Mazda MX-5 20th Anniversary

Próbálkoztak sokan, hogy lemásolják a sikert, de senkinek sem sikerült igazán. Tudom, volt egy Honda S2000, BMW Z3 és a borzalmas Opel GT, de azok erősebbek, drágábbak, mások, nem egy kategória. Sokan a Fiat Barchettát, MG TF-et tartották vetélytársnak - az MG szeszélyes volt és keményen hajtva már-már életveszélyes, a Barchetta meg a Punto-padlójával, elsőkerék-hajtásával... Babazsúrra való. Az élmény mértékegysége nem a pénz és a lóerő, nem is okvetlenül a design, hanem az autóban eltöltött idő. Nagyon jól ismerem, elhihetik.

Az MX-5 nem az erőről szól, nem a gumifüstölésről, a fejletépő gyorsulásról és presztízsről. Csak akkora a villantási faktora, mint bármelyik nyitott kabriónak, akiket viszont valaha megcsapott már a kis Mazda tökéletessége, azok messziről intenek, biccentenek. Pedig egy ma nevelkedett autós palánta röhejesnek vagy fapadosnak mondhatná, hiszen a klímán és a kikapcsolható DSC-n kívül semmiféle elektronikai segédeszközt nem tartalmaz. Sehol egy digitklíma, monitor, központi számítógép vagy tempomat. Purisztikus? Az. Ezért rétegcucc, mint a kokain.

Mitől extra?

Emlékeztető

Mivel ez egy speciális, sorszámozott, húsz éves fennállást ünneplő modell, ezért akaratlanul is keresni kezdjük az egyedi cuccokat, a pluszt, amit ad. És itt, egyedül ezen a ponton illetném kritikával – nem is az autót, inkább a Mazdát –, hogy ennél azért, ha nem is többre, inkább másra számítottam volna. Toronymerevítő a kétliteresből, pár szőnyeg, alu pedálsor és ködfényszórók, valamint némi bőr és plakettek. Nem illik a filozófiához, mindezt gondolkodás nélkül elcseréltem volna egy Bilstein-gátlószettre vagy sperrdifire. Utóbbiak rendelhető extrák, és meglátásom szerint sokkal ésszerűbbek, mint a fent felsorolt dolgok, mert növelik az autó élvezeti értékét. Alupedálok? Vállvonogatás. Sperrdifi? Szemcsillogás. Ennyi. Tóth Zoli tízéves, jubileumi NB-szériás MX-5-öséről kellett volna példát venni.

Halkan súgom csak, nehogy meghallja valami lóerőbajnok fikagép: ebből az 1,8-as, 126 lóerős változatból valójában nem hiányzik semmi. Na jó, gyermeki énem elviselné a sperrt, de tényleg ennyi. Még az ötfokozatú váltó sem zavart, hiszen olyan zsíros-dörmögősre van hangolva a keresztdobos, duplavéges kipufogórendszer, hogy állandóan 5000 fölött akarjuk tartani a fordulatszámot.

Az első tengely mögé tolták az 1,8-as MZR motort.

Kell is, hiszen ekkor érzi magát igazán elemében az autó. A 126 lóerő papíron nem sok, ahogy a 9,9 másodperces 0-100-ra gyorsulás sem. De ha nem tudnánk, soha ki nem találnánk, mi, mennyi. Most biztosan legyintenek páran, hogy "csak eeeennyi?", nekik üzenném, hogy egy alig 1000 kilós, hátsókerekes, eleve nyitottnak tervezett autóban máshogy működnek az érzékszervek.

Kétségtelen, hogy a gázkibocsátási normák kicsit moderálják a mai motorok fickósságát, Winkler például mindjárt észrevette, hogy kis fordulaton valamivel lomhább, mint az ő első generációs (NA) egyhatosa, erre csak annyit tanácsoltam neki: forgasd folyamatosan ötezer fölé. Mert a motor szereti, kívánja és követeli, annyira egy pörgős kis állat.

Kifejezetten jó, hogy vállalhatóan erős, sosem csinál semmi ijesztőt, kellőképpen elasztikus és bőven képes túlfutni a gyár által megadott maximális sebességen (mondták). A blokk az első tengely mögött, a sofőr a hátsó előtt, a súlypontban.

Sallangmentes, paszentos. Fél perc alatt otthon érezzük magunkat

Tökéletesen kerek lesz a történet, és maga az MX-5 is, ha ehhez hozzáadjuk a feszes, játékos futóművet, a biztos fékeket, a nehéz, precíz kormányt és az utóbbi 20 év tán legjobb kézi váltóját. Oda se neki, hogy a kormánykapcsolók még a bukólámpás 323-asból ismerősek, letojni, hogy nincs egy hűtött rekesz a nyitott autóban, kit érdekel, hogy a szélzaj már 130-140 fölött is ellehetetleníti a beszélgetést? Csapjunk fel egy sapkát, dobjunk be napkrémet és egy liter vizet, aztán húzzuk fel a sofőrcipőt… Menjünk, menjünk, rugdossuk a gázt, sedrintsünk izomból és nevessünk bele a nyári napba, kacsintsunk össze minden kanyarral.

Nem véletlenül van az 5000-es fordulatszám éppen középen. Ha az alá nem esik a mutató, akkor az igazi

Mert élvezeti értékben a Mazda MX-5 ott van a csúcson. A kardán és a diffi jellegzetes süvítése, a szélzaj, és az, hogy a fenekünkkel érezzük az autó minden rezdülését, a tény, hogy a 126 lóerőt kordában tudjuk tartani, és maga a gép velünk van, értünk van, nem mellettünk vagy ellenünk. Nincs harc, csak az elégedettség.

Piros és hátul hajt

Ez volt a válasz a kérdésre, amit – akkor még menyasszonyom – az esküvőnk előtti héten naponta kétszer feltett. Tudtam, retteg attól, hogy a Nagypolákkal jövök az esküvőre, de én már akkor tudtam, hogy nem készül el. Nem mondom, volt némi szándék abban, hogy az MX-5-ös akkor kerüljön hozzám, de tudtam, hogy szereti, na meg nem is baj, ha tisztában vagyunk vele, milyen értékekre esküszünk az Úr előtt. Család, szeretet, hátsókerék.

A Mazda MX-5 1.8 Emotion Soft-top 20th Anniversary 6 446 900 forintba kerül, amiért sok erősebb, praktikusabb új autót lehet venni. De egyet sem, amely pőre élményben ennyit, és így ad. És mivel már a húszéves, 110 lóerős 1,6-os is tudja ezt, így nem gond használtan venni egyet. Miért? Csak. Mert örülni jó. Minden évben kell egy pár óra emikszötözés, helyrebillennek a dolgok tőle. Hiszen tudjuk…