Minden ízében germánnak tűnik a harmadik generációs Kia Sportage, és ez nem is véletlen: a koreaiak hazai pályán próbálják agyonverni az európai konkurenciát. Nem lehetetlen, hogy sikerül.
A Sportage előző generációjának létezésére nem létezett ésszerű magyarázat. Majdnem egyszerre mutatták be a Hyundai Tucsonnal, amellyel nem csak a műszaki tartalmát tekintve egyezett meg tökéletesen. Mindkét autó hasonlóan semmitmondó külsőt kapott, és az arányaikon is látszott a rokonság, így szinte képtelenség volt különbséget tenni közöttük, ha nem állították egymás mellé a két autót. Dél-Koreában nyilván rájöttek a hibára, mert az utódokat, amelyek szintén azonos alapokra épülnek, már teljesen más stílusban tervezték meg.
A Hyundai ix35, a Tucson utódja már-már latinosan merész formatervvel próbál új híveket szerezni a márkának, ami elég kockázatos vállalkozás. Nyilván akadnak, akik idegenkednek a hullámzó élektől és a kuszán ijesztő hűtőmaszktól, a lendületes, mégis valahogy szétszórt karaktertől. Nyilván ezért döntöttek úgy, hogy az új Sportage éppen ellentétes stílusú legyen. A terveket ezúttal is német tervezőközpontban készítették, ugyanannak a Peter Schreyernek az irányításával, aki már a Cee'd és a Soul stílusát is meghatározta.
Az exaudis dizájner pedig azt hozta, amit elvártak tőle: bunkerszerűen masszív karosszériát rajzolt, eleve nagy és optikailag tovább nagyobbított kerekekkel, magasan vezetett övvonallal, olyan vastag hátsó tetőoszloppal, amihez csak a III-as Golfé mérhető, és nem túl komplikált, de kellőképpen agresszív orrkialakítással. Még az a jellegzetesen volkswagenes gyakorlat is felfedezhető rajta, hogy az egyszerű alapformát aprólékosan kidolgozott részletekkel dobja fel a tervező: egy jól eltalált felnigarnitúra, szép formájú, krómozott kilincs vagy szokatlan formájú ködlámpa csodákat tesz, főleg ha az ember testközelből ismerkedik az autóval.
Olyan szerencsénk volt, hogy rögtön a nemzetközi sajtóbemutatón volt alkalmunk megejteni az összehasonlítást a testvérmodellel. A Kia ugyanis Magyarországon tartotta a típus premierjét, így kértünk a Hyundaitól egy ix35-öst, és egymás mellé állítottuk a két autót. Ha az volt a cél, hogy más vevőket célozzon a két autó, sikerült. Akiket megkérdeztünk, nagyjából fele-fele arányban választották volna az egyiket vagy a másikat, de mindenki azonnal rávágta a választ. A Hyundai talán érdekesebb jelenség, viszont a Sportage dinamikusabb, erőteljesebb, agresszívabb karakter. A választás így inkább ízlés dolga, műszaki szempontból ugyanis csak apró, hangolásbeli különbségek vannak, a helykínálat gyakorlatilag azonos, és a két autó ára között sincsen néhány tízezer forintnál nagyobb különbség, ha az azonos motorral és hajtáslánccal felszerelt kiviteleket nézzük.
Az új Kia szabadidő-autó persze nem csak házon belüli összehasonlításban állja meg a helyét. Hozza azt a minőséget, amit a koreaiak kapcsán manapság annyit emleget a sajtó. A sokkon már évekkel ezelőtt túlestünk, többek között a Cee'd és a Hyundai i20-as kapcsán: a koreaiak megtanultak jó autót tervezni, és semmivel nem hibáznak többször, mint a versenytársak. A Sportage is ezt sugallta. Nem tökéletes autó, de nincsenek ordító hibái – olyanok semmiképp, mint az elődöknek.
