Teszt: Škoda Fabia kombi 1,6 TDI Ambiente – 2010

Škoda Fabia sajtógaléria

Az ajtókon a minimál-touch design jegyében van egy kicsike darab textil ott, ahol a matematikai modellek alapján legnagyobb valószínűséggel érünk hozzá, csillapítva visszacsapódó kapaszkodók viszont továbbra sincsenek, hiszen az rögvest devalválná a Volkswagen Polo értékeit. Az ülés afféle jó kis kemény tömésű, kényelmes, mintha magát a Fabiát szimbolizálná: nem túl vonzó, de nem is kellemetlen, strapabíró tárgy. Nem is tudom, azoknak ajánljam-e a Fabiát, akik nem szeretnek az autójukkal mély érzelmi viszonyt kialakítani.

Csak 5 fokozat, de így is keveset pörög

Vezetni is épp ilyen – semmi rosszat nem tudok elmondani róla, de jó se nagyon jut az eszembe. A legérdekesebb talán a váltó volt, bár az se hozott különösebb izgalomba, csak legalább sokat gondolkoztam rajta, meg nézegettem az egyes fokozatokhoz tartozó fordulatszámokat. Csak ötfokozatú tehát, de a hatodik legfeljebb mint leltári tárgy hiányozhat: nagyon hosszú a váltója. Nekem legalábbis rettenetesen elnyújtottnak tűnik a fokozatok kiosztása. 2000-es fordulaton négyesben olyan 60 km/h körül van, márpedig ez az 1,6-os, 90 lovas TDI nagyon vastagon 2000 fölöttről kezd el húzni. 5000-nél szabályoz le 3-asban, és akkor már óra szerint megvan 140. A zajszintje átlagos, nagyjából annyi, mint a Citroen DS3-é, és jóval halkabb, mint egy Fiat 500-as.

Az 1,6 TDI 90 vagy 105 ló, de van 1,2-es dízel is, 75-tel

90 km/h-nál  forog talán 1600-at, és padlógázra igen mérsékelten gyorsít. Nem is csoda, hatfokozatú váltók hatodik fokozatában is nagyobb szokott lenni a fordulatszám. 4-esben 2100, de még itt se gyorsul, mert nagyjából ugye itt kezdene magához térni, de a 90 már sok a gyors ébredéshez. Tehát bármilyen furcsa, egy előzéshez visszakapcsolunk 3-asba, és az még nem is egy kínzós visszagang, legalábbis egy mama vagy papa utasként biztos nem szól ránk. 3000, és még itt sincs benne olyan veszett erő. Az lenne a legjobb, ha nem is raknának bele fordulatszámmérőt, esetleg sebességmérőt se, akkor nem furcsállanám, hogy már 80-nal megyek, de még nem akaródzott 4-est kapcsolni.

Először azt hittem, slendrián az utaslégzsák illesztése, de két kesztyűtartónk van

Nyomatékszegénynek éppen nem nevezném, az első nap csak háromszor fulladtam le vele, abból is kettő emelkedőn való elindulás volt. Egyszer meg csak úgy simán tolattam egy parkolóban. Akkor mondjuk olyat koppant, mintha valaki egy pöröllyel sózott volna oda a főtengelynek. A hosszú váltóval persze a világon semmi baj, jó spórolós ez így, és a mindennapi közlekedésben sem zavaró – feltéve, hogy nem nézegetjük a fordulatszámmérőt. A váltó különben nem rossz, bár érzetre olyan, mintha kapcsolni kéne vele még vagy ezret, hogy bekopjon, mert pillanatnyilag még kicsit akadozik. Mintha itiner kéne neki, hogy odataláljon 3-asba: előre, jobbra, előre, ez az!

Egy területi képviselő-kiskombiba nem kell hátra villanyablak

Cégautókban és hasonló firlefrancokban én már egész jól nevelten fogadom el a dízel létezését. Ebbe a Fabiába viszont, hiába kombi, szerintem egyszerűen nem illik a dízel – ezt egy 1,6-os benzines sokkal szebben vinné, és valószínűleg hosszú távon az üzemeltetése se lenne gazdaságtalanabb. Még egy 1,4-es szívó benzinessel is jobb lenne az autó karaktere. Oké, hogy e pillanatban 5,6-on áll az átlagfogyasztás-mérő, de sok volt az országút. Egyszerűen jobban illene hozzá egy kis benzines, bár ez a cégautó-bizniszben nyilván a kutyát sem érdekli.

5,025 millió forint ESP-vel, manuális klímával, tempomattal kicsit soknak tűnik, hiszen ennyiből bőven kijön az egy számmal nagyobb Kia Cee'd SW, 1,6-os, 115 lovas dízellel. Gondoltam legalábbis én, aztán meg is magyaráztam magamnak, hogy a Volkswagen-technika meg az elismert Škoda-minőség az ilyen, hogy ennyiért is el lehet adni. Aztán megnéztem a Kia honlapját: a Cee'd kombiakciósan is 5,5 millióról indul. Így meg aztán végképp rendben van, bár ötmillió forintot én kicsit sajnálnék azért, hogy végre arctalan kispolgár lehessek a tömegben.

Emlékkép nélkül

Új, 1,6-os VW dízel, itt most 90 lóval

Egy hétvégére elhiénáztam Winklertől a Fabiát, tudtam, hogy sokat autózunk majd, cuccot is viszünk ide-oda, hasznunkra lenne. Péntektől hétfő reggelig kis híján ezer kilométert nyomtam le benne, javarészt autópályákon és elsőrendű utakon, de akadt bőven város is. Egyszóval tökéletes, átlagautós mixet sikerült összehoznom. Valami olyasmit, mint a Škodának ezzel az autóval: semmiben sem kiemelkedően jó, de nem is rossz. Az átlagsofőrök, családok autó iránt támasztott szinte minden igényét kielégíti. Motorja remek, 5,4 liternél többet még akarva sem nyelt le, hely van benne és megy, mint a meszes, bár egy 1.2 TSI lehet csak igazán remek. Ráadásul ez a 90 lóerős sokkal kellemesebb karakter, mint az erősebbik, százvalaháby lovas. Ami manapság a minimális kényelemhez kell, az megvan, se több, se kevesebb. Tán kombisága miatt hátul kicsit kényelmetlenül, pattogósan rugózik, az első ülések háttámlája pedig buta módon túl púposra van formázva, sokat fészkelődünk, míg megtaláljuk helyünket. A csehek Swiftje ingerszegény, de egész jó kis autó. Eszünkbe ugyan csak akkor jut, ha valaki megkérdi, milyen családi kombit vegyen, de ettől még elégedettek lesznek vele a papptibisták. Ki ne hagyják, ha ilyesmit keresnek.

-omm-