Adatlap Ford Transit, Tourneo Connect Limited SWB - 2009
Versenytársak
Mindent megpróbáltak, hogy személyautóvá mosdassák a Connectet, de akkor is csak egy aranyozott szívlapát maradt. Annak viszont meglepően kézre álló: akit nem zavar, hogy teherautóval viszi nyaralni a családot, könnyen meg is kedvelheti.
Ma már minden, magára valamit is adó európai gyártó tart a kínálatban egy-egy ilyen minifurgont. Fura keverékek mind: márkáról márkára változik, hogy milyen arányban hordozzák a személyautó- és teherkocsi-géneket. A Ford Connect családja már primitív, célszerűséget sugárzó kartondoboz-formájával is inkább a fuvaros vonalat viszi, és ugyanezt az érzést erősíti a régi vágású dízelekből álló motorválaszték, illetve a merev hidas hátsó futómű. Ráadásul már nem is különösebben friss konstrukció, az idén tölti a nyolcadik évét a piacon – a maga kategóriájában a legöregebbek közé tartozik – így annak ellenére sem számítottam semmi jóra a teszt kezdetén, hogy a modellfrissítésből nemrég kikeveredett típuscsalád legjobban felszerelt személyszállító változatát kaptuk meg a Fordtól.
Az első személyes benyomás sem kecsegtetett semmi jóval. A ráncfelvarrás során ugyan alakítottak az elején egy picit, de ezzel csak a szigorúságán enyhítettek, és ez is csak elölnézetből látható. A lényeg, az elöl csonkolt hasábforma azonban épp olyan sivár – vagy letisztult, ahogy tetszik – amilyen volt, és ezen semmilyen cicoma nem segít. Ha a haszonjármű-változatról lenne szó, a forma nem is lenne szempont – sőt, a téglatest-design tökéletes térkihasználást sejtet, ami még előny is lehet – de ez itt a forgalmija szerint személyautó, méghozzá jól felszerelt, erős és igazán nem is olcsó. A Fordnál talán úgy gondolták, hogy a 16-os alufelnik, a ködlámpák, a karosszéria színére fényezett lökhárítók, a sötétített oldalsó üvegezés és a többi díszítőelem segít leplezni a szuperprimitív karaktert, amelyet látva Leonidas és háromszáz katonája is térden állva könyörögne a valódi spártaiság receptjéért. A kérges munkástenyér azonban így is kilátszik az ünneplő alól. És nem csak kívül.
A belső tér hangulatának egyértelműen jót tesznek a vajszínű kárpitok és burkolatok – a haszonjármű-kivitel szürkéje sokkal lehangolóbb lett volna – de itt-ott azért láthatók a furgonokban gyakorlatilag szükséges igénytelenségek. A műanyag panelek vaskosak, masszívak és kőkemények, csak itt-ott jelzi néhány fémes színű díszítés, hogy ez nem az egyszerű haszon-változat. Az üléshuzat is színtiszta műszál, szintén a könnyű takaríthatóság jegyében – ami ennél a színvilágnál egyébként jól is jön. Arra azért látványosan vigyáztak a Fordnál, hogy a műszerfal, és a többi sűrűn nézegetett, tapogatott rész precízen illeszkedjen, de akadnak félreeső zugok, ahol becsúszott néhány trehány részlet. Ilyen volt az öntési hibás, sorjás oldalú kézifékkar, vagy a kárpitok csúnya varrásai az ülések alsó és hátsó részein. Ezekkel az apróságokkal sem volna bajom, ha egy hárommilliós autóról lenne szó, de a Connect más ligában versenyzik.
