A két felújított modell, a C30 és a C70 a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be. Azóta eltelt néhány hónap és a forgalmazás is megkezdődött. C30-ast talán már ön is látott élőben, hiszen vagy egy tucat szaladgál belőle itthon, a C70-esre azonban még egy kicsit várni kell.
Mivel a két modell nem új, csak a ráncaikat varrták fel, statikus bemutatóra invitált minket a Volvo Ausztriába, Kaprunba. Az autóbemutatók túlnyomó többsége mediterrán országokban zajlik, hiszen ott kellemes a klíma, kies tájakon, végeláthatatlan hegyi szerpentineken lehet nyüstölni a kocsikat, vagyis minden egyben van, hogy az újságíró jól érezze magát és jó benyomást szerezzen a kocsiról.
Svéd cégről lévén szó, az ember nem csodálkozik el azon, hogy a Volvo nem tengerpartra, hanem a hegyekbe invitált minket, az utazás azonban még így is rendhagyóbb volt a rendhagyónál.
Kaprunban, nem számoltam meg, de ránézésre van vagy 30 felvonó. A parkolóból bő 25 percet utaztunk meredeken felfelé, egyszer át is kellett szállnunk, mire felértünk – nem a legtetejére, de majdnem. Fent motoros szán várt ránk, ez szállított minket a 2535 méter magasan lévő táborba, ahol az iglunk, no meg a két kiállított kocsi várt ránk.
Aki járt már arra, tudja, ezeken a hegyoldalakon gyalog is szinte lehetetlen feljutni, autóval nyilván teljesen értelmetlen lenne nekivágni. Ha azonban valaki elszánt, nincs lehetetlen, nem kell más, csak egy fémből készített állvány. Miután az állványra felgurult a kocsi, a felvonó fülkéjének aljához erősítik, és már indulhat is felfelé.
Persze a hegytetőn is elkél a segítség, a pályák karbantartásáért felelős ratrak nélkül nehezen jutna fel a kocsi a hegytetőre, a lánctalpas szörnyeteg azonban különösebb erőlködés nélkül húzza maga után az autót a meredek sípályák tetejére, a Volvo Ice Campbe, ahová nagyjából egy órával sötétedés előtt érkeztünk meg.
Volvo C70
A C70-es egy dobozban pihent. Nem volt különösebben látványos az installáció, miután túltettük magunkat az első csodálkozáson, és megbékéltünk a ténnyel, hogy a kocsi tényleg itt van a havas sípályák kellős közepén, 2535 méter magasan, nyugodtan megszemlélhettük.
Nagy csodára ne számítson senki. Akinek a régi tetszett, az újat is szeretni fogja, és lesz még néhány új rajongó, akit az átalakított, látványosabb, sportosabb orr-rész csábít majd a Volvóhoz. Az új C70-est könnyű lesz megkülönböztetni a régitől, újak a fényszórói, más a hűtőrácsa, a ködlámpái és még a Volvo-emblémája is nagyobb. A kocsi az új első traktusnak köszönhetően sportosabb, modernebb lett, mint elődje. Hátulról már nem ilyen egyértelmű a különbség, a legfeltűnőbb a két új, LED-es hátsó lámpa.
Átalakult a műszerfal is, és a Volvo azt állítja, még jobb minőségű anyagok kerültek az utastérbe – mivel a kocsi egy üvegkalitkában pihent, sajnos ezt nem tapinthattuk a saját kezünkkel. A sajtóanyag további része a biztonságról szól, elmondja, hogy a C70 az egyik legbiztonságosabb kabrió, felsorolja egyenként a légzsákokat, említést tesz a boruláskor előugró, a hátsó szélvédőt kitörő életmentő bukókeretről, de ezekkel nem untatom a kedves olvasót, a vásárlásnál úgyis a dizájn lesz az elsődleges szempont.
Meg persze a praktikum. A C70 3 részből álló fém teteje 30 másodperc alatt nyílik ki. A tetőt nyitó-záró rendszer csak akkor működtethető, ha a kocsi áll. Ennél sok, a C70-nél jóval olcsóbb modellben is láttunk már jobbat, hiszen a mai kupé-kabriók többsége már képes rá, hogy alacsony sebesség mellett is működtesse a tetőt nyitó-záró elektronikát, de megemlíthetem például a Mazda MX-5 Roadster Coupét, mely 12 másodperc alatt végzi el ezt a műveletet 2007 óta.
Volvo C30
A C70-nél is nagyobb meglepetést okozott a C30, mely egy hatalmas, négy helyiséget magában foglaló iglu egyik termében feszített büszkén egy jégtalapzaton. Ha a színes fényekben pompázó jégtárgyakat kiragadnám természetes környezetükből, újraformálnám őket műanyagból és elhelyezném őket egy kiállítóteremben valamelyik nagyvárosban, borzasztó gagyin néznének ki, 2500 méter magasan, autentikus környezetben azonban gyönyörű volt a látvány.
A C30 orrát is átformálták, az átalakításnak köszönhetően nem csak a hűtőrács vagy a ködlámpák újultak meg, de a két sárvédőt is lecserélték. Ez az autó eddig is különleges volt, de furcsa módon az extravagancia inkább hátulnézetből jellemezte, az orra kevésbé volt izgalmas. A ráncfelvarrással ez a helyzet megváltozott, végre az orr-rész is ugyanolyan érdekes és szembetűnő, mint a kocsi feneke.
A többi változtatás már kisebb mértékű, új sportkipufogókat kapnak a T5 és D5 modellek, a képeken is látható vérnarancs színű fényezés is új, van két újfajta könnyűfém felni és a hátsó rész vonalai is finomodtak valamelyest.
Az autó belseje nem változott, viszont új színek, színkombinációk jelentek meg, mivel a Volvo úgy tapasztalta, vevői szeretik, ha sokféle színből választhatnak akár a fényezésről, akár az ülések kárpitjáról vagy a középkonzolról legyen szó.
Statikus bemutató lévén sajnos itt véget érnek a tapasztalatok, pedig szívesen kipróbáltam volna az 1,6D DRIVe-on kívül minden új modellhez rendelhető keményebb, sokkal sportosabb futóművet, melyhez közvetlenebb kormányáttétel is tartozik, vagy magát, az említett 1,6D DRIVe-ot, mely start/stop rendszerével állítólag mindössze 3,9 liter gázolajat éget el 100 kilométeren, CO2-kibocsátása kilométerenként csupán 104 gramm.
Miután a kocsikat megnéztük, sok dolgunk már nem volt. Megvacsoráztunk a jégasztalnál, kirándultunk egyet a metsző, jeges szélben a csillagos ég alatt a hegytetőn, aztán beültünk a szaunába és a jacuzziba - a kocsikkal egyetemben ugyanis ezeket is felcibálták a hegytetőre. Az egészről csak annyit, ha tehetik, egyszer próbálják ki, hihetetlen élmény a szauna forróságából belevetni a testünket a hóba. Az igluban alvást azonban senkinek sem ajánlom, a -3 fok nem játék, ha csak egy kicsit is rosszul húzzuk magunkra a hálózsákot, a metsző hideg behatol a csontjaink közé, és utána már nehezen melegszünk fel újra. Szerencsére azért túléltem, jó móka volt.
A C30-ról hamarosan újra beszámolunk, hiszen már van tesztautó, a C70-re még egy kicsit várni kell, nagyjából egy hónap múlva jönnek az első darabok az országba.
