Suzuki Swift menetpróba

Jobb, mint hittem. Ezért mondtam, hogy abszolút mércével sem kell szégyenkeznie ennek a kisautónak. Nagyon remélem, hogy nem preparált gépeket toltak oda az első tesztre, mert akkor csúnyán benyaltam a maszlagot. De sokkal felnőttesebb, nagyautósabb érzés vele menni, mint az eddigi Swiftekkel. Itt érvényesül a fáradhatatlan csiszolgatás, amitől jobb benyomást kelt egy autó, anélkül, hogy rá tudnánk mutatni egy-egy részletre, hogy tessék: ezt kellett meghegeszteni ahhoz, hogy végre rendes szekér legyen.

A váltó eddig sem volt rossz, de volt benne egy kis karcos érzés, amit eltüntettek. Maradt egy precíz, akadás nélkül kapcsolható, masszívnak tűnő szerkezet. A futóművet sem kritizáltam volna a régiben, de ezzel megint léptek egyet a létrán. Nem is biztos, hogy a ferdébben álló hátsó szilentblokk vagy a merevebb első segédkeret miatt tűnik határozottabbnak, lehet, hogy a karosszériamerevségben kell keresnünk a minőségjavulás titkát. Mindenesetre remekül átlépi a kisebb gödröket, egyedül bólogatásra hajlamos kicsit, de ekkora méreteknél az elkerülhetetlen.

Ugyan csak a dízelt volt alkalmam kipróbálni, de a Fiattól származó motor elég jó benyomást keltett. Átfaragták az égésterét, így sikerült Euro 5-ös kipufogógázt kicsalniuk belőle, mindezt úgy, hogy a fogyasztása 4,2 literre csökkent a szabványos mérés szerint. Nálam országút, autópálya, rövid város vegyesben 5,3-at mutatott a fedélzeti számítógép, de ez sem számít rossz értéknek. Tempós haladásnál kicsit hallatja a hangját, de sokkal kellemesebb az orgánuma, mint például a Corsában, amiben ugyanez van. És leginkább azért panaszkodhatunk kicsit a motorzajra, mert minden más annyira visszafogott. Tényleg. Ha kinyomjuk a kuplungpedált, még autópályán is csak a gumik surrogása hallható, a szélzaj minimális.

A benzinesre sem panaszkodtak a kollégák. Ha nem is teljesen új fejlesztés, azért jelentős lépés a Suzukitól a K12B motor. Végre megcsinálták az 1,2-esen a szívó- és kipufogóoldali változó szelepvezérlést, amivel a konkurencia eddig előrébb járt. Meg is lett az eredménye. Minden fordulatszámon nagyobb nyomatékot tud az ezerkettes, mint az eddigi 1,3-as, viszont nyolc decivel, kerek öt literre csökkent a szabvány szerinti vegyes fogyasztása. Szép eredmény, és még csak turbós trükközés sem kellett hozzá – úgy látszik, a japánok joggal hisznek még a szívómotorokban.

Átdolgozták a fékrendszert is, erre végképp nem lehet panasz. De a legnagyobb piros pont a súlycsökkentésért jár. Miközben a legtöbb új autó csak hízás árán tud továbbfejlődni, a Suzukinak sikerült megoldania, hogy 20 kilót faragjanak le az egyébként sem túlsúlyos Swiftből. A legnagyobb szerepet ebben valószínűleg a nagy szilárdságú acélok használata játssza, amivel vékonyabb lemezből készülhetnek bizonyos karosszériaelemek, úgy, hogy merevségük változatlan maradt, vagy még nőtt is. Ezt a trükköt szinte minden autógyártó alkalmazza már, de csak új konstrukciónál lehet kiaknázni az előnyeit. Valószínű, hogy elsősorban emiatt döntöttek úgy a japánok, hogy ilyen alaposan átdolgozzák a régi padlólemezt. Jogosan feltételezhetjük, hogy ötcsillagos törésteszt-eredményre hajtanak, amit a régivel nehéz lett volna elérni. Erre utal az is, hogy alapfelszereltség a hét légzsák, valamint az ESP – ezekért pluszpont jár az EuroNCAP-nál.

És ha a japánok egyszer a fejükbe vesznek valamit, azt véghez is viszik. Nagy összegbe mernék fogadni, hogy meglesz az öt csillag. De nem csak az, hanem a célként kitűzött 100 ezer darab eladása is évente, Európában. Ha az általában márkahű suzukisok tényleg elhiszik, hogy a régi körvonalak alatt egy új autó bújt el, amire érdemes lecserélni a mostanit. Meg persze kell hozzá a jó ár is. Szeptemberben meglátjuk.