Megvolt: Mazda 6 Sport 2.5 GTA

Aki gondolja, kattintson vissza Gyulavitéz 2008-as cikkére, és nézze össze a fotókat, hogy mi változott. Nekem a ködlámpa, és a körülötte lévő szekció tűnt fel, de mintha a hátsó lámpákat is elszíntelenítették volna. Nem baj. Gyakorlatilag maradt, amilyen volt, épphogy annyit változtattak rajta, hogy az ember pár év múlva felismerje a 2010-es modellváltást a használtpiacon.

Egyébként bent kábé ennyi a különbség, meg az, hogy a mi tesztautónkban benne volt az új, érintőképernyős-navis-Bluetooth-os cucc is, béna grafikával és néhány megszokható kezelési bukfenccel; egyébként nagyjából olyan, amilyet a Toyota is használ. Pár apró eltéréssel, nincs USB-csatlakozó, csak jack , igaz, kékfoggal le lehet játszani a zenéket. Tudja a fene, én simán bedugnék egy sokgigás pendrive-ot a könyöklőbe, ez ízlés dolga. Persze kezd kicsit kínossá válni, hogy a navin nincs rajta Magyarország, ezért nem érdemes megvenni bőrülésestől a 700 ezer forintos Top csomagot. Új infó: ismeri Magyarországot a navi, csak nem rakták bele a tesztautóba az Osteuropa kártyát, ezt tehát visszaszívtam.

De hiába próbálok kekeckedni, ez a Mazda 6 nagyon jó autó. Amikor vadiúj volt, nagyon vártam, mert végre akkora volt, mint az összes hasonló kategóriájú autó. Aztán kiderült, hogy agyament módon ráz, bár ez Gyulavitéznek nem volt feltűnő. Ha a civil autóm egy Integra Type R lenne, nekem sem lenne az. De ötajtós Avensisem van, és a Mazda 6 ahhoz képest, hogy egy normál autó, viccesen kényelmetlenül rugózott.

És ez az, amit megcsináltak két év után, gyakorlatilag ez volt az egész facelift lényege. Az új verzió ugyanis egészen meghökkentően jól rugózik, viszont ugyanúgy kezes, gyorsan reagál a kormányzásra, tényleg, mintha valami pici kocsi lenne. De nem az. Hozzáteszem, a Mazda 6-nak elöl rendes kettős keresztlengőkaros futóműve van, nem holmi proli MacPherson, nem csoda, hogy tud. A kicserélt szilentek, a felnikből lefaragott kilók(!!!!), és az áthangolt rugózás tényleg varázslatosan jó közlekedési eszközzé tette ezt a kocsit, nem csak szimplán gyorssá.

Igaz, a 2,5-ös benzines, nem versenyezhet a turbódízelek nagy nekidurálásával, ellenben csendes és semmilyen szinten nem vibrál. Már 1300-tól kezd megjönni az ereje, és a végtlenségig megmarad, szép egyenletesen. Nem is feltűnő, hogy mennyire megy, csak az, hogy a többi kocsi általában lemorzsolódik, ha jól kihúzatjuk. Erre az az egyszerű magyarázat, hogy 8,4 alatt százon van.

A váltója talán nem a legjobb a japánok között, de pont elég jó. Hat fokozat jár a nagy motorhoz, szerencsére: százharmincnál 3200-nál tanyázik a fordulatszám. És közben csend van, ami hallatszik, az leginkább a futómű irányából jön. Fogyasztás szempontjából nem vártam csodát, de egyszer leesett az állam, amikor Budapest-Vác viszonylatban sikerült 6,6-7 liter közötti átlaggal autózni. Persze Budapesten erre nincs esély, itt már beszalad az a 10-11 liter, amire számítottam.