Szemtől szemben a varanggyal
Nissan Juke menetpróba
A Juke meglehetősen jól felszerelt jármű, de ennek megfelelően meg is kérik az árát. A legegyszerűbb Visia, amely csak 117 lóerős, 1,6 literes benzinmotorral vagy 110 lóerős, 1,5 literes dízellel érhető el, lemezfelnivel és légkondicionáló nélkül is 4,19, illetve 4,79 millió forintba kerül a motortól függően. Ezek a kivitelek azonban aligha lesznek gyakoriak, mivel a következő szint, az Acenta felára légkondival és könnyűfém felnikkel a szérialistán alig 450 ezer forint, 130 ezerrel több, mintha a fapados kivitelt ruháznánk fel ugyanezekkel az extrákkal. A középső fokozatnál lép be a turbómotor – egy ilyen változat ára viszont már 5,65 millió, fronthajtással. A legjobban felszerelt modellek Tekna néven futnak. Ezekben már széria az automata légkondi és az érintőképernyős, navigációs, tolatókamerás, MP3 lejátszós integrált fedélzeti rendszer, illetve rendelhető a gombos indítás és a bőrkárpitok, viszont az áruk 5,04 millió és 6,73 millió forint közé esik – ez utóbbi ár már az összkerékhajtású, 190 lóerős kivitelhez tartozik.
Ha az árcédulákat nézzük, egyértelmű, hogy a Nissan mire is törekszik: a Juke-ot a Mini, az Audi A1-es, a Citroen DS3 vagy a Kia Soul vetélytársának szánják, legalábbis erre utal, hogy megpróbálták nagyon jellegzetes stílussal, erős motorokkal, illetve gazdag felszereltséggel ellensúlyozni a korlátozott használati értéket. Ez Nyugat-Európában, ahová valójában szánták a típust, működő modell is lehet, itthon viszont nagyon szűk réteget célozhat meg a Juke egy egyre zsúfoltabb szegmensben. Hogy milyen lesz a végeredmény, egyelőre nem mernénk megjósolni – mindenesetre a kis Nissan olyan tárgy, ami erősen polarizálja a közönséget, és nyilván akadnak majd néhányan, akik vonzónak találják a merész békaformát.
Juke – a kényszerű lépés
Azt még nehéz megjósolni, hogy a piacnak mennyire van szüksége a Juke-ra, de az már évek óta világos, hogy a Nissannak mindenképp el kellett készítenie a típust. A japán cég ugyanis kemény harapófogóba került Európában. A Renault, a Nissan anyavállalata nem nagyon engedi, hogy a japán cég tömegmodelleket fejlesszen erre a piacra, hiszen a franciák még mindig Európából élnek, és nem hiányzik nekik egy erős ellenfél házon belülről. Így tűnt el a kínálatból az Almera és a Primera – a helyükön támadt rést olyan félszerzetekkel próbálták betömni, amilyen a Note és a Qashqai. Egyedül a Micrát tartották meg – nélküle egyszerűen túl kevés Nissan készült volna a korszerű angliai gyárban –, de a jellegzetes békadizájnnal, az átlagosnál valamivel magasabb árfekvéssel és viszonylag szűk belső térrel ezt is a rétegmodellek felé tolták, nehogy megnehezítse a Renault Clio és Twingo életét.
Időközben azonban kiderült, hogy a Micra gyártása Nagy-Britanniában túl drága, és a pozicionálása miatt Európán kívül túl sokat veszített a népszerűségéből. A japán Nissan-központban így már évekkel ezelőtt megszületett a döntés: a Micrának ismét nagy tömegben eladható népautónak kell lennie, amely vaskos nyereséggel árusítható, egyszerűen gyártható és olcsó. Ennek érdekében központosítani kellett a gyártást: az új Micrát a lehető legolcsóbb munkaerővel, Indiában készítik. Így viszont kihasználatlan maradt volna a brit üzem egy jó része, kellett hát egy termék, ami drágább munkásokkal összerakva is hasznot hoz, sok benne a szabványalkatrész, és mégis el lehet adni. A tervezést a Nissan angliai formatervezőire bízták, akik folytatták az előző Micrával elkezdett fura békatémát, ezúttal azonban bátrabban, hiszen a cél a Mini sikerének lemásolása volt, ahhoz pedig még érdekesebb formatervre volt szükség. Így született a Juke, amelytől azt remélik, hogy új vásárlókat hoz, és ezzel megmenti a Nissan európai gyárát a bezárástól.
Az ilyesfajta kényszerű típusfejlesztés manapság nem teljesen példa nélküli. Az Audi A1-es például a VW belgiumi üzemét mentette meg a bezárástól, de – hogy közelebbi példát hozzunk – ugyanilyen okból készült annak idején a Renault Avantime is. Akkor a Matra üzemből a Renault egyik gyárába költöztetett Espace helyére kellett valami – így adódott az egyterű-kupé öszvér ötlete, amely eltarthatta volna a Matra autó-összeszerelő üzemét. Az már inkább a Renault hibája, hogy a végeredmény gigászi bukás lett. Egyrészt úgy volt, hogy az Avantime Észak-Amerikában is kapható lesz, de a Nissan felvásárlása miatt végül lemondtak erről a tervről, másrészt a drága, használhatatlan és csúnya kétajtós, amely csak a rossz tulajdonságokat örökölte mind a kupéktól, mind az egyterűektől, Európában is eladhatatlannak bizonyult. Az persze megjósolhatatlan, hogy a Juke-ot elfogadja-e a piac, vagy kiveti, mint az Avantime-ot annak idején, de kár volna tagadni, hogy a két típus koncepciója és kifejlesztésének háttere mutat némi hasonlóságot.
