak ilyet. Nyugis, kényelmes, nagy bálna, az ilyen autók vezetőitől nem lehet elvárni, hogy folyamatosan fordulatszámokkal, kuplungcsúsztatással görcsöljenek. A manuális S80 1.6D nem fizikailag, hanem idegileg fárasztja az embert. Ezt, itt, mindenképpen automatával kellene. Akkor igen jó lenne.
Ha pedig valakinek az idegeit nem tudná megnyugtatni a 13 másodperces 0-100-as gyorsulás, a ringatózás, az általános csend, a finom kezelőszervek, annak háborgó lelkére mindenképpen gyógyír lesz a tankolás. Egyetlen hiteles mérést végeztem csak, mert összevissza használtuk az autót a kollégákkal, s az egy 158 kilométeres menet volt, javarészt városban. 10,1-et bírtam belenyomni, nem többet. Az annyit tesz, mint 6,4 liter. Mondom, városban.
Tudják mit? Ez az autó a tipikus autóhasználók 95 százalékának az idő 95 százalékában pont elég, a maradékban sem nyűgös. Ebben a 95 százalékban azt nyújtja, amit egy S80-astól vár az ember. És ha automata lenne a váltója, még matekolni se kéne annyit. Igen, csakis automatával. Halló Göteborg, veszik az adást? Halló, halló...
Vita? Vélemény? Ide jöjjön!
