A vak is láthatja, hogy egyáltalán nem sportos, sőt, inkább batárszerű a 4330 milliméter hosszú, 1615 milliméter magas test. Akinek a könyökén jön már ki, hogy az ezerkettes, pöcsköszörű kompaktokat is sportossággal próbálnak ránk sózni, felsóhajt, mint én: végre! Bizony, mert amilyen kívül, olyan odabent is: a végtelenségig nyugtató és csendes.
Tesztautónk a legmagasabb, Tekna felszereltségi szintű. Ebben olyan szinten tobzódik az összes létező extra, hogy egyedül a bőrkárpit feláras. Ezzel együtt kerek nyolcmillió forint a listaára, ami ugyan nem kevés, de figyelembe véve, hogy ebben az üvegtetőtől kezdve a kétliteres turbódízelen át az összkerékhajtásig minden benne van, nem is rossz. A hasonlóan felszerelt, 163 lóerős Kuga majd' egy millióval drágább.
De mindegy is, ezzel a motorral az alapmodell 6,4 millió, és már ez is bőven jól élhető, a felszereltségi szint nem számít. De ha rám hallgatnak, akkor a motorhoz ragaszkodnak, mert ez a tökéletesen hozzáillő, elhihetik.
A Qashqai egyik nagy devizája ugyanis az, hogy halk. És nem ahhoz képest halk, hanem a többmillióval drágább prémiumtermékekhez képest is. Tavaly, a +2 tesztelésekor döbbenten hallgattuk a csendet Papp Tibivel, most pedig kíváncsian vártuk, hogyan birkózik meg a 150 lóerős, négyhengeres Renault-dízelmotorral.
Simán, gond nélkül vette az akadályt. Tudni fogjuk ugyan, hogy nem benzin robban, hanem dízel gyullad a hengerekben, ám kellemetlen mellékzörejnek, csörgésnek-kopogásnak nyoma sincs. Nem üti meg ingerküszöbünket, tán még annyira sem, mint egy dízel Lexus IS. Tökéletesen rájátszik az autó nyugodalmas, szedatív énjére.
Aztán ha picit motoszkálunk odabent, élünk vele egypár napig és használjuk, rájövünk, hogy a Qashqai közel jár ahhoz, hogy ideális családi autó legyen.
Először is, van elég helyünk. A 2630 milliméteres tengelytáv 5,5 centiméterrel több, mint egy Octaviában (2575), ráadásul az övvonaltól felfelé finoman dőlnek befelé az ablakok, így a vállaknak is marad hely. Elöl az ülések kényelmesek, az ülőlap és a háttámla is széles, előbbi kemény, utóbbi picit puhább. Hátul sem rosszabb a helyzet, három átlagos termetű felnőtt gond nélkül elüldögél itt. Ráadásul a picit magasabb üléspozíció mindenkinek jót tesz.
Másodszor: jól ki vagyunk szolgálva. Az ergonómia jó, a kormány tág határok között mozog, tengelyirányban és le-fel állítható, kisebb termetű hölgyek pedig az égbe pumpálhatják fel az ülésüket. A Navarából már jól ismert, érintőképernyős Connect rendszer pedig navigál, kékfogaz és lejátszik mindenféle audiofájlt. USB-ről, CD-ről egyaránt. Kezelése egyszerű és gyors, menüje magyar, ráadásul a széles szögben látó tolatókamera színes képe is itt jelenik meg.
Pedig ebből az autóból átlagos termetűek hátra is kilátnak, ami 2010-ben már meglepetésszámba megy. Sőt, az üvegtetőnek köszönhetően még a sötét beltér is szellős és világos, jó a térérzet. A csomagtér alaptérfogata 410 liter, ami egy erős középszám, persze a hátsó, osztottan dönthető üléstámlák több, mint duplájára növelik a rakteret, ha kell.
A műszerfal és a középkonzol nélkülöz ugyan minden trükköt és bravúros megoldást, cserébe a kidolgozás minősége jó, az élek párhuzamosak, egyforma illesztési hézagokkal, semmi nem zörög vagy csörög.
George Benson lemez a lejátszóba, vajpuha kuplung lenyom, jobb kéz a váltón, egyes, és máris úton vagyunk relaxországba. A legjobb, hogy akár Budapesten is. A futómű pihe-puha, gondtalan autózáshoz készült. A gödröket-kátyúkat tompa és távoli dübbenéssel elnyeli, a személyautóknál nagyobb hasmagasság pedig arra jó, hogy az utcánként változó magasságú és lehetetlen méretű fekvőrendőrökön se kelljen fogakat összeszorítva áthajtani. Padkára parkolás, gödörkerülgetés vagy 70 éves, hulladékból foltozott felület a Kapi úton? Nem gond.
A kényelmes rugózás hátulütője persze kanyarodás közben jön elő, amit tud ugyan a Qashqai, de csak módjával. Nem kell eltúlozni a sebességet, mert nem érünk el vele semmit sem, csak dőlünk egy nagyot és csikorgatjuk a gumikat. Ez pedig nagyon-nagyon távol áll tőle. És ahogy telnek a napok odabent, lassan tőlünk is.
Sietni persze tud, ha kell. A 320 newtonméternek nem okoz különösebb gondot az összkerekes változat másfél tonnája, de attól, hogy nyomjuk a gázt, még nem lesz drámaibb a haladás. A gyerek ugyanúgy alszik hátul, csak a szélzaj nő egy hangyányit. Ebből ne arra gondoljanak, hogy lassú, mert messze nem az, csak vehemens gyorsítás közben is halk, kellemes.
A hatsebességes kéziváltó teljesen átlagos egy szerkezet. Különösebben nem pontos, a kapcsolási érzet sem egy Civic Type R, de valójában tudomást sem veszünk róla, ott van, lehet vele váltani, ennyi. A négy tárcsafék határozottan lassít, ha kell, a kormányszervó rásegítésének mértéke nincs eltúlozva.
A Qashqaiok többsége ugyan elsőkerekes, de a kétliteres modellekhez kérhetjük az X-Trail összkerékhajtási rendszerét. Semmi komolyra ne gondoljunk, sima kapcsolható összkerék, ha kell, fix 50-50 százalékos zárral, ahol azonban ez az autó valaha előfordul, oda tökéletes lesz. Nem beszélve arról, hogy anyuka télen is bátran fuvarozhatja a csemetéket bárhová. Nem lesz ideges. Közben pedig városban, dugóban araszolva is beéri 8,5 liter dízellel.
Mert a Qashqai minden nyugodt ember autója. Városban, vidéken, egykedvűen, kényelmesen teszi a dolgát. Mintha megtanítaná a benn ülőket arra, hogy a közlekedés nem okvetlenül jelent egyet a túlélésért folytatott küzdelemmel. Ha mások sietni akarnak, siessenek, ha nagyon akarnánk, tudunk mi is. De ilyenre ritkán kerül sor, mert minek?
A helyváltoztatás lehet pihentető dolog is. A jelenlegi legjobb családi Nissanban mindenképpen.
