Soha nem venném észre…
Mitsubishi Lancer 1.5 EXE aut. (1993)
Apád beleültetett a Bluebirdbe gyerekkorodban, utána Camry-ben cseperedtél. Még jó, hogy szeretni fogod a japán autókat. Mit keresel tehát felnőttkorodban, amikor kiveszik alólad a céges kocsit? Naná, hogy valami kilencvenes évekbeli japánt. De ilyet, mint a képeken, akkor sem találsz. Mert ilyen csak egy van.
Aki az index.hu, vagy a totalcar.hu címlapjáról érkezett ide, az talán még emlékszik az ajánlóban felvetett kérdésre, aki nem, annak elismétlem: "venne-e ön tizenhét éves, vakondtúrás egyszerűségű, másfél literes motorral hajtott, ötajtós japán autót háromszázötvenezer forintért? Nem? Pedig..."
Kibontanám akkor a "pedig"-et. Jobban mondva, máshogy teszem fel a kérdést: "Venne-e ön egy harmincezer kilométert futott, automata váltós, első tulajos, motoros tolótetős, garantáltan törésmentes, végig porszáraz garázsban tartott japán autót háromszázötvenezer forintért?" Na ugye.
Hát így tett Palicz Máté is. Bár eredetileg úgy gondolta, a céges autó ingyenszerviz és óccsóbenzin-kényelmének megvonási tüneteit gyerekkori emlékek megvalósításával enyhíti majd. Beszerez egy tűrhető állapotú, már elsőkerekes Bluebird-öt (tudják, hogy mondják a japánok? "Bürűbádo."), tizenöt éves Camry-t – szövögette terveit a neten lógva. Ekkor egy ismerős felvetette neki, hogy lenne nyolcszázezer forintért egy tökéletesen újszerű Lancer, pont abból a korból, amit Máté annyira szeret. El kellett mennie megnézni a kocsit.
Nem egyszerű Lancer volt ez, ó nem. Finn kivitel. Fűtött ülésekkel, fényes díszítő betétekkel a lökhárítókban, gyújtásra működő fényszórókkal, erősített fűtéssel, nagyobb légszűrővel, fényszórómosókkal. Már a neve is egzotikusnak tűnt: Lancer EXE, ami akár "Executive"-ot is jelenthetett. Hű de finom.
Az autót Finnországban rendelte meg a magyar tulajdonos, megvannak a szerződések, az eredeti finn bizonylatok, az itthoni számlák, minden. A régi magyar okmányirodai gyakorlat szerint valószínűleg a kocsi országba kerülésének idejét, az 1993-as esztendőt vésték be gyártási évként a forgalmi engedélybe, ami nem stimmel, hiszen ezt a fajta Lancert 1988-tól 1992-ig gyártották, tehát a szóban forgó kocsi valószínűleg idősebb a papírokban szereplő adatnál. Sajnos a hivatalos okmányok egy része hiányzott megvételkor, például a törzskönyv is. És idővel az eladók is rájöttek, hogy akármilyen csodás a verda, feleennyire koros kocsikat kapni az általuk kért pénzért.
Máté nagyon vágyott az autóra, de teljes balekká azért nem akart válni, pláne, hogy annyi pénze sem volt egyben, amit kértek. Tehát erős masszírozásba kezdett. Ennek a végeredménye lett az itt már korábban több helyen leírt, 350 ezres összeg. Akadnak majd, akik a felét is soknak tartják a kocsiért, de szerintem a józan többség érzi, hogy ezt meg kellett venni ennyiért.
Hibája nemigen akadt. Egy kicsit karcos volt az első ütközője jobb lent, meg a hátsó ablaktörlő is csíkosan kente az üvegen a nyálat. Előbbi ma is úgy van, utóbbi apró probléma megoldása nagyobb akciót jelentett, mint Máté eredetileg gondolta volna.
Kiderült ugyanis, hogy azért olyan furcsa a Finnországnak szállított Lancer-kivitel, mert valójában szinte az utolsó csavarig megegyezik a belpiacos japán verzióval. Ez azóta több, apró alkatrész alapján is megerősítést nyert, de a repedezett hátsó lapát konkrétan zavarta a használatot. Három hónap alatt jött meg Japánból, hatezer forintért. Ahhoz képest, hogy belpiacos cuccról van szó, nem is drága, ahhoz képest, hogy mennyibe kerül ez egy európai gépen, olyan kétszeres az ár.
Tudják, mi lehet a legnagyobb baja egy tizenhét (vagy több) esztendős, abszolút megkímélt japán autónak? A magyar bűnöző. A kocsiból még korábban kilopták a Finnországban, a kereskedőnél beszerelt, eredeti rádiót – persze a lopás már itthon történt. Azt a rádiót nehéz lesz pótolni a veteránvizsgához. Aztán aznap, amikor Máté megvette, és a budapesti, XII. kerületi okmányirodához járult vele átíratás céljából, ott is megpróbálták feltörni a kocsit. Fényes nappal...
Máskülönben is mindent úgy folytatott, ahogy az előző tulajnál történt addig. A Lancer azonnal kapott egy olaj- és szíjcserét (azóta is csikorog az ékszíj...), alapos átnézést. Téli gumikkal adták át, még az eredeti 13 collos felniken, azok maradtak úgy. Máté úgy gondolta, majd vesz egy másik garnitúra felnit a nyári gumikhoz, de egyszerűen nem talált. Végül a Mitsubishi-bontós világosította fel: 36-os ET-számmal (egyszerűen: a felni kerékdobba való benyúlásának mértékét adja meg) 4x112-es osztókörű felni nem létezett Európában Mitsubishihez. Ezért vannak most fent nyári gumikkal a 14-es kerekek, ez volt ugyanis az egyetlen garnitúra, ami stimmelt az autóra, megvette hát 16 ezerért.
Egy ismert típushiba is kijött a kocsin: a korábbi szériák elektromos ablakos verzióinál a bovdentartó patent még műanyagból készült, nem fémből, s ebből kipattan a kábel. A finn Mitsubishin bal hátul történt ez, visszapattintás óta már jó.
Lancer a negyedik iksz felé
Nálunk különféle bénázások miatt nem túl ismert a típus, bár egyes generációi jobban, mások kevésbé mélyen azért otthagyták a nyomukat a magyar autópiacon. Szerencsére a jelenlegi generáció szépen fogy (mármint a válságkörüli viszonyokhoz képest), de a szóban forgó ötödik széria talán még népszerűbb volt mifelénk. Elég sok cég vásárolta szolgálati autónak, ráadásul e modell ideje alatt hozták létre a magyar elosztóközpontot is, ami akkoriban szépen meglökte az eladásokat.
Hogy ismeretlen-e a Lancer? Korántsem. Szerte a világon forgalmazzák, az első, 1973-as széria megjelenése óta bő hatmillió példányt adtak el belőle. Colt Lancer, Dodge/Plymouth Colt, Chrysler Valiant Lancer, Chrysler Lancer, Eagle Summit, Hindustan Lancer, Soueast Lioncel, Mitsubishi Carisma, Mitsubishi Mirage... Ez mind Lancer. Nem egy Toyota Corolla, de a cég méretéhez képest igazán kiváló eredmény.
Az az első Lancer természetesen még hátsókerék-hajtású kocsi volt, olaszos formavilággal, amerikaias részletmegoldásokkal. 1,2-től 1,6 literig mindenféle motorral árulták, a legerősebb a 110 lovas 1,6-ost a GSR kivitelbe szerelték. 1976-ban pár százalékkal gyengébbek lettek a motorok a Japánban bevezetett emisszió-korlátozások miatt, a hátsó, L alakú lámpákat nagy, teli burás világítótestek váltották fel. Közben, még 1975-ben megjelent a Lancer sportkupé-változata, a Celeste.
1979-ben jött a Lancer EX-ként is ismert második széria, még mindig hátsókerék-hajtással, a korszellemnek megfelelő origami-karosszériával. Különlegessége volt a két kiegyensúlyozó-tengelyes, 1,4-es motor (Silent Shaft Mechanism, azaz Csendes Tengely Technika), 1980-ban pedig az 1800 GSR és a GT Turbo kivitelek bújtak ki a varázskalapból feltöltött, 1,8 literes, 135 motorokkal. '983-ban erre a motorral töltőlevegő-hűtőt is szereltek, a teljesítmény 160 lóerő lett. Európában létezett egy Lancer EX 2000 Turbo nevű változat is, ebben jelent meg a Lancer Evo I-IX-ig használt 4G63 motor. 168 lóerő és 201 km/h-s végsebesség jellemezte. Ebből készült gyári raliváltozat is 280 lóerővel.
A harmadik, általában Lancer Fiore-ként ismert generáció kicsit sánta széria, 1982 és 1983 között készítették, és nem volt más, mint egy fészliftelt, szedán farral ellátott, elsőkerék-hajtásos Colt (illetve Mirage). 1982 szeptemberében ebből is lett turbós kivitel, 1,4-es, 105 lóerős motorral.
A negyedik generációnál még jobban összekeveredtek a szálak, hiszen a közös elsőkerekes platform miatt a Lancer alapvetően az lett a Coltnak (Mirage), mint a Jetta a Golfnak – a púposa. 1986-ban ennek a kombiverziójából állandó 4x4-es verzió is megjelent.
1987-ben mutatták be az ötödik generációt, ebbe tartozik cikkünk sztárgépe is. A formát az akkor futó Galantéhoz igazították, meglehetősen nagy sikerrel, tegyük hozzá. Csak a kombi maradt a régebbi változat, s nem is jött ki belőle újabb az ötödik generáció végéig.
1991 a hatodik generáció megjelenésének éve, 1992-től lehetett megvásárolni. Tojásdad formák, no meg ez volt az alap a Mitsubishi Space Runnerhez. Ennek kombiváltozatából Japánban (Libero néven) létezett NiCd-akkukkal működő, elektromos kivitele is. A világ legkisebb széria V6-osa is a Lanceré lett 1996-ban – a csupán 1,6 literes volt e motor. Ekkor jelent meg az Evo név is a Mitsubishinél – 1993-ban jelent meg a Lancer Evo, amely alatt a Galant VR-4 raliautó teljes hajtáslánca volt.
1996-től létezett a hetedik verzió, s 2000-től jött minden idők legcsúnyább Lancere, a nyolcadik generáció – a kinézetét leszámítva egyébként kiváló, kényelmes, finom autó volt. A mostani, single-frame maszkos, vagány Lancer 2006 óta van közöttünk.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
