Pokolba a parasztvakítással
Volkswagen Polo 1.2 TSI Comfortline 105
Tessék, itt van még egy egyen-Volkswagen, maga a megtestesült unalom kívül belül. Semmi esélye, hogy ne tapossam a sárba, hacsak nincs hibátlan motorja, váltója, futóműve és féke. De van.
Épp kezdtem lemondani róla, hogy találok egy igazi városi autót, amiről elhiszem, hogy hosszú távon is együtt lehet vele élni. Pedig sokáig kerestem lelkesen: bekéredzkedtem minden 4,1 méter alatti tesztautóba, ami csak megfordult a szerkesztőségben, de a legtöbbször ugyanazzal a csalódottsággal szálltam ki. Már megint csak egy spórolós fos, kellemetlenül igénytelen anyagokból összetákolva, vacak, akadós váltóval vagy harmatgyenge motorral, esetleg beláthatatlan karosszériával vagy rosszul hangolt, bizonytalan futóművel. Érintőképernyős egérmozi, automata klíma és ülésfűtés persze mindben volt - a tesztautókat a legjobb felszereltséggel adják, amilyennel itthon senki meg nem venné egyiket sem - de az ilyesmi nem feledteti az alapvető hibákat.
A Polóban már nem is reménykedtem igazán: csak azért kértem el, mert furdalt a kíváncsiság, milyen benne az új 1,2 literes TSI turbómotor. A VW csoportnál mindenütt ezzel váltják ki legnépszerűbb, és valószínűleg legrosszabb motorjukat, a 105 lovas ezerhatszázast. Akik próbálták az új motort, eddig nem mondtak rosszat, de ezt ki kellett próbálni: négy darab háromszáz köbcentis henger használható méretű autóban utoljára az ezerkettes Zsiguliban számított elfogadhatónak, de már annak is bő huszonöt éve. A motor volt az egyetlen, amiért bekívánkoztam a Polóba, pedig Pista a korábbi tesztautóról is csupa jót mesélt - csakhogy itt épp az a kicsi plusz hiányzik, ami egy Fiat Puntóban, Peugeot 207-esben vagy Ford Fiestában olyan vonzó: az egyéniség.
A lelkem mélyén örültem is, amikor kiderült, hogy a tesztautó fekete. Egy vidámabb, sárga vagy piros sokat segíthet a majdani tulajdonosoknak, úgy legalább egy kis esélyük marad, hogy megtalálják az autójukat egy zsúfolt parkolóban, a fekete viszont eltünteti a fantáziátlan formát és kiemeli az első lámpákat. A Polo egyedüli jellegzetességeit. A sötét színvilág egyébként belül is jellemző, de ez nem is nagy baj: legalább nincs, ami elvonná a figyelmet a lényegről. Az ugyanis itt valóban a részletekben lakik.
Unalomig lerágott csont a Volkswagen kapcsán a minőségtervezést emlegetni, pedig ez az, amivel ezek a semmilyennek tűnő gyártmányok megfogják a közönséget. A német mérnökök kínosan ügyeltek, hogy ahol az ember és a gép gyakran találkozik, oda jussanak a legjobb érzést nyújtó anyagok, megoldások. A műszerfal felső része és a kormánykerék középrésze puha, kellemes tapintású, ami azt eredményezte, hogy elsőre a kormánykerék karimájának hibátlanul kifeszített bőr bevonatát éreztem az egyetlen, igazán plasztik-szerű felületnek. Lejjebb persze ott vannak a többi kisautóból ismert tejfelespohár-anyagok, de a lábtérben senkit nem fognak úgy zavarni, mintha kéznél lennének.
A műszerfal kialakítása más szempontból is kellemes meglepetést okoz, és nem csak a precízen kialakított, határozottan működő kapcsolók és gombok miatt. Igaz, hogy hiányoznak az olyan divatos trükkök, mint a kormányra telepített hifi-vezérlés, vagy a nagy képernyős navigációs rendszer, viszont minden azonnal kézre esett, szinte semmit nem kellett keresgélni - mindezt úgy, hogy közel fél éve nem volt szerencsém más Volkswagen csoport által gyártott járműhöz. Legfeljebb a műszerfal tetejére telepített kapcsolósor funkció nélküli vakgombjaiba köthetnék bele, de nincs kedvem: az efféle apróságok itt csak akkor tűnnek fel, ha valaki külön keresi a hibáit.
Jelenleg a Polo a Volkswagen legkisebb modellje - sokszor nevezik kisautónak is - de a méretei alapján akár a négyes Golfhoz is mérhető, amely tíz éve még a kompakt kategória etalonjának számított. Három centi híján négy méter hosszú, és 1,68 méter széles, így elöl két megtermett felnőtt is bőven elfér anélkül, hogy a válluk túl közel kerülne. Hátul már inkább passzentos mint kényelmes, de rövidebb távon azért elfogadható, a 280 literes csomagtartó pedig épp a használhatóság alsó határán egyensúlyoz. Családi nyaraláshoz már csak szűkösen elegendő, de a valódi kisautók jellemzően rövid és magas csomagtereihez mérten így is óriásinak hat. Két felnőtt és két gyermek számára, főleg városban, ahol a kisebb méret többször előny mint hátrány, használható, bár nem minden kompromisszumtól mentes családi autó lehet a Polo.
A Polo TSI legjobb és legrosszabb tulajdonságaira kíváncsi? Lapozzon.