Használtteszt: Volkswagen Polo 1.4 16V Comfortline

Igazából sokkal unalmasabb is lehetne, tárgyaltuk meg Winklerrel a próbaúton. Elvégre, egy Volkswagennek ez munkaköri kötelessége. Igaz, az utastere csak picit kopottas, noha látszott, hogy kapott rendesen azoktól, akik használták.

Az 1,4-es motor viszont kellemes benyomást tesz. Szinte úgy tűnik, jól megy és erős. Persze hamar kiderül, hogy igazából a váltóval bírják kellő szorgalomra a 75 lóerős benzinmotort: pörög, igen rendesen. A fokozatok hamar elfogynak, gyorsan fel kell kapcsolni. Viszont ennek az áttételezésnek megvan az az előnye, hogy nem kell állandóan visszakapcsolgatni. Ám a 100 lóerős változatához képest fent kifogy a szuflából a gép: itt nem szoftverrel iktattak ki 25 lóerőt, a gyengébb 1,4-es szűkebb csatornákon kapja a levegőt. Az ereje így is elég, akár országúti használatra is, én biztos ezt választanám a kis háromhengeresek helyett, ha néha elhagynám a falutáblát. Viszont hátránya a kis motorokhoz képest, hogy az 1,4-es szíjas és nem igazán takarékos. Még egy dologra érdemes figyelni: vannak olyan változatok, amelyeknél 15 ezrenként van olajcsere, míg másoknál a motorelektronika jegyzi az olaj elhasználódását és szól, ha itt az olajcsere ideje. Ezeknél akár 30 ezer km-ig is kihúzhatja az olaj.

Ami feltűnő, hogy egészen könnyű a Polót vezetni. Minden pici erővel megy, a kuplungolástól a kormányzáson keresztül a váltásig. Bár ez nem túl férfias élmény, városban pihentető, könnyű megszokni. Akárcsak a jó rugózást: a Polo kifejezetten kényelmes és nem túl hangos a vele egyidős kisautókhoz képest.

Pár dologra nem árt nagyon figyelni: ha a váltó nem kapcsolható könnyen, az rossz jel, voltak ilyen hibái a típusnak, és ezt cserével gyógyították. Az elektromos kormányszervo is lehet makrancos, néha egyszerűen megszűnik működni, ahogy a motorelektronika is. A világító kontrollámpák tehát intő jelek. Nyilván az autónepperek esetében egy poligráfos vizsgálat sem segít, de magánembereknél érdemes a tulaj reakciójára figyelve rákérdezni az ilyesmire: ha szeme sem rebben, akkor talán nincs nagy baj. A pozsonyi VW-gyárban is van hétfő, ezt jelzi, hogy akad pár beázós Polo. A futómű nyiszorgása, kopogása elég gyakori, a típus talán érzékenyebb a magyar utakra – de lehet, hogy a jó rugózás teszi érzéketlenebbé a vezetőt a futómű kínjai iránt.

Azt persze erős túlzásnak érzem, hogy valaki családi autó helyett vegye: ehhez kicsi a csomagtartója és ha magasak ülnek elől, a hátsó tere is szűk. Viszont középtávig egészen jól bevethető kisautó, a vele egyidős Corsákat, Puntókat, Yarisokat, 206-osokat garantáltan veri kényelemben. És bár úgy tűnhet, hogy lényegében ugyanazt tudja, mint egy Fabia, azért a kettő között van pár apró különbség, például jobbak a Polo ülései és finomabbak bizonyos megoldásai.